Hírek
Újabb fejlemények a napelem beruházások illetékkezelése kapcsán
Lépésről lépésre a bírói gyakorlat is megerősíti a piaci szereplők érveit, azonban maradtak még nyitott kérdések.
Amint arról már korábban tájékoztattuk ügyfeleinket, a napelempark beruházások kapcsán két éve váratlan illetékkiszabási hullám kezdődött meg. Az adóhatóság álláspontja szerint ugyanis a naperőmű a föld alkotórészének és ezáltal ingatlannak minősül funkcionális összetartozásuk okán, így visszterhes vagyonátruházási illeték terheli az erőműre jutó forgalmi értéket is, melyet a vagyonszerzőnek kell megfizetnie a föld, mint „kivett kisteljesítményű erőmű művelési ágú” ingatlan tulajdonjogának megszerzésekor.
Ezen megállapítás tipikusan kétféle struktúrát érint:
- egyrészt a kétszereplős struktúrákat, ahol a Beruházó az Eladó tulajdonában álló termőföldre telepíti a naperőművet saját költségén, majd a termőföld átminősítésekor tudja csak megvásárolni az alapul fekvő földet (a gazdasági társaságokra vonatkozó termőföld szerzési korlátok miatt), az akkor már rajta található napelemparkkal együtt,
- másrészt a háromszereplős struktúrákat, ahol azon Beruházó tulajdonában marad a napelempark, amelynek költségén az felépült, míg a föld, mint a „kivett kisteljesítményű erőmű művelési ágú” ingatlan tulajdonjogát a Vagyonszerző (aki eltérő a Beruházó személyétől) az Eladótól szerzi meg adásvételi szerződés útján.
Az első áttörés a Deloitte szakértői által képviselt adóperben született, ahol a fenti kétszereplős struktúrát (mint a piacon leggyakrabb struktúrát) érintve sikerült azon álláspontunkat megerősíttetni, miszerint a napelempark mint felépítmény vonatkozásában nem történik vagyonszerzés, ezért a napelempark forgalmi értéke után vagyonszerzési illeték nem fizetendő. Eszerint a struktúra szerint ugyanis az ingatlan adásvételnek nem tárgya a naperőmű tulajdonjogának átruházása, a beruházó a napelemparkot saját beruházásában hozza létre a földterület tulajdonosával kötött megállapodás alapján. A vagyonszerző beruházó illetékfizetési kötelezettségét ezért kizárólag az ügylet tárgyát képező földterület forgalmi értéke alapján kell meghatározni.
Emellett a közelmúltban a fenti háromszereplős struktúra tekintetében is kedvező döntés született. A Kúria ugyanis egyrészt kimondta, hogy a földterület eladója nem volt a felépítmény, azaz a napelempark tulajdonosa - az egy harmadik fél, a beruházó tulajdonát képezte az általa történő megépítés által -, így annak tulajdonjogát a földterület eladója nem ruházhatta át a vagyonszerzőre, másrészt az eljárásban az adóhatóság nem tudta bizonyítani a földterület és a naperőmű alkotórészi kapcsolatát, így a vagyonszerzés nem terjedhet ki az ingatlanon lévő erőműre, ennélfogva a vagyonszerzőt illetékfizetési kötelezettség csak a föld forgalmi értéke után terhelheti.
Ez az érvelés azért is előrelépés, mert a Kúria kimondta, hogy önmagában az, hogy az ingatlan tulajdoni lapján a végleges adásvételi szerződés aláírásakor „kivett napelempark” megjelölés szerepel nem bizonyítja azt, hogy a napelempark a földterület alkotórészét képezte. Ezzel egy újabb lépést tett a bírói gyakorlat annak megerősítése irányában, hogy a napelempark nem feltétlenül a földterület alkotórésze, azaz, hogy az ingatlan és a napelempark tulajdonjoga elválhat, ami megerősíti a piac korábbi értelmezést, és támogatóan hathat a további fejlesztésekre.
Mindez tehát egy újabb mérföldkő a napelem beruházások illetékkezelése kapcsán. Azonban szükséges megjegyezni, hogy a fenti megközelítések nem minden szerződéses konstrukcióban alkalmazhatók (fontos a szerződések megszövegezése) és nem minden védekezésre kialakított érvrendszerbe és az eljárás nem minden szakaszában építhetőek be, ezért következő lépésként szakértő bevonásával javasoljuk a már folyamatban levő tranzakciók, vagy a már éles jogviták felülvizsgálatát, az illetékfizetési kötelezettség alóli sikeres kimentés érdekében.