deloitte

Hírek

Platform vállalkozó az ételfutár – döntött a Kúria

2023 decemberében a Kúria ítéletében mondta ki, hogy a platform munkavégzés keretében végzett ételfutár tevékenység nem minősül munkaviszonynak.

I. Miben állapodtak meg a felek a platform munka teljesítése kapcsán?

Az ételek, italok kiszállításával foglalkozó platformot üzemeltető foglalkoztató és az ételfutár között 2019. október 18-a és 2020. január 15-e között polgári jogi jogviszony állt fenn, ugyanis a futár a megrendelt ételek kiszállításában megbízási szerződéssel, mint egyéni vállalkozó működött közre.

A tevékenység végzése során a futárnak minden héten szerdán egy hétre előre kellett jelentkeznie olyan időszakra, amikor ő egy bizonyos földrajzi területen futárfeladatokat kívánt ellátni, majd a vállalt periódusokban egy meghatározott applikáción be kellett jelentkeznie, és ott a megrendeléseket fogadnia és az ételkiszállítást elvégeznie az applikációban szereplő utasítások alapján. A futár maga dönthette el, mikor szeretne munkát végezni, ugyanis a megrendelésnek a telefonjára történő megérkezésekor 75 másodperce volt arra, hogy válaszoljon a felkérésre. Amennyiben azt nem fogadta el, úgy a rendszer automatikusan keresett a zónában lévő másik futárt.

Kiemelendő még, hogy amennyiben az adott futár egy napra egybefüggő 8 órás időszakot vállalt, úgy kérésére a foglalkoztató biztosított 30 perc, óradíjjal számított szünetet, illetve az aktív periódusban vállalt és teljesített óraszámokra alapdíjat, a kiszállások után pedig címpénzt fizetett.

A jelen ügyben érintett ételfutár 2019 decemberében balesetet szenvedett, ezért a felek között fennálló rövid jogviszony 2020. január 15-én véget ért.

II. Mit tartalmazott az ételfutár bírósághoz intézett kereseti kérelme?

A futár keresetében a bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy 2019. október 17-e és 2020. január 15-e között heti 40 órás munkaidő figyelembevételével, a minimálbért elérő összegű alapbér mellett munkaviszonyban állt a foglalkoztatónál.

Előadta, hogy a futártevékenységet személyesen volt köteles ellátni a foglalkoztató által rendelkezésére bocsátott eszközökkel (formaruha, melegen tartó doboz). Úgy nyilatkozott továbbá, hogy közte és a foglalkoztató között olyan alá-fölérendeltségi kapcsolat volt, amely alapján a foglalkoztató utasítása szerint rendszeres jelleggel végzett tevékenységet, ezért közöttük munkaviszony állt fenn.

A munkaviszony megállapítására irányuló keresetet elutasító elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta, és megállapította a munkaviszony fennálltát, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, vagyis megállapította, hogy a jelen platformon munkát végző ételfutár tevékenységét megbízási jogviszony keretében végezte.

III. Milyen szempontok alapján bírálták el a kérelmet az eljáró bíróságok?

Az eljáró bíróságok egységesen az Mt. 42. § és 45. §-ban foglaltakat, valamint a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelvben foglalt minősítési kritériumokat vették figyelembe az alábbi szempontokat kiemelve.

Hangsúlyozták, hogy a jogviszonyt annak tartalma és nem elnevezés alapján kell minősíteni, a tartalmát tekintve pedig a fent említett szempontrendszert szükséges vizsgálni.

Lényeges volt megállapítani, hogy az ételfutár beosztása munkakörnek minősül-e, a feladatait személyesen volt-e köteles ellátni, illetve fennállt-e a foglalkoztató részéről olyan utasítási jogkör, amely munkáltatói utasításnak minősülhet. Vizsgálni kellett azt is, hogy a foglalkoztató rendelkezett-e ellenőrzési joggal, volt-e a felek között hierarchikus, függő helyzet, a futárnak volt-e rendelkezésre állási kötelezettsége, továbbá hogyan történt a munkaidőbeosztás. A teljesítés módját tekintve minősíteni kellett az eszközhasználatra és a bérezésre vonatkozó körülményeket is.

IV. Kinek kellett bizonyítania?

A bizonyítási teher a futáron volt, tehát neki kellett a munkaviszony fennálltát bizonyítani. A futár a munkaviszonyra vonatkozó minősítő jegyek meglétét ítéleti bizonyosságot elérően nem tudta igazolni.

A futár okirati és tanúbizonyításaival szemben a foglalkoztató az ÁSZF-jében foglaltakra hivatkozott eredményesen.

V. Mivel indokolta a Kúria az ítéletét?

A Kúria ítéletében vizsgálta a platform és az ételfutár közötti jogviszony jellegzetességeit, azoknak az elsődleges minősítési jegyeket jelentő alá- fölérendeltség fennálltát igazoló széles körű, a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő utasítási és az ezt biztosító ellenőrzési jogot.

Minősítő jegy

Kúria álláspontja

Alapbér és díjazás

  • Nem volt vitás, hogy az applikáció segítségével történt a fuvarok elszámolása, ez azonban nem jelentette azt, hogy teljesítménybérezés történt volna, ami esetlegesen a jogviszony munkaviszonnyá minősítését eredményezhette volna.
  • A rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható, hogy a futár havonta valamely összegű juttatásban megállapodott volna a foglalkoztatóval,  az ÁSZF elfogadásávalközöttük két részből álló díjazás (fix órabér plusz a kiszállítások után díj) rögzült. A javadalmazás összege nem volt továbbá fixált, vagy maximalizált.

Munkakör

  • Az ÁSZF tartalmából és az egyedi megbízásokból sem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy a feladatokat a foglalkoztató ténylegesen munkakörként határozta volna meg.

Munkavégzési hely

  • A munkavégzési hely sem volt meghatározó jelentőségű, mert a futár által végzett szolgáltatás az volt, hogy egyik címről a másikra szállítsa az ételt, italt. A kiszállítások között tartózkodási helyét maga határozhatta meg.

Személyes munkavégzés

  • Nem volt vitatott, hogy a futár a feladatait személyesen volt köteles ellátni, ez azonban önmagában nem döntő klasszifikációs ismérv tekintettel arra, hogy a megbízott is személyesen köteles eljárni, ha a felek így állapodnak meg.

Széleskörű utasítási jog

  • A foglalkoztató csak bizonyos körben felügyelte és határozta meg a futárok részére az egyedi feladatok teljesítésének a módját (pl. arculati elemek viselését), az utasítás a munkavégzés minden fázisára, elemére nem terjedt ki.
  • A futár a kiszállítási tevékenységet maga szervezte meg: az útvonal és a közlekedési eszköz megválasztása az ő döntésén múlt, ami ugyancsak a munkavégzés nagyfokú önállóságára utalt.

Hierarchikus kapcsolat, függőség

  • A futár nem a foglalkoztató szervezetében munkát végezve látta el feladatait, tevékenysége nem a céges struktúrájához kötődött.

Munkaidőbeosztás

  • A futár maga osztotta be azt az időtartamot, amikor feladatokat kívánt ellátni, ő döntötte el jelentkezik-e munkára, olyan időtartamban, ami megfelelt az igényeinek, valamint mennyi aktív, munkavégzéssel töltött periódust vállal. Ezt senki nem ellenőrizte vagy kérte számon.

Rendelkezésre állási kötelezettség

  • Ténylegesen tehát munkaidő nem volt meghatározva, a rendelkezésre állási kötelezettség pedig kifejezetten meghatározott munkaidő esetén értelmezhető.

Eszközhasználat

  • A futár a tevékenységét saját eszközeivel végezte, így a feladatok ellátáshoz feltétlenül szükséges erőforrásokat döntően nem a foglalkoztató biztosította.
  • Önmagában az a körülmény, hogy a futár a foglalkoztató által rendelkezésre bocsátott formaruha és melegen tartó boksz használatára, alapvető etikai normák betartására volt köteles, a munkaviszony fennállását nem bizonyította, értékelhető volt egyfajta marketing fogásként.

 

VI. Az ítélet jelentősége

Döntésében a Kúria kiemelte, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre sem hazai, sem európai uniós egységes joggyakorlat a kérdéskörben, és a testület jelen ügyben is kizárólag egyedi döntést hozott.

A platform munkavégzés elterjedése hazánkban is számos kérdést felvetett a közelmúltban, és jelen ítélet a közösségi jogalkotással megegyezően afelé mutat, hogy a platformon munkát végző sem nemzeti, sem közösségi szinten nem minősül egyelőre munkavállalónak.

Jelenleg az Unióban platformalapú munkát végzők többségében formálisan önálló vállalkozók. Ezt a helyzetet felülvizsgálva tűzte ki célul a közösségi jogalkotás egy irányelv előkészítését arról, hogy a digitális platformon vállalkozóként dolgozó személyek munkavállalói státuszát vélelmezni kelljen, ha az előre meghatározott 5+2 minősítő jegy közül 3 teljesül. Az irányelv ezáltal biztosítaná a platform munkát végzők számára a munkajogi védelmet.
Az irányelv javaslat sorsáról azonban a Tanács spanyol elnöksége 2023. december 22-én úgy döntött, hogy mivel a tagállamok képviselői között nem sikerült elérni az ideiglenes megállapodásra vonatkozó szükséges többséget, a következő belga elnökség újrakezdi majd a tárgyalásokat az Európai Parlamenttel annak érdekében, hogy megállapodás születhessen annak végleges formájáról.

Hasznosnak találta?