Hírek
Negyedéves hírlevél
A gyártó szektort érintő legfontosabb témák
Témakörök
- Új transzferár szabályozás – fókuszban a megfelelő jövedelmezőség számítás
- Hogyan növeljük a beszállítói számlázás hatékonyságát?
- A Deloitte és a NetSuite együttműködésének köszönhetően már a magyarországi gyártócégek számára is elérhetővé vált a Netsuite vállaltirányítási rendszer lokalizált bevezetése.
- Felkészítette vállalkozását 2020-ra?
Felkészítette vállalkozását 2020-ra?
Számos ponton módosul 2020-tól a szabályozási környezet az adókötelezettségek teljesítéséhez kapcsolódóan, amely a kialakított folyamatok és rendszerek fejlesztését, finomhangolását igényli. Emellett új lehetőségek is megjelennek az adózásban, amelyek hatékony kihasználása szintén automatizált informatikai megoldások alkalmazásával lehetséges.
A könnyebb átláthatóság érdekében készítettünk egy rövid összefoglalót az általános forgalmi adót érintő legfontosabb változásokról.
Új transzferár szabályozás – fókuszban a megfelelő jövedelmezőség számítás
A transzferárazás továbbra is az adóhatóság kiemelten fontos vizsgálati területei közé tartozik. A 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő pénzügyi évekre vonatkozóan már a 32/2017. (X.18.) NGM rendelet („NGM rendelet”) előírásai szerint kell elkészíteni az adózóknak a transzferár nyilvántartást, amelynek az egyik legfontosabb újdonsága az adózók pénzügyi adatainak megfelelő részletezettségű bemutatására vonatkozó követelmény.
Az NGM rendelet alapján a transzferár nyilvántartás részeként be kell mutatni – többek között – azt is, hogy az adott ügylet keretében alkalmazott transzferárak a kiválasztott transzferár módszer alapján meghatározott szokásos piaci árnak megfelelően kerültek kialakításra. Ehhez kapcsolódóan az NGM rendelet megköveteli az alkalmazott transzferár módszer keretében felhasznált pénzügyi információk összefoglalását, továbbá annak bemutatását is, hogy ezen pénzügyi adatok hogyan köthetők az adózó beszámolójában foglalt adatokhoz. A vonatkozó jogszabály ennek módjára, illetve részletezettségére vonatkozóan további információt nem tartalmaz. Az adóhatóság ugyanakkor az NGM rendelet gyakorlati alkalmazásához kapcsolódóan nyilvánosságra hozott tájékoztatójában ezt annyival egészíti ki, hogy a szokásos piaci árat változatlanul és módszertől függetlenül ügyletenként, illetve összevonható ügyletenként kell vizsgálni. Az adóhatóság kiemeli továbbá, hogy a mutatók előállításhoz szükséges adatok megállapításának módját rögzíteni kell a helyi dokumentumban is, ami történhet például a megfelelő szegmens, profitcentrum megnevezésével, költséghely, költségviselő, érintett főkönyvi (bevétel, ráfordítás) számlaszámok vagy munkaszámok megadásával.
Nőhet a vállalkozások dokumentációs terhe
A megfelelő részletezettségű pénzügyi adatok előállítása tehát igen összetett feladatot is jelenthet az adózóknak, ez elsősorban a helyi dokumentumban az adott ügylet kapcsán alkalmazott transzferár módszer, illetve az adózók rendelkezésére álló belső kimutatások részletezettségének függvénye. A Deloitte tapasztalatai szerint a leggyakrabban alkalmazott transzferár módszer – leszámítva a pénzügyi tranzakciókat – továbbra is az ügyleti nettó nyereségen alapuló módszer (Transactional net margin method, TNMM), amely a tesztelt félként kiválasztott társaság ügylethez kapcsolódó jövedelmezőségi adatainak vizsgálatán alapul. A TNMM módszer alkalmazásához kapcsolódóan kiválasztott nyereségszint mutató (például az üzemi eredmény működési költségekre vagy kapcsolódó árbevételre vetített hányadosa, stb.) meghatározásához szükséges pénzügyi adatokat tehát – összhangban az adóhatóság tájékoztatójában foglaltakkal – ügyletenként, illetve összevont ügyletenként szükséges bemutatni a transzferár nyilvántartás részeként.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak az érintett bevételi, illetve költség/ráfordítás oldali pénzügyi adatait nem a teljes társaság szintjén, hanem „szegmentáltan”, az adott ügylet/ügyletek vonatkozásában kell bemutatniuk. Tapasztalataink szerint a társaságoknak az adott ügylethez csak közvetett módon kapcsolódó költségek meghatározása okozza a legnagyobb nehézséget, mivel ehhez leggyakrabban a vállalatirányítási rendszereikből közvetlenül nem elérhető kimutatások összeállítására, illetve ehhez kapcsolódó allokációs mechanizmusok keretrendszerének meghatározására és alkalmazására van szükség. Fontos kiemelni, hogy bár ezeknek a számításoknak az előállítására vonatkozóan részletes jogszabályi előírás nincs, törekedni kell az adózók önköltségszámítási gyakorlatában foglalt elvekkel, illetve egyéb, akár nemzetközi iránymutatásokban (például a kapcsolódó OECD Transzferár Irányelvekben) foglalt elvekkel való összhang biztosítására, hiszen azt az adóhatóság a tájékoztatójában is hangsúlyozza, hogy az ügyleti, összevont ügyleti szintű adatok hitelt érdemlő előállítása, ennek ellenőrizhetősége elengedhetetlen. A jövedelmezőségi adatok meghatározása során érdemes figyelemmel lenni továbbá arra is, hogy az ügylethez kapcsolódóan esetlegesen felmerülő egyszeri, nem a szokásos üzletmenethez kapcsolódó tételek megfelelően kerüljenek bemutatásra, illetve adott esetben korrekcióra a helyi dokumentumban.
Fokozódik a veszteséges vállalkozások hatósági vizsgálata
Az adóhatóság már eddig is kiemelten vizsgálta a veszteséggel működő vállalkozásokat, az ügyleti szintű jövedelmezőségi adatok meghatározása kapcsán azonban ez még inkább fokozódni látszik. Ezért is különösen fontos, hogy az egyes ügyletek/tevékenységek jövedelmezőségének meghatározása az adott ügyletenként/ügylettípusonként, illetve az egyes időszakok között konzisztens elvek mentén történjen, hiszen az adóhatóság egy ellenőrzés során ennek alapulvételével tudja lokalizálni az esetleges veszteségek forrását is. Ezeknek a vizsgálatoknak az elsőszámú célpontjai tipikusan a transzferárak, vagyis annak vizsgálata, hogy azok valamennyi esetben a szokásos piaci ár elvével összhangban kerültek-e meghatározásra, illetve, hogy azok nem megfelelő meghatározására vezethető-e vissza az érintett társaság által realizált veszteség. Ehhez kapcsolódóan érdemes megemlíteni, hogy az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvénybe 2019. január 1-jei hatállyal bekerült, hogy a 60 milliárd forint nettó árbevételt két egymást követő adóévben elérő és emellett nulla vagy negatív adózott eredményt realizáló adózók esetében kötelező adóellenőrzést lefolytatni. A törvény szövegéhez kapcsolódó indokolás alapján ugyanis ezen adózók esetében fennáll annak a veszélye, hogy az adókötelezettségek teljesítésének szándékosan nem akarnak eleget tenni. Ezen vizsgálatoknak – amennyiben a jövőben felmerülnek – várhatóan megkerülhetetlen eleme lesz egy részletes transzferár vizsgálat lefolytatása is.
Hogyan növeljük a beszállítói számlázás hatékonyságát?
A beszállítói folyamatok hatékonysága a termelői szektor egyik alapköve. A supply chain részeként erre több folyamat szervező rendszer is szakosodott már. Azonban a számlázásra a tapasztalatok szerint sokszor kevesebb hangsúlyt fektetnek a cégek, mint különálló folyamatra. Ennek egyik fő oka a befektetési étvágy hiánya az ilyen rendszerekbe, a másik a KPI-ok használatának kiaknázatlansága ezen a területen. Tapasztalataink alapján a cégek, melyek több telephellyel is rendelkeznek, a számlázást is lokálisan oldják meg és a folyamatok decentralizáltak maradnak. Ezen felül legtöbbször különböző számlázási megoldásokat használnak párhuzamosan, melyek sokszor nagy manualitással bírnak.
A kommunikáció a partnerekkel kevésbé koordinált, a folyamat kevésbé átlátható és esetenként nehezen követhető mennyire érvényesülnek a cég által megszabott számlázási határidővel kapcsolatos irányelvek. Azonos beszerzők a rendszerekben párhuzamosan több néven is futhatnak és a tranzakciók nehezen követhetők vissza közvetlen a számláig.
Ennek sokszor közvetlen pénzügyi kockázata is van, ami legtöbbször kötbért vagy rosszabb alku pozíciót jelent a termelő cégeknek. Ezen felül a számlázást a kelleténél több emberi erő befektetéssel végzik, igy nő a hibák esélye is. A vezetői riportokban is csak alapszintű kimutatásokat lehet készíteni az ilyen adatokkal, ezeket munkaigényes előállítani és a megbízhatóságuk is sokszor kérdéses lehet. Legtöbbször ad-hoc jelleggel készíthetők ezek a riportok, rendszeresíteni őket nagy kihívásokkal jár ilyen alapokra építve.
Erre a problémára kínáljuk megoldásként az integrált számlázási rendszerek bevezetését, melyek könnyen illeszkednek a már meglévő üzemeltetési folyamatokba és megoldást nyújthatnak a transzparencia és hatékonyság kérdésére. A számlázási folyamat így integrálható egyetlen keretrendszerbe, egészen a számla befogadásától a számla kifizetésig. Az integráció mértékétől függően a folyamat automatizálható olyan szintig, ahol az ember csak egy ellenőrző, problémamegoldó és döntő szerepet tölt be.
A papírlapú számlabefogadási és feldolgozási folyamatok kiválthatók elektronikus megoldásokkal akár teljesen is, de alapvető fontosságú a kialakítás közben a kapcsolódó jogszabályok figyelembevétele. A folyamatok könnyebb nyomon követhetőségével és átláthatóbb felelősségi körökkel, a működésből eredő kockázatok nagymértékben csökkenthetők. A számlák elérhetősége egy központi adatbázisból lehetővé teszi a tranzakciók jobb lekövethetőségét és növeli a hatékonyságot más pénzügyi folyamatokban is, ideértve akár a cash flow előrejelzést is. A számlázás esetében a rendszerfejlesztés a közvetlen pénzügyi kockázatokat is csökkenti, ideértve a nem fizetésből származó kötbért vagy a helytelen kifizetéseket.
Az adatminőség javulása, amit egy integrált rendszer kínál, lehetővé teszi fejlett KPI-ok használatát, mellyel a vezetői döntések és az előrejelzési folyamatok eredményesen támogathatók. Ezen felül az integrált folyamat lehetővé teszi a hatékony adatkinyerést és az automatizált kommunikációt más jelentéskészítést támogató rendszerekkel.
Számlázási folyamatok fejlesztésével és integrált pénzügyi rendszerek bevezetésével kapcsolatban csapatunk mindig az önök rendelkezésére áll.
A Deloitte és a NetSuite együttműködésének köszönhetően már a magyarországi gyártócégek számára is elérhetővé vált a Netsuite vállalatirányítási rendszer lokalizált bevezetése.
A jövőt nehéz megjósolni, de a trendek azt mutatják, hogy a gyártó cégeknek is egyre inkább ki kell terjeszteniük az ERP rendszereik működésének határait a tágabb környezetükre. A szállítóink valós időben szeretnék követni a készleteink változásait, hogy időben szállíthassák a termékeiket, a vevőink valós időben szeretnék látni, hogy hol tart a megrendelt termékek gyártása, az egész iparágra egyre jellemzőbbé válik a valós idejű információcsere a felhő megoldások alkalmazásával. A technológiák fejlődésével az ERP rendszerünket is fel kell készítenünk ezekre az új kihívásokra. A jövő ERP kihívásaira reagálva a magyar Deloitte is felvette szolgáltatásai közé a NetSuite bevezetési tanácsadást, így első hazai bevezető partnerként kínálunk egyszerűen, gyorsan bevezethető felhő alapú ERP megoldást ügyfeleinknek.
A NetSuite gyártási alapképességei a darabjegyzékek, művelettervek, gyártási utasítások és WIP anyagok kezelésén túl valós idejű és munkafolyamatokkal támogatott termelésirányítást és üzemi adatrögzítést tesznek lehetővé, valamint támogatják a mátrix alapú komponens összeállítást, melyek – sok más gyártástámogató funkció között -más ERP rendszernél csak külső addonként vagy fejlesztésként érhetők el.
Témakörök
- Új transzferár szabályozás – fókuszban a megfelelő jövedelmezőség számítás
- Hogyan növeljük a beszállítói számlázás hatékonyságát?
- A Deloitte és a NetSuite együttműködésének köszönhetően már a magyarországi gyártócégek számára is elérhetővé vált a Netsuite vállaltirányítási rendszer lokalizált bevezetése.
- Felkészítette vállalkozását 2020-ra?