A 2016-os globális gyáripari versenyképességi felmérés

Vezetői összefoglaló

Nemzetközileg gyorsan fejlődnek a gyártáshoz kapcsolódó tevékenységek. A gyártási bevétel és export stimulálja a gazdasági virágzást, arra ösztönözve az egyes országokat, hogy high-tech infrastrukturális és oktatás területén végzett beruházásokkal egyre fejlesszék gyártási képességeiket. Az országok és vállalatok egyaránt arra törekszenek, hogy elérjék a következő technológiai szintet, és fokozzák a gazdasági jólétet. Amint a gyártás digitális és a fizikai területei keverednek, a fejlett technológia még inkább elengedhetetlen egy ország vagy vállalat versenyképességének megőrzéséhez. A legtöbb fejlett gazdaságban a technológia-intenzív ágazatok uralják a gyártási ipart, és ezzel az ágazat versenyképességét is biztosítják.

A 2016. évi GMCI felmérésben részt vevő ügyvezetőket arra kérték, hogy rangsorolják az országokat a jelenlegi és jövőbeli gyártási versenyképességük alapján. A legjobban teljesítő nemzetek a gyártási iparág több területén is egyszerre bizonyultak kiválónak. Az is egyértelműnek bizonyult, hogy szoros összefüggés található a gyártási versenyképesség és az innováció között. A 2016. évi tanulmány hat országot vesz közelebből szemügyre: Egyesült Államok, Kína, Japán, Németország, Dél-Korea és India. Együttesen ezek az országok teszik ki a világ gyártásból származó GDP-jének 60%-át, ami igazolja hatásukat a globális gyártási trendekre.

A felmérés főbb megállapításai

Kína és az Egyesült Államok az első helyekért van versenyben, míg Németország stabilan tartja magát

• Kína a legversenyképesebb gyártóiparral rendelkező ország... legalábbis egyelőre: A 2010-es és 2013-as gyáripari versenyképességi felméréssel összhangban, Kína 2016-ban is a legversenyképesebb országnak bizonyult, de várhatóan második helyre csúszik majd az alapján, amit a globális vállalatvezetők a következő öt év alakulásáról jósoltak.
• Az évtized végére az Egyesült Államok várhatóan átveszi majd a vezetést, míg Németország stabilan tartja harmadik helyezését: Az USA ugyanis folyamatosan halad előre: 2010-ben még negyedik volt, 2013-ban harmadik, az idei felmérés szerint pedig második. Az ügyvezetők ráadásul azt várják, hogy az USA még az évtized vége előtt az élre tör, Németország pedig eközben végig tartja magát a harmadik helyen.

Változó dinamika a globális gyáriparban

• A CEO-k szerint a fejlett gyártási technológiákban rejlik a jövőbeli versenyképesség kulcsa: Ahogy a gyártáson belül keverednek a digitális és fizikai területek, a vezetők szerint a versenyképességhez a fejlett technológiákon keresztül vezet az út.
• A magasabb értéket képviselő fejlett gyártási eljárások pedig a jövőben a fejlett országok felé billentik a mérleget: Ahogy a gyártóipar egyre fejlettebb és szofisztikáltabb technológiákat és anyagokat alkalmaz, a 20. század nagy hagyományos ipari országai (mint az Egyesült Államok, Németország, Japán és az Egyesült Királyság) visszatértek a csúcsra, 2016 tíz leginkább versenyképes nemzete közé.
• Két regionális klaszter körvonalazódik: Az első 10 legversenyképesebb gyártóiparú ország közül két régió, Észak-Amerika, illetve Ázsia és a csendes-óceáni térség uralja a versenypiacot. Az első tíz helyezett között lévő mindhárom észak-amerikai ország várhatóan öt év múlva is ott lesz. Ázsia és a csendes-óceáni térség öt országa (Kína, Japán, Dél-Korea, Tajvan és India) is várható az első 10 helyre 2020-ra, így csak két hely marad Németországnak és az Egyesült Királyságnak, hogy Európát képviseljék a top tízben.
• A BRIC hátul végzett: A BRIC országok közül (Brazília, Oroszország, India és Kína) csak Kína került be 2016-ban a listavezető országok közé. A másik három BRIC ország hátrébb került a listán az elmúlt pár évben.
• Az „ígéretes ötök” felemelkedése: A következő öt év során a gyártóipart tekintve leginkább versenyképes 15 ország közé várható az „ígéretes ötök” néven emlegetett öt ázsiai ország: Malajzia, India, Thaiföld, Indonézia és Vietnam.

A gyártóipari versenyképesség fő mozgatói

• Az első továbbra is a tehetséges munkaerő: A 2010-es és 2013-as globális gyáripari versenyképességi felméréssel összhangban a gyártók továbbra is a tehetséges munkaerőben látják a versenyképesség kulcsát.
• Szintén fontos a költség szintjén a versenyképesség (második), a termelékenység (harmadik), és a szállítói hálózat (negyedik): A lassú gazdasági növekedés korában a gyártók számára továbbra is az eredmény növelése az elsődleges cél a költségek korlátozásával és a termelékenység növelésével, miközben a beszállítók stabil hálózatát alakítják ki.

A szabályozások hatása

• Kedvezőbb szabályozói környezet: Az Egyesült Államokban, Európában és Kínában élő ügyvezetők arról számoltak be, hogy a gyártóipari versenyképesség szempontjából kedvezőbbek a jelenlegi szabályozások, mint akár csak három évvel ezelőtt. Különösen a technológia, tudomány és innováció terén tapasztalták, hogy az új szabályozások a gyártási versenyképesség javítását célzó technológiák alkalmazására ösztönzik a cégeket. A szellemi termékek védelme szintén előtérbe került az Egyesült Államokban és Európában, míg Kínában hiányzott a listáról.
• Egyesült Államok: Az amerikai ügyvezetők most kedvezőbben nyilatkoztak a szabályzatokról, mint három évvel ezelőtt: központjukban a fenntarthatóság, a technológia átadása, a monetáris szabályozás, a tudomány, innováció, a külföldi működőtőke, a szellemi termékek védelme, a biztonság és egészségvédelem áll, ami versenypiaci előnyt biztosít a vállalatok számára. Másrészt viszont nem kedvez a vállalkozásoknak az Egyesült Államokban az adózási és egészségbiztosítási politika, a munkaügyi rendelkezések, és a külföldi jövedelem adóztatása.
• Kína: Kínában a tudomány és technológia, fenntarthatóság és infrastruktúra fejlesztésére irányuló ösztönzők, vagy közvetlen finanszírozás segíti a kínai vállalatokat a versenypiaci előny megszerzésében. A kínai cégvezetők szerint egyes szabályozások viszont korlátozzák a versenyképességet, például a jövedelemadó-kulcsok, a munkajogi törvények, az állami beavatkozás és/vagy tulajdonlás.
• Európa: Az európai üzleti vezetők előnyösként értékelik az antitröszt és termékfelelősségi szabályokat, a szellemi termékek védelmét, az egészségügyi törvényeket, illetve a fenntarthatóságra és tudományokra vonatkozó szabályozásokat. Hátrányosnak pedig a munkajogi előírásokat, a jövedelemadó-kulcsokat, illetve a gazdasági és pénzügyi szabályozásokat ítélték.