Hírek
Határon átnyúló tevékenység áfahatékonyan
A nemzetközi ügyletek kapcsán gyakori következmény, hogy az érintett országokban – ottani adóköteles ügylet teljesítése miatt – áfaregisztráció, és helyi bevallások benyújtása válik szükségessé, melyek jelentős adminisztratív terhet jelentenek. A vállalkozások számára inkább az a bevett gyakorlat, hogy a helyi áfakövetkezmények felmérésére csak akkor kerül sor, amikor a termékáramok, szerződéses és fuvarozási rendelkezések már kialakultak, pedig az áfahatékonyság is javítható előre gondolkozással – a tervezett ügyletektől függően számos lehetőség kínálkozik a kiadások csökkentésére.
Cikkünkben pár olyan áfás jogintézményre és a bennük rejlő lehetőségekre igyekszünk felhívni a figyelmet, melyek vagy eleve az adminisztratív terhek csökkentésére irányulnak, ám igénybevételükhöz megfelelő szerződéses konstrukció szükséges, vagy azok pont a szerződéses háttérhez kötik az adófizetésre kötelezett személyét vagy az adóköteles ügylettel érintett országot. Ezek behatóbb ismeretével, előzetes átgondolásával minden tervezett nemzetközi tevékenység megkezdése előtt érdemes lehet felmérni, alakíthatjuk-e kedvező módon a felmerülő áfakötelezettségeket.
A fel- vagy összeszerelésre irányuló termékértékesítések például – a célországbeli feltételek teljesítése esetén – a termékügyletekre általánosan jellemzőtől eltérő módon adóznak, némiképp a szolgáltatásokhoz hasonlóan. Vagyis ha az értékesítő fél az elvégzendő szerelési munka helyén nem rendelkezik letelepedéssel, az igénybe vevő fél számíthatja fel magának az áfát és az értékesítőnek nem kell regisztrálnia. A felek mozgástere itt abban mutatkozik meg, hogy milyen szerelési munka kapcsolódik a termékek leszállításához, és azt ki, kinek a megbízásából végzi. Mindazonáltal olyan, más országbeli helyi értékesítéseknél, ahol van valamiféle szolgáltatáselem, érdemes lehet körüljárni annak lehetőségeit, hogy az említett körülmények alakításával elérhető-e hatékonyabb áfakezelés.
A vevői készlet ennél talán ismertebb: azoknak a helyzeteknek a mentesítésére szolgál áfában, amikor egy árumozgatást követne helyi értékesítés, amelyek után az értékesítőnek regisztrálnia kellene, az egyszerűsítés alkalmazásával azonban ez elkerülhető. Itt számos feltételnek teljesülnie kell, a korábbi évek gyakorlatához képest pedig már egy ideje nem követelmény, hogy a készletet tartalmazó raktár mindenképp a vevőé legyen, vagyis bármilyen raktárból lehívást tartalmazó konstrukció esetén érdemes megvizsgálni, hogy használható-e az egyszerűsítés. A vevői készletekre vonatkozó szabályozás egyébként az EU-n belül jelenlegi tervek szerint pár év múlva okafogyott lesz és megszűnik, mert a VAT in the Digital Age-reform keretében az egyablakos regisztráció lehetőségét azokra az ügyletekre is kiterjesztenék, amelyeket a vevői készlet jelenleg kivált.
A láncügyletek során, vagyis amikor egy szállításhoz több egymást követő értékesítés kapcsolódik, szintén a messzemenőkig van lehetőség a fuvarozási feltételek alakításával arra, hogy az ügyletek teljesítési helyét befolyásoljuk. Ezzel önmagában is hatással lehetünk a felmerülő áfa kötelezettségekre, de adott esetben – három érintett szereplő és tagállam esetében – itt dőlhet el az is, hogy az érkezés országában teljesített értékesítés áfakövetkezményei alól mentesíthető-e a közbenső fél a háromszögügylet-egyszerűsítés használatával.
Összességében tehát fontos tudatosítani, hogy az áfaregisztrációval és bevallásokkal kapcsolatos költségek sok olyan esetben csökkenthetők, ahol van szerződéses mozgástér és a lehetőségek felmérése időben megtörténik. Amiatt, hogy ezek a következmények minden esetben egyedi ügyletekhez kötöttek, elengedhetetlen mélyebben is vizsgálni az alakítható körülményeket, hogy a leghatékonyabb megoldást megtaláljuk.