A felmondott lízingszerződések áfa-kezelése

Számos esetben szankcionálta a NAV korábbi években a lízingbeadó cégek gyakorlatát a felmondott zárt végű pénzügyi lízingszerződések áfa kezelése kapcsán. Ezen gyakorlat értelmében, a törlesztőrészletek nemfizetése okán felmondott lízingszerződéseket követő ismételt értékesítés során kibocsátott tőkehelyesbítő számláik alapján a lízingbeadók adóalapjukat nem önellenőrzés útján, hanem utólag csökkentették, mely gyakorlatot a NAV kifogásolta.

Az Európai Unió Bíróságának 2017. október 12-én meghozott C 404/16. számú ítélete értelmében azonban, amennyiben valamely ingó- vagy ingatlanvagyonra vonatkozó zárt végű pénzügyi lízingszerződést véglegesen megszűntetnek a lízingbevevő által fizetendő törlesztőrészletek nemfizetése okán, a lízingbeadó jogosult a hozzáadott érték adó alapjának utólagos csökkentésére. Az ítélet értelmében ez a követendő megközelítés független attól, hogy az alkalmazandó nemzeti jog „nemfizetésnek” minősíti a vizsgált ügyletet, és nemfizetés esetében nem teszi lehetővé az adóalap utólagos csökkentését.

Az ítélet nyomán érdemes minden lízingcégtevékenységet folytató pénzügyi intézménynek áttekinteni, hogy élt-e az utólagos korrekcióval, vagy szankcionálta-e a NAV a társaságot azért, mert a lízingszerződés felmondását követően nem önellenőrzés útján korrigálta az adóalapot.

Amennyiben igen, és élni kívánnak a fenti problémakörhöz kapcsolódóan jogorvoslati lehetőséggel, vagy kérdésük merülne fel a fentiekkel kapcsolatban, kérjük, forduljanak szakértőnkhöz.