Alapos kétség, mint a vámérték vitatásának első lépése

A vámhatóság eljárásainak számottevő részében a vámértékként bejelentett összeg alátámasztottságát vizsgálja. Ez a vizsgálat első ránézésre az áru jellemzőire irányuló szakértői kérdésnek tűnik. Azonban a bírósági döntések azt mutatják, hogy az ilyen esetek nagy része eljárásjogi kérdéseken dől el. Tehát azon, hogy a vámhatóság megfelelően betartotta-e az irányadó szabályokat az ellenőrzése során.

A vámérték vizsgálatának eredménye az lehet, hogy a vámhatóság azt elveti és más – jellemzően magasabb – vámértéket határoz meg, mely után kiegészítő vámot és bírságot alkalmazhat, valamint az importáfát is eltérő mértékben határozhatja meg. Ez nagyobb szállítmányok esetén jelentős összeg lehet, különösen akkor, ha vámhiány is keletkezik, mivel akkor fix mértékű, a hiány 50%-át kitevő bírságot alkalmaz a hatóság. Megjegyzést érdemel, hogy a nem független felek közötti tranzakciók vámérték vizsgálatai még komplexebb kérdéseket vetnek fel (például a transzferár-nyilvántartás és a vámérték kapcsolatát), amelyek ezáltal jelentős szakmai erőforrást igényelnek az importőröktől.

Hogyan juthat el a vámhatóság a vámérték elvetéséig?

Ehhez az ellenőrzés során elsőként azt kell alátámasztania, hogy alapos kétsége merült fel a vámértékkel kapcsolatban. Az alapos kétség viszont nem egy jogszabályi fogalom, hanem azt a joggyakorlat tölti meg tartalommal.

A korábbi joggyakorlat megállapította, hogy nem minősül alapos kétségnek, ha a vámhatóság csupán az importőrnél fellelhető hiányos dokumentációra hivatkozik. Az alapos kétséget ugyanis konkrét számítással is alá kell támasztani. Ebben az esetben az ügy el sem jutott addig, hogy a vámérték eltérő kidolgozásának módszerét vizsgálta volna a bíróság, már az alapos kétség alátámasztásának hiánya miatt megsemmisítette a vámhatóság döntését.

Egy friss ügyben ezzel az érveléssel próbált meg védekezni az importőr. A vámhatóság azonban bemutatta, hogy nem csupán a dokumentáció általános hiányára hivatkozott, hanem részletesen megjelölte, hogy milyen iratokat hiányol, így például nem volt fellelhető árajánlat, megrendelés, nem tudott az importőr bemutatni arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a szóban forgó számlákat pénzügyileg rendezte, valamint az alkalmazott egységárat sem tudta a számlákon túl alátámasztani. Az iratok hiánya mellett több körülményre is hivatkozott a vámhatóság, például a számlán szereplő érték irreálisan alacsony voltára, amit a vámhatóság saját nyilvántartásában szereplő átlagértékkel vetett össze.

A Kúria döntése szerint az említett körülmények már alátámasztják az alapos kétséget. A bíróság azt is megjegyezte, hogy a vámértékkel kapcsolatos alapos kétséget nem szükséges az ellenőrzés során jelezni, hanem elegendő azt az ellenőrzést lezáró jegyzőkönyvben kifejteni.

Mit érdemes megjegyezni a Kúria új döntéséből?

Fontos tudni, hogy a vámérték vitatása van az ellenőrzések és a bírósági esetek fókuszában, azonban ehhez olyan előfeltételeket kell teljesítenie a vámhatóságnak, mint például az alapos kétség alátámasztása, amelynek a kereteit a bírósági esetjog határozza meg. Vámellenőrzéseknél ezért kiemelt jelentősége van az eljárási szabályoknak, ezért érdemes a legfrissebb trendekkel, vámszabályokkal és az eljárási kérdésekkel naprakész szakértőt megbízni már az ellenőrzés kezdetén.

Kérdés esetén a Deloitte szakértői állnak rendelkezésére.