A vámérték vitatásának leggyakoribb kérdései az esetjog alapján

A vámhatóság évente hozzávetőlegesen 15.000 vámáru-nyilatkozatot vizsgál meg az áruk átengedését követő ellenőrzései során. A legfrissebb tapasztalatok alapján a hatóság a vámérték alátámasztottságát teszi az ellenőrzései fókuszába. Milyen elveket kell figyelembe vennie a hatóságnak a joggyakorlat alapján?
 
Az importőrök vámértékként jellemzően az ügyleti értéket tüntetik fel a vámáru-nyilatkozaton. Ez az érték az áruért kifizetett tényleges ár, szükség esetén kiigazítva bizonyos tételekkel. Azonban ha a vámhatóságnak alapos kétsége merül fel az ügyleti értékkel kapcsolatban, azt elvetheti és más módszer szerint dolgozhatja ki a vámértéket. Ez a más módszer akár magasabb vámértékhez, így nagyobb vámteherhez, importáfához és jelentős összegű bírsághoz is vezethet. 
 
A Kúria több ügyben is foglalkozott vámértékkel kapcsolatos ügyekkel. Mivel a döntései kötelezők a bíróságokra, ezért az azokban foglalt elveket a vámhatóság is figyelembe veszi az ellenőrzései során.
 
Mi tekinthető alapos kétségnek?
 
Az alapos kétség fogalmát a joggyakorlat tölti fel tartalommal. Így például a Kúria megállapította, hogy nem minősül alapos kétségnek az, ha a vámhatóság csupán az importőr hiányos dokumentációjára hivatkozik. A hatóságnak ugyanis ilyen esetben is valamilyen konkrét számítással alá kell támasztania a kétségét az ügyleti értékkel kapcsolatban. A Kúria döntése tehát aktív eljárást vár el a vámhatóságtól az ügyleti érték kétségbe vonásával kapcsolatban. 
 
Hogyan térhet át a vámérték kidolgozásának más módszerére a vámhatóság?
 
Amennyiben a hatóság igazolja az ügyleti érték tekintetében az alapos kétségét, áttérhet vámérték meghatározásának további módszereire. Ezek a következők: azonos vagy hasonló áruk vámértékének alkalmazása, levonásos, számított érték, valamint a tartalék módszer. Fontos tudni azonban, hogy a módszerek között szigorú sorrendiség áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a sorban következő módszerre csupán akkor térhet át a vámhatóság, ha megfelelően indokolja az előző módszer alkalmazhatatlanságát. Így például nem alkalmazhatja a sorrendben utolsó, a hatóságnak széles körű szabadságot biztosító tartalék módszert automatikusan. A vámhatóságnak ebben az esetben megfelelő részletezettségű indokolással le kell vezetnie, hogy a tartalék módszert megelőző módszerek miért nem alkalmasak a vámérték megállapítására.
 
Milyen adatokat használhat fel a hatóság a vámérték kidolgozása során?
 
Meghatározó kérdés a más módszerrel történő vámérték végösszege tekintetében, hogy milyen adatokból munkálhatja ki azt a vámhatóság. A bírósági joggyakorlat meghatározza az elsődlegesen felhasználható adatok körét és időbeliségét is. Az adatok körével kapcsolatban elsősorban a magyar vámadatbázis információira támaszkodhat a hatóság, azonban speciális esetekben nincs kizárva más tagállam vagy központi EU-s adat beszerzése sem. Az ilyen adatok beszerzését azonban elsősorban az importőrnek kell megindokolnia. Az adatok időbelisége tekintetében pedig a behozatalt 45 nappal megelőző, illetve követő adatok felhasználása javasolt.
 
A 2024-es ellenőrzési terv alapján a vámhatóság várhatóan egyre több esetben és termékkör tekintetében vizsgálja meg a vámérték alátámasztottságát, akár már ellenőrzött tranzakciók felülellenőrzésével. Mivel a vámérték vitatásának feltételeit az esetjog folyamatosan alakítja, ezért érdemes a joggyakorlattal naprakész szakértőhöz fordulni már az ellenőrzés elején. A Deloitte szakértői készséggel állnak rendelkezésére.