Nem minősül állami támogatásnak a magyar reklámadó

Mint ahogyan arról már korábbi hírlevelünkben is tájékoztattuk Önöket, a 2014-ben hatályba lépett reklámadót az Európai Bizottság 2016-ban arra hivatkozással támadta meg az Európai Bíróság előtt, hogy annak progresszív jellege (magasabb árbevétel esetén nagyobb mértékű adóztatás) a kisebb árbevétellel rendelkező vállalkozások számára megengedhetetlen előnyt biztosít, amely már állami támogatásnak minősül. Bár az eljárás befejezése előtt a reklámadó többször is módosult, a Bizottság továbbra is közösségi jogba ütközőnek minősítette a magyar szabályozást és felszólította Magyarországot, hogy függessze fel a reklámadót.

Magyarország a Bizottság határozatának megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be az Európai Bíróságához.

2019 júniusában és júliusában meghozott ítéleteiben az Európai Bíróság a lengyel kiskereskedelmi, sávosan progresszív jellegű adót, illetve szintén a progresszív jellegű magyar reklámadót nem tekintette tiltott állami támogatásnak, így a bíróság végleges döntéséig a magyar reklámadó ügyében a lineáris adómértékét felfüggesztették, az adó mértékét pedig 2019. július 1-jétől kezdődően, ideiglenesen 2022. december 31-ig nulla százalékban határozták meg.

A Bizottság által előterjesztett fellebbezéssel összefüggésben az Európai Bíróság főtanácsnoka a napokban egyértelműen akként foglalt állást, hogy nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó közösségi jogot a magyar reklámadó progresszív jellege, így az Európai Bírósághoz előterjesztett indítványában arra tett javaslatot, hogy az Európai Bíróság a Bizottság fellebbezését utasítsa el, az elsőfokon meghozott döntést pedig hatályában tartsa fenn. A főtanácsnok e körben kiemelte, - hivatkozva a Tesco és a Vodafone magyar kiskereskedelmi és távközlési külön adóügyében született bírósági döntésekre is -, hogy az árbevétel a progresszív adózástatás alapját képezheti, tekintettel arra, hogy az árbevétel összege semleges ismérvnek minősül, másrészt pedig az adózók teherviselési képességét érintően releváns mutatónak számít. A főtanácsnok úgy foglalt állást, hogy ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie az állami támogatásokkal kapcsolatosan is, azzal, hogy mivel egységes uniós szabályozás ezzel kapcsolatosan nincs, a progresszív adó megfelelőségének megítélése nem a Bizottság, hanem az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik.

Bár a főtanácsnok indítványa nem kötelezi a bíróságot, az esetek túlnyomó részében a bíróság azzal összhangban dönt. Végső ítélet rövid időn belül várható. Ha a magyar kormány másodfokon is megnyeri az ügyet, úgy ennek hatására végérvényesen elhárulhat minden akadály az elől, hogy akár már 2022. december 31-e előtt újra bevezessék a reklámadófizetési kötelezettséget.

A reklámadó kapcsán továbbá kérdésként merülhet fel az is, hogy azt a magyar Kormány milyen átmeneti rendelkezéssel kívánja életbe léptetni, lesz-e progresszív adózás vagy több adómérték bevezetésére kerül majd sor, ha marad is a kétkulcsos adózás, úgy az adómérték megegyezik-e a korábbi adómértékkel, vagy annál magasabb mértékben kerül-e megállapításra? Annyi bizonyos, hogy október 13-án az Országgyűlés részére benyújtott őszi adócsomag még nem tartalmazott erre vonatkozóan semmilyen rendelkezést.