Mit köteles tűrni a szomszéd és meddig mehet el az építtető?

Gyakori, hogy egy építési beruházás során a szomszédok szót emelnek az építkezés ellen a zavaró hang-, zaj- és más hatások, esetleg káros anyagok kibocsátása miatt. A szomszédok a kezdeti udvarias egyeztetések után hamar jogi útra terelik az ügyet, sokszor úgy, hogy több szomszéd együttesen lép fel az építtetővel szemben. Jellemzően a jegyző előtt indítanak birtokvédelmi eljárást, valamint az építésügyi hatóságoknál is megpróbálják megakadályozni az építkezést, de rendszerint az ügy végül a bíróság elé kerül.

Az irányadó szabályok szerint az építtetők az ingatlanok használata során kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarnák, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnék. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az építkezéssel együtt járó zaj- és porhatások minden esetben szükségtelen zavarásnak minősülnének. A zavarás ugyanis az építkezésekkel szükségszerűen együtt jár. Annak megállapítása során, hogy mi minősül szükségtelen zavarásnak, a bíróságok a felek közötti érdekegyensúlyt és a felek méltányos érdekeit mérlegelik. A „szükségtelenül zavaró” kifejezés egy objektív fogalom, s bár nem egzaktan meghatározható, egy magatartást nem tehet jogellenessé pusztán a szomszéd szubjektív érzése. A bíróságoknak ezért meg kell vizsgálniuk, hogy az ellentétes érdekek milyen mértékűek, valamint mérlegelniük kell a szemben álló jogokat is, végül pedig olyan döntést kell hozniuk, amellyel megvalósulhat az érdekegyensúly. Az érdekösszemérést a bíróságok jelenleg esetről estre végzik el, ugyanis nehéz egységes mércét felállítani abban a kérdésben, hogy az egyes esetek összes körülményére is kiterjedően mi tekinthető szükségesnek vagy szükségtelennek. Álláspontunk szerint azonban ezekben a birtokvédelmi ügyekben indokolt lenne a bíróságoknak egy egységes iránymutatást kialakítania.

A bírói gyakorlat felülvizsgálata érdekében a Kúria 14 bíróból, továbbá 5 elméleti és gyakorlati szakemberből álló joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre. A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának összefoglaló jelentéséből (a Kúria elemzése ITT érhető el) kiderül, hogy a birtokvédelmi eljárások alapja zömében a szomszédjogi szabályok megsértéséből adódik, ennek ellenére kidolgozatlan az a szempontrendszer, amely alapján a birtokvédelemre alapot adó szükségtelen zavarás tényét az egyes ügyekben meg lehetne ítélni. Meglátásunk szerint ez a szempontrendszer az építtetők számára kifejezetten hasznos lenne, ugyanis ez alapján előre láthatnák, milyen magatartásuk fog szükségtelen zavarásnak minősülni. Ez összhangban is van azzal az igénnyel, hogy a szempontoknak objektív mércén kell alapulniuk.

A Kúria elemzése kitér arra is, hogy a birtokvédelmi és szomszédjogi viták szempontjából irreleváns az, hogy az építtető vagy kivitelezője az építési igazgatási szabályoknak megfelelően jár-e el. Egyrészt, a szükségtelen mértékű zavarás megítélését nem szabad az építési igazgatási szabályokban foglaltaktól függővé tenni, ezért például a Kúria helytelennek tekinti azt a bírósági gyakorlatot, amikor a bíróságok a birtokvédelmi perekben kirendelt igazságügyi szakértők feladatát igazgatási normákra való utalással, az igazgatási normáknak való megfelelés vizsgálatát előírva határozzák meg. Másfelől, a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja azt is kiemeli, hogy birtokvédelmi jogvitákban az építési igazgatási szabályoknak való esetleges meg nem felelés önmagában nem is releváns, mint ahogyan a szabályosan végzett építkezés is okozhat birtokháborítást, vagyis a zavarás szükséges vagy szükségtelen voltának kérdését nem indokolt az igazgatási szabályoknak való megfelelőség szempontrendszerével azonosítani.

A Kúria elemzése külön foglalkozik azzal a kérdéskörrel is, hogy míg jelenleg a birtokvédelmi ügyekben eljáró bíróságok meglehetően rugalmasak a szomszédok által előterjesztett igények befogadását illetően, addig az év elején hatályba lépett új polgári peres szabályok ezt a rugalmasságot már nem fogják lehetővé tenni. A polgári peres eljárás új szabályai szerint a pert indító félnek a bíróság előtti eljárásban pontosan meg kell jelölnie az általa érvényesíteni kívánt jogot, és a bíróság a pert csak ebben a körben bírálhatja el. Nem lesz tehát fenntartható az a jelenleg általánosnak mondható gyakorlat, miszerint a pert indító felek az érvényesíteni kívánt jogot tévesen vagy csak hiányosan jelölik meg, a bíróságok pedig ennek ellenére – akár a fél által megjelölt jogcímtől eltérve is – a fél szándékának megfelelően határozzák meg a per tárgyává tett jogkérdést. Az új polgári peres szabályok keretében a bíróság már kizárólag a fél által megjelölt jogkérdésben dönthet, azon nem terjeszkedhet túl, még akkor sem, ha ez a fél jogérvényesítését előre mozdítaná.

Összességében elmondható, hogy a szomszédok által kezdeményezett jogviták bírósági gyakorlatában egységesedésre lehet számítani, a bíróságok – a Kúria iránymutatásával összhangban – várhatóan tartalmibban fogják vizsgálni a zavarás szükséges vagy szükségtelen jellegét, és az év elején hatályba lépő polgári peres szabályozás pedig szigorúbb keretek közé fogja szorítani a szomszédok általi bíróság előtti jogérvényesítést. Az építtetők számára álláspontunk szerint a változások kimondottan kedvezőek, ugyanis a szomszédok által indított eljárások gyorsabbak lesznek, kisebb mozgásteret biztosítva a szomszédok számára. Emellett az egységes szempontrendszertől azt várjuk, hogy az építtetőkkel szemben elvárt magatartás követelményei kiszámíthatóbbak és a jogellenes magatartás következményei előre láthatóbbak lesznek.

Amennyiben további kérdése merülne fel a témával kapcsolatban, keresse jogvitákra specializálódott csoportunk szakértőit!