Posted: 15 Jun. 2022 5 min. read

#5 A lényegesség lényege

ESG Egyszerűen | Cikksorozat az ESG-ről egészen az alapoktól

A lényegesség lényege

A lényegesség a fenntarthatóság és az ESG azon témái közé tartozik, amely elsőre egyszerűnek tűnhet, de minél inkább elmélyedünk a témában annál bonyolultabbá válik. Különösen akkor, mikor elkezdjük vizsgálni az ún. kettős vagy dupla materialitás (lényegesség) fogalmát.

A materialitás (beleértve a dupla materialitást is) leginkább olyan koncepcionális eszközként ismert, mely segít egy adott vállalatnak meghatározni, hogy milyen ESG-témákat érintsen közzétételeiben vagy ESG kockázatkezelési folyamataiban. A koncepció eredete a könyvvizsgálati szempontú materialitásra vezethető vissza. Ahogy azt korábbi cikkeinkben tárgyaltuk, a dupla materialitás a következő két féle materialitást foglalja magába:

  • Pénzügyi materialitás: azok az ESG témák, amelyek hatással lehetnek a vállalat jövőbeni bevételeire, más szóval a vállalat értékére.
  • Környezeti és társadalmi materialitás: azok az ESG témák, amelyek esetében a vállalat üzleti tevékenysége a környezetet és társadalmat negatívan érintő fenntarthatósági hatásokat generál.

A jobb megértés céljából megvizsgáljuk a materialitást mind kvalitatív, mind kvantitatív szempontból és cikkünk végén bemutatjuk a materialitás felmérésének jelenlegi gyakorlatban alkalmazott eszközeit.

Nem minden ESG-kérdés egyformán fontos a különböző vállalatok számára

Vegyünk néhány példát, hogy jobban megértsük a lényegességet azáltal, hogy különböző gazdásági szektorok szempontjából nézzük ugyanazt az ESG témát. A következőkben megvizsgáljuk a scope 1 üvegházhatású gáz kibocsátások (röviden ÜHG kibocsátások) témáját, mely egy vállalat saját működéséből származó ÜHG kibocsátást jelenti.

Olyan iparágakban, amelyekben az árbevétel többsége ÜHG intenzív tevékenységtől függ, vagyis ha az árbevétel nem növelhető az ÜHG kibocsátás növelése nélkül, akkor a scope 1 ÜHG kibocsátás az adott iparágban materiálisnak tekintendő. Például a légitársaságok nem tudják növelni bevételeiket anélkül, hogy ne növelnék a scope 1 ÜHG kibocsátásaikat. Ebben az esetben, figyelmen kívül hagyjuk a légitársaságok által alkalmazott speciális árazási struktúrát, az extra szolgáltatásokat, és feltételezzük, hogy több utaskilométer egyenlő több bevétellel és ezáltal több kibocsátással. Ez alapján elmondható, hogy a légitársaságok számára az ÜHG kibocsátás egy pénzügyileg materiális kérdés.

Vegyük fontolóra ugyanezt a bankok esetében. A bank saját tevékenysége révén is termel ÜHG kibocsátást (épületek kazánjainak fűtési célú gázfogyasztása, céges járművek kibocsátásai stb.), azonban az árbevétel növelése és a saját kibocsátáshoz vezető tevékenységek között nincs szoros összefüggés, mert egy banknak nem szükséges az árbevétele növeléséhez a saját fizikai karbonlábnyomát is növelni. Tehát, kijelenthetjük, hogy a bankok esetében a scope 1 ÜHG kibocsátás pénzügyi szempontból nem materiális.

Lehet-e mérni a materialitást?

A fenti példákban a materialitást csak kvalitatív szempontból értékeltük. A vállalatok többsége is így közelíti meg a materialitás kérdését és ez a jelenlegi sztenderdek szerint elegendő. Ettől függetlenül mindkét materialitás fajta esetében érdemes megvizsgálni, hogy az egyes kérdések pénzben kifejezhetők-e, mert ezzel az adott ESG témában rejlő kockázatot is egyértelműbbe tehetjük.

Pénzügyi materialitás

A fenti ÜHG kibocsátás példa könnyen számszerűsíthető a légitársaságok esetében, tekintve, hogy az európai légitársaságok az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszerének kötelezettjeiként kötelesek kibocsátási egységeket vásárolni ÜHG kibocsátásaik ellentételezésére. Tehát, a légitársaságok esetében a scope 1 alá tartozó ÜHG kibocsátásoknak piaci ára van (cikkünk írásakor 88,28 euró per tonna CO2 ekvivalens ÜHG). A banki scope 1 kibocsátások esetében nincs ilyen piac így azok már nem ilyen egyszerűen számszerűsíthetők. Más pénzügyileg materiális ESG témák esetében, mint például az újrahasznosítás, amely pénzügyileg materiális az FMCG-vállalatok szempontjából, már sokkal nehezebben fejezhető ki pénzben. Ez azért van, mert a bevételek és az újrahasznosítási arány közötti kapcsolat sokkal összetettebb, mint a légitársaságok bevételei és a scope 1-be tartozó ÜHG kibocsátásaik között. Számos tényező van, mint például a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer díjai, melyek eltérnek a különböző EU-tagállamokban, az újrahasznosított hulladékból származó bevételek vagy költségmegtakarítások, az újrahasznosításhoz kapcsolódó CAPEX és OPEX költségek, valamint a szükséges fordított logisztika és még számos más tényező. Az ilyen szintű modellezés általában túl költséges a materialitás meghatározásához, és jelenleg túlmutatnak azon, amit a szabványok és a jogszabályok elvárnak, leginkább kockázatkezelés szempontjából lehet releváns.

Nem-pénzügyi materialitás

A környezeti és társadalmilag materialitási kérdések (röviden nem-pénzügyi) esetében, még nehezebb ezeket a témákat pénzben kifejezni. Ezeknek az ESG témáknak a számszerűsítésére szolgáló módszerek sokkal pontatlanabbak, általában becsléseken alapszanak, és ritka, hogy vállalatok erre vállalkoznának. Miért lehet érdemes mégis foglalkozni a kvantitatív megközelítéssel? Azért, mert a különféle nem-pénzügyileg materiális kérdések a vállalati transzparencia növekedésével egyre dinamikusabbá válnak, és egyik pillanatról a másikra már pénzügyileg materiális kérdésekként kell őket számontartanunk. Azért is érdemes ismerni a nem-pénzügyileg materiális kérdések lehetséges üzleti hatását, mert segítheti a kettős materialitási megközelítés vezetői szintű elfogadtatását, hiszen egyértelműsítjük ezzel a dupla materialitás mögött húzódó üzleti érdeket is. Következő cikkünkben mélyebben áttekintjük majd a dinamikus materialitást.

Hogyan lehet azonosítani a legfontosabb fenntarthatósági kérdéseket?

Tehát, ha a materialitás leginkább kvalitatív kérdés, hogyan mérjük fel azt a gyakorlatban, és hogyan rangsoroljuk az egyes materiális témákat, különösen a környezeti és társadalmi materialitás esetében?

A materialitás felmérésének 3 fő eszköze van, amely akkor alkalmazható, ha elvégeztünk előtte egy stakeholder elemzést. A stakeholderek azonosítását követően, általában külső és belső stakeholder csoportokba soroljuk őket, és ha az idő és erőforrás korlátozó tényező, akkor általában a belső stakeholdereket kérdőívvel és interjúkkal keressük meg, a külső stakeholdereket pedig csak kérdőívvel. A kérdőív és interjúk célja, hogy a stakeholderek beazonosítsák azokat az ESG témákat, amelyek az ő szempontjukból materiálisak. Jó gyakorlat az, ha párbeszédet kezdeményezünk külső stakeholderekkel; iparágukon belül fenntarthatóság szempontjából vezetőnek számító vállalatok ezt általában meg is teszik. Például az egyik vezető FMCG vállalat (a 2020-as S&P Dow Jones Fenntarthatósági Indexben saját iparágában első helyen szereplő vállalat) civil szervezetekkel és más stakeholderekkel való együttműködéséről ismert. Ezen túlmenően ma már léteznek olyan szolgáltatások melyek figyelik a közösségi médiát és a hírportálokat, és nyomon követik, hogy egy adott iparágban mely témák materialiásak, mind pénzügyi, mind nem-pénzügyi szempontból.

6 ok, amiért érdemes materialitás vizsgálatot végeznünk

A materialitási vizsgálat tágabb célja, hogy teljes képet kapjunk vállalkozásunk tevékenységének környezetre és társadalomra gyakorolt hatásáról, valamint a klímaváltozás vállalkozásunkra gyakorolt hatásáról. Összefoglalva a következő 6 szempont miatt, mindenképpen érdemes foglalkozni a dupla materialitás kérdésével:

  • A vállalat teljes üzleti teljesítményének és ESG hatásainak jobb megértése,
  • A materialitás vizsgálat segíthet megalapozni az üzleti stratégiát, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy fenntarthatóbb legyen,
  • A stakeholderek számára releváns kérdések azonosítása és bevonásukkal a társadalom és vállalat közötti kapcsolat megerősítése,
  • A dupla materialitás megközelítés a munkavállalók számára is mutatja, hogy a vállalat elkötelezett a fenntarthatóság mellett,
  • A dupla materialitás felmérése új együttműködési lehetőségek felfedezéséhez vezethet üzleti szempontból, és stakeholderekkel való együttműködésben,
  • A közelgő CSRD-rendelet a 2024-es pénzügyi évtől a dupla materialitás alkalmazását fogja előírni a fenntarthatósági közzétételek részeként az EU-ban működő nagyvállalatok számára – jobb, ha már most elkezdjük a felkészülést.

Ne maradjon le a következő részekről,

Iratkozzon fel a cikksorozat hírlevelére!

Kapcsolat

Lépjen kapcsolatba szakértőnkkel!

Szücs Réka

Szücs Réka

Üzletágvezető

Réka 2017-ben csatlakozott a Deloitte Fenntarthatósági és Klímaváltozási Tanácsadás üzletágához, amely vezetését 2022-ben vette át. Környezetmérnöki diplomája mellett nemzetközi jog és fenntartható fejlődés területén szerzett LLM, jogi mesterfokozatot. A környezetvédelem és fenntarthatósági tanácsadás széles területein szerzett iparágakon átívelő tapasztalatot, a környezetvédelmi engedélyezések és due diligence projektektől a fenntartható pénzügyekig. Szakterülete az általános vagy különböző szabványok (GRI, SASB, TCFD) szerinti fenntarthatósági, ESG és integrált jelentések készítése, hitelesítése és a kapcsolódó stratégiai célkitűzések támogatása, illetve az ehhez kapcsolódó lényegességi vizsgálat és vállalati, ellátási láncon belüli adatgyűjtési feladatok tervezése és vezetése. Réka többféle tanúsítvánnyal rendelkezik fenntarthatósági jelentéstételi sztenderdek, az SAP EHS, valamint a klímaváltozáshoz kapcsolódó pénzügyi kockázatok kezelésének területén. A Deloitte számos iparági tudásmegosztást célzó kezdeményezésében vesz részt, például az LCA, a szabályozói változásokra való felkészülés és a jelentéstétel területén.