A versenyhatóság fontos ügyben veszített a Kúria előtt

A GVH 2016 januárjában állapított meg jogsértést a Magyar Bankszövetséggel és a Nemzetközi Bankárképző központtal szemben, mert a hatóság szerint a versenytörvénybe ütköző módon működtették az ún. Bankadat adatbázist.

Az adatbázis a magyarországi hitelintézetek önkéntes adatszolgáltatásán alapuló, a „bankközi információs rendszer” (BÍR) felülvizsgálatának eredményeként létrejött információs rendszer, amely a tagvállalkozások legfontosabb negyedéves adatait (például mennyiségekre, költségekre, keresletre, nyereségességre vonatkozó adatok) tartalmazza. A Bankszövetség szerint a vizsgált adatbázis a hitelintézetek jobb piaci helyzetmegítélését támogatta és abban segítette a tagokat, hogy megbízható piaci információkhoz juthassanak hozzá szervezett keretek között. Ezzel szemben a GVH álláspontja az, hogy az adatbázis lehetővé tette, hogy a pénzintézetek közelmúltbeli, stratégiai szempontból fontos egyedi üzleti adatokat osszanak meg egymással, ami a versenyt korlátozhatta a pénzügyi piacokon. A GVH szerint az adatbázisból lehívható adatok biztosították, hogy a pénzintézetek naprakész információval rendelkezzenek a piacról, a piaci folyamatokról, versenytársaik teljesítményéről, üzletpolitikájáról, illetve stratégiájáról. Az elérhető információkat az érintett pénzintézetek elsősorban az üzleti tervezésnél, a stratégiaalkotásnál és a termékfejlesztésnél használták fel.

Az ügy alapkérdése tehát az volt, hogy a jogszerű-e az, ha a vállalkozások a szövetség közreműködésével egyedi, közelmúltbeli adatokat osztanak meg versenytársaikkal saját tevékenységükről.

A kérdés megválaszolása azért nem egyszerű, mert nincs egyértelmű válasz. Esetről esetre kell eldönteni, hogy hogyan, milyen adatokat lehet megosztani egymással és bár van olyan hatósági iránymutatás, amely támpontokat ad az egyedi elemzés elvégéséhez, a versenyhatóságoknak elszórtan vannak csak információcsere megállapodások elemzésével kapcsolatos ügyeik. Így míg az korábban is egyértelmű volt, hogy a vállalkozások jövőbeli magatartására vonatkozó adatokat nem lehet megosztani egymással - például tilos arról egyeztetni, hogy ki, mikor, milyen mértékben emel árat, milyen versenyeztetési eljáráson kíván pályázatot benyújtani, milyen reklámkampányt tervez stb. -, arra nézve nincs kiforrott gyakorlat, hogy a közelmúltbeli információk cseréje milyen esetekben marasztalható el. Ez utóbbi esetben a versenyhatóságnak egy eljárás során azt kell bebizonyítania, hogy a vizsgált információcsere ténylegesen versenykorlátozó hatást fejtett vagy legalább alkalmas lehetett ilyen hatás kifejtésére.

A jelen ügyben a versenyhatóság megfelelő adatok hiányában nem tudta bebizonyítani, hogy az adatbázis működésének tényleges versenykorlátozó hatása lett volna. Így az igazi kérdés az volt, hogy egy 12 éven át tartó, a múltban lezárult, a felügyeleti szervek tudtával és támogatásával létrejött információs adatbázis esetében van-e lehetőség potenciális versenykorlátozóhatás vizsgálatára, vagy a tényleges versenykorlátozó hatások bizonyítatlanságát az érintett vállalkozások javára kell értékelni.

A Kúria korábbi gyakorlatát fenntartva megerősítette, hogy versenyügyekben a kétséget kizáróan nem bizonyított tényeket nem lehet a terhelt terhére értékelni és a jogsértés megállapíthatósága körében a bizonyítási teher a versenyhatóságot terheli.

A Kúria szerint a GVH határozat ennek a követelménynek több okból sem tett eleget. A bíróság elsőként azt kifogásolta, hogy a GVH a határozatában nem támasztotta kellően alá, hogy az információcsere tényleges hatását milyen okból nem tudja bizonyítani. Másodsorban, a GVH a tényleges piaci hatások elemzését csak a vizsgálat tárgyául szolgáló pénzügyi piacoknak csak egy szűk szegmense: a hitelezési piac vonatkozásában kísérelte meg, de ott sem megfelelő módon, vagyis nem a verseny konkrét paramétereire (az árra, a kibocsátásra, a termékminőségre, a termékválasztékra és az innovációra) is kitérve. A Kúria szerint ez a módszer eleve nem alkalmas a tényleges versenyhatások bizonyítására. Harmadrészt, a GVH az információcsere potenciális versenyellenes hatását úgy mondta ki a határozatában, hogy ehhez sem végzett részletes hatáselemzést, hanem csak az információcserével foglalkozó bizottsági iránymutatásra tett általános utalásokat. Így a GVH összességében nem tett eleget a bizonyítási kötelezettségének.

A Kúria szerint a GVH-nak a versenyellenes hatás vizsgálata során konkrét, tényeken alapuló közgazdasági elemzést kell végeznie és oksági kapcsolatot kell kimutatnia az információcsere és a versenyellenes tényleges hatás között, illetve be kell mutatnia, hogy mi az a körülmény, amely a tényleges hatás bizonyítását kizárja, akadályozza. Csak ezt követően van arra lehetősége a hatóságnak, hogy potenciális (lehetséges) versenyhatások elemzésébe kezdjen.

Mit üzen a bírósági ítélet?

Ez a GVH második olyan ügye, amely a közelmúltbeli adatokra vonatkozó információcsere jogszerűségével foglalkozott és elbukott a bíróságok előtt. 

A Bankadat döntést megelőzően nagyon hasonló kérdések merültek fel egy, a kontaktlencse gyártók között működő információcsere rendszer vizsgálata során. Abban az ügyben is részletes, közelmúltbeli, egyedi adatok piackutató segítségével történő megosztását vizsgálta a hivatal és az információcsere potenciális versenykorlátozó hatására alapított jogsértést. A kontaktlencse gyártó és forgalmazó vállalkozásokat elmarasztaló határozatot a mostani ügyhöz nagyon hasonló érveléssel helyezte hatályon kívül a Kúria: ott is azt kifogásolta, hogy a GVH csak absztrakt elemzés alapján állapította meg a magatartás versenykorlátozó hatását, azonban szükség lett volna a kicserélt információk stratégiai hasznosságának értékelésére is az adott piaci adottságok tükrében.

A kúriai ítéletek előremutatóak abból a szempontból, hogy egyértelműen rögzítik, hogy a GVH-nak hogyan kell bizonyítania az információcsere megállapodások versenyellenes hatását, és milyen esetben lehet tényleges versenykorlátozó hatás bizonyításának hiányában áttérni a potenciális hatás alapon történő marasztalásra.

Nem adnak azonban eligazítást abban a kérdésben, hogy a közelmúltbeli adatokra vonatkozó információcserét – akár közvetlenül, akár piackutató vagy érdekképviseleti szerv közreműködésével zajlik – hogyan kell a gyakorlatban megítélni: milyen esetekben egyértelműen jogsértő az ilyen magatartás és milyen esetekben elfogadható az adatok egymással történő megosztása.

A kúriai ítéletek alapján tehát összességében tehát csak azt lehet leszögezni, hogy a versenyhatóság nehéz helyzetben van, ha múltbeli információk cseréjére alapozott jogsértést kíván megállapítani; az információcsere rendszerek jogi minősítésével kapcsolatos nyitott kérdések azonban továbbra is nyitottak maradnak. Így a vállalkozásoknak továbbra is alaposan kell mérlegelniük, hogy milyen információmegosztásban vesznek részt, és bármilyen lépés megtétele előtt tanácsos versenyjogi szakemberrel konzultálni e területen.