Hírek
Lehet, ami nem tilos: a Kúria jogalkalmazási gyakorlata az adóelőnyt eredményező ügyletekről
A vállalkozások törekedhetnek adóelőnyök elérésére, de magatartásuk nem irányulhat az adókötelezettségek megkerülésére - derül ki a Deloitte Legal elemzéséből. A Deloitte Legal a Kúria közel 100 egyedi adóügyben hozott döntésén keresztül tárta fel a rendeltetésszerű joggyakorlás körében kialakult hazai bírósági gyakorlatot.
Ugyan a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye időtlen idők óta az adóeljárás egyik alapelve, az utóbbi időkben mégis fokozódó figyelem helyeződik erre az elvre. Számos nemzetközi és Európai Uniós törekvés hangsúlyozza ennek az elvnek a fontosságát, 2018. január 1-jétől pedig a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye a magyar adóeljárásnak is az első számú alapelvévé vált.
Eszerint, az adójogviszonyokban a jogokat és kötelezettségeket rendeltetésszerűen kell gyakorolni, és nem minősül rendeltetésszerűnek az olyan ügylet, amelynek célja az adószabályokban foglalt kötelezettségek megkerülése. Rendeltetésellenes joggyakorlásról általában akkor beszélünk, amikor egy ügylet vagy ügyletsorozat látszatra jogszerű, azonban az ügylet, ügyletsorozat valós célja kizárólag vagy túlnyomó részben olyan adómegtakarítás elérése, ami ellentétben áll az adószabályok célkitűzéseivel.
A Deloitte Legal a Kúria közel 100 egyedi adóügyben hozott ítéletét dolgozta fel annak vizsgálata érdekében, hogy milyen szempontok alapján tekint a Kúria egy adóelőnyt eredményező gazdasági ügyletet jogszerűnek vagy adókikerülésre irányuló jogellenes magatartásnak. A Kúria ítéleteit feldolgozó joggyakorlat-elemzésből kiderül, hogy ugyan a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyakran hivatkozik a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmére, a bíróságok a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelmét általában csak olyan esetekben állapítják meg, amikor a felek közötti ügylet elsődleges – „uralkodó” – célja tiltott adóelőny elérése. Nem kerül tehát megállapításra a rendeltetésszerű joggyakorlás sérelme azokban az esetekben, amikor az ügylet célja a piacon elérhető valós gazdasági előnyök kiaknázása, még akkor sem, ha a vállalkozás az ügylet következtében adóelőnyt is realizál.
Nincs akadálya annak, hogy egy vállalkozás az üzleti döntései során adózási szempontokat is figyelembe vegyen. A törvény csak azt tiltja, hogy a vállalkozások abból a célból kreáljanak ügyleteket, hogy ilyen módon adóelőnyhöz jussanak.
– emelte ki Harcos Mihály, a Deloitte Legal adóperes szakértője.
Az elemzésbe bevont jogesetekben a Kúria legtöbbször azoknál az ügyeknél állapította meg a jogellenességet, amelyeknél az ügylet tisztán mesterséges jellege, vagy az ügyletben részt vevő felek közötti jogi-, gazdasági- és személyes összefonódás, vagy az ügylet mögött álló valós gazdasági tartalom hiánya miatt valószínűsíthető volt az, hogy az ügylet nem valós gazdasági célt szolgál, hanem tiltott adóelőny elérésének eszköze. Így például a Kúria az ügyek vizsgálatánál kiemelt figyelmet fordít arra, hogy az adóhatóság által vitatott gazdasági ügyletnek ki az irányítója, finanszírozója, és az ügylettel elért előnyökből ki részesül. Azt is hangsúllyal veszi figyelembe a Kúria, hogy az adóelőnyt eredményező ügyletek mennyire életszerű körülmények között valósulnak meg, mert a tisztán mesterséges körülmények között lejátszódó gazdasági ügyleteknél feltételezhető az összejátszás, a jogellenesség (ha például a termék csak „papíron cserél gazdát”, vagy a termék értékesítése indokolatlanul sokszereplős értékesítési láncolaton keresztül valósul meg).
A Kúria döntéseiből azonban kiderül az is, hogy a vállalkozásoknak nincs olyan kötelezettségük, hogy az adózási szempontból kedvezőtlenebb megoldásokat válasszák. Ha például egy gazdasági cél többféle gazdasági ügylettel is elérhető, akkor a vállalkozás szabadon választhatja a számára adózási szempontból előnyösebb ügyletet. Minden esetben azt kell tehát vizsgálni, hogy az ügyletnek van-e valós gazdasági oka, az ügylet a piacon elérhető gazdasági előnyök elérésére irányul-e, vagy az ügylet pusztán adóelőnyök elérése céljából jött létre.
A Kúria több eseti döntésben foglalkozott azzal a kérdéskörrel is, amikor egy cégcsoport működése során végrehajtott gazdasági esemény a cégcsoport valamelyik tagvállalkozása szempontjából hátrányos. Ugyan a NAV ilyen esetekben hajlamos kifogásolni a pórul járt tagvállalkozásnál lecsapódó ráfordításokat vagy vesztességet, a Kúria álláspontja azonban ezekben az esetekben is az, hogy az ügyletek mögötti gazdasági ésszerűséget kell vizsgálat alá vonni, mégpedig az egész cégcsoport szintjén, nem pusztán a hátrányos helyzetben lévő csoporttag egyéni érdeke szempontjából. Ha az ügylet gazdasági ésszerűsége így megállapítható, akkor nem valósul meg rendeltetésellenes joggyakorlás.
Amint látjuk, a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve egyre inkább az adózás egyik legfontosabb követelményévé válik: ez alapján a jogalkotó jogellenesnek tekinti a vállalkozás magatartását, ha annak legfőbb racionális indoka a jogszabály céljának megkerülése, még akkor is, ha a vállalkozás cselekvése alapvetően megfelel az adójogi normáknak. Lényeges ezért, hogy a vállalkozások jogügyleteiket a jogok rendeltetésszerű gyakorlásával valósítsák meg és az ügylet valós cél szerinti minősítése minden esetben megfeleljen a vállalkozások általi adójogi minősítésnek.
Amennyiben további kérdése merülne fel, vagy az ön cége is érintett a fenti témákban, keresse jogvitákra specializálódott csoportunk szakértőit!