Hírek
Változhat a gyártószektorban alkalmazott szerződéses szankciók áfa kezelése?
Az utóbbi években az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) által hozott ítéletek (pl.: C 295/17. számú MEO ügy és C-43/19. számú Vodafone Portugal ügy) a korábbi joggyakorlathoz képest olyan új szempontrendszert fektettek le a szankciós kifizetések áfa kezelése tekintetében, amelyek nyomán a hagyományos értelmezéshez képest jelentősen kiszélesedhet azon kártérítés-jellegű tételek köre, amelyek áfafizetési kötelezettséget keletkeztethetnek a jogosult oldalán.
Budapest, 2022. augusztus 18.
Szerződéses szankciók alkalmazása esetén gyakran merül fel kérdésként, hogy az adott kifizetés az áfa hatályán kívüli kártérítésnek, vagy pedig valamilyen, a jogosult által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértének minősül. Az említett ítéletek meghatározzák az áfa minősítés szempontjából lényeges vizsgálati szempontokat.
Az ítéletek alapján az áfaköteles ellenértékként történő minősítést támasztja alá egyrészt, ha a kifizetésre szerződés alapján, a kifizetést teljesítő szerződéses kötelezettségeként kerül sor. Szintén az említett minősítésre utal, ha közvetlen logikai kapcsolat áll fenn a jogosult által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás és a szankcióként kifizetett összeg között. Továbbá, az a körülmény, hogy a kifizetéskor a szolgáltatás nyújtója már olyan helyzetbe hozta az ügyfelet, hogy utóbbi igénybe tudja venni a szolgáltatásait, az EUB értelmezése alapján szintén azt támasztja alá, hogy az adott összeg áfaköteles ellenértéknek minősül.
A fenti szempontok alapján elmondható, hogy jelentősen kibővült azon szankciós kifizetések köre, amelyek potenciálisan áfakötelezettséget keletkeztető ellenértéknek minősülhetnek, figyelemmel arra, hogy az említett feltételek nagy része tipikusan teljesül valamennyi szerződéses szankcióra vonatkozóan (meghatározottság, szerződésben vállalt kötelezettség).
A gyártó és termelő szektorban, főleg tömeggyártás esetén, gyakran alkalmazott szerződéses gyakorlat, hogy amennyiben a megrendelő által ténylegesen átvett mennyiség nem éri az eredetileg megrendelt mennyiség szerződésben megjelölt minimális hányadát, úgy a vevő kötbér fizetésére köteles. A szinte teljesen automatizált gyártási folyamatokra tekintettel ezekben az esetekben is felmerülhet egy olyan értelmezés, amely alapján a gyártó már a gyártás megkezdésével teljesíti a szerződéses kötelezettségét, hiszen ettől a ponttól kezdve a megrendelő döntésétől függ, hogy mennyit hív le az adott termékből. A kérdés megítélését ezekben az esetekben jelentősen befolyásolja a gyártó által a szerződésben vállalt kötelezettség tartalma, a szerződés egyéb (például a szerződésszerű teljesítéssel összefüggő) rendelkezései, illetve az, hogy az eredeti ügylet termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősül.
A fentiekre tekintettel a gyártással, termeléssel foglalkozó vállalkozásoknak is javasolt áttekinteniük a szerződéseikben alkalmazott szankciós jellegű kifizetéseket, valamint az említett EUB ítéletek által lefektetett értelmezés lehetséges hatásait ezek áfakezelésére. Szükség esetén a Deloitte szakértői készséggel állnak rendelkezésre.
Recommendations
A munkaerő intelligens átalakítása mentheti meg az autóipart
Fókuszban a smartWorkforce Transformation megközelítés