Kedvező áfakezelés alkalmazható egyes energiakereskedelemmel kapcsolatos elszámolások esetén

A fenntarthatósági (elsősorban kibocsátáscsökkentési) célkitűzések elterjedésével, jelentőségük növekedésével mindinkább előtérbe kerül az ezek teljesülését igazoló szén-dioxid kibocsátási egységekkel, egyéb instrumentumokkal történő kereskedelem. Ebbe a körbe tartoznak egyrészt az egyes államok, államközi szervezetek által szabályozott kibocsátáskereskedelmi rendszerek (mint például az Európai Unió emissziókereskedelmi rendszere, az EU ETS) által rendszeresített szén-dioxid kvóták, amelyek 1 tonna szén-dioxid kibocsátásra adnak jogosultságot a birtokosának. A másik jelentős csoportot az önkéntes karbon kreditek képezik, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátását elkerülő, csökkentő, vagy a már kibocsátott üvegházhatású gáz kivonását, megkötését eredményező projektekben történő részvétel alapján kerülnek kibocsátásra. Ilyen projektek irányulhatnak megújuló energia termelésére (például.: naperőművek, szélerőművek fejlesztése), alacsonyabb kibocsátási szintet eredményező technológiai eljárások megvalósítására, erdők telepítésére. Szemben a kötelező karbon piacokon alkalmazott szén-dioxid kvótákkal – amelyeket a birtokosaik jogszabályi kötelezettségeik teljesítése körében használnak fel –, az önkéntes karbon kreditek a vállalatok által önkéntesen vállalt fenntarthatósági célkitűzések megvalósulásának igazolására szolgálnak. Hasonló célt szolgálnak a származási garanciák is, amelyekkel a gazdasági tevékenységhez felhasznált energia fenntartható forrásból (például naperőmű) való származását igazolják az érintett vállalkozások.

Annak ellenére, hogy hasonló funkcióval rendelkeznek, jelentős eltérések mutatkoznak a fentiekben említett eszközök szabályozása, illetve az általuk biztosított jogosultságok tekintetében. Míg a jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelést célzó szén-dioxid kvótákra részletes, és az alkalmazási területükön belül egységes szabályok vonatkoznak, az önkéntes karbon kreditek szabályozottsága jóval lazább, ideértve a felhasználás potenciális kereteit is (mint például az általuk képviselt kibocsátás-csökkentés elismerése).

A szén-dioxid kvótákat leszámítva, a magyar és az uniós áfaszabályozás nem tartalmaz rendelkezéseket az említett, speciálisabb eszközök (származási garancia, karbon kreditek) áfakezelése tekintetében. A tartalmi különbségekre tekintettel a magyar hatósági gyakorlatban nem is alakult ki egyelőre egységes álláspont az ezen eszközökkel történő kereskedelemhez fűződő áfakövetkezmények tekintetében.

Ahogyan említettük, az egyik ilyen, lazább jogszabályi háttérrel rendelkező instrumentum a származási garancia, mely a közelmúltban egyre gyakrabban alkalmazott virtuális energiakereskedelmi megállapodásokhoz (angolul: Virtual Power Purchase Agreement, a továbbiakban: „VPPA”) kapcsolódik. Bár ezen megállapodások csak a származási garanciák vonatkozásában tekinthetőek ténylegesen rokonterületnek a fentiekben említett eszközökkel, ugyanakkor a VPPA szabályozás sajátossága jól szemlélteti a korábban említett instrumentumok áfakezelése kapcsán felmerülő nehézségeket.

A VPPA-k keretein belül tényleges villamosenergia-értékesítésre nem kerül sor, ezen szerződések csupán elszámolásra irányuló kötelmet keletkeztetnek az energiatermelő és a vele szerződő fogyasztó között, a termelő ugyanis a piacon értékesíti a megtermelt villamosenergiát különböző energiakereskedők részére. A fogyasztó pedig szintén a piacról (energiakereskedőktől) szerzi be a számára szükséges energiamennyiséget. Ebből kifolyólag a felek kötelezettségvállalása arra irányul, hogy a VPPA-ban kikötött fix ár és a piacon kialakult aktuális ár közötti különbözet vonatkozásában elszámolnak egymással.

Bár vannak országok ahol ezen instrumentumok komoly szabályozási rendszer hatálya alá esnek, azonban ahogy egy korábban közzétett cikkünkben említettük (https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/ado/cikkek/virtualis-energiakereskedelmi-megallapodasok-adokezelese.html), a VPPA megállapodások viszonylag újdonsült konstrukciónak minősülnek a magyar piacon, ekképpen jelenleg még nem került kialakításra átfogó szabályrendszer ezen megállapodások vonatkozásában, és éppen ebből kifolyólag számos kérdést vetnek fel adókezelési szempontból. Ezen kérdések egyik fő eleme a szerződések alapján teljesített kifizetések áfa szempontú megítélése.

Újdonság ugyanakkor, hogy a korábbi hírlevelünk kiadása óta már elérhető hatósági értelmezés ezen téma kapcsán. Jó hírrel szolgálthat az ilyen VPPA megállapodásokat kötő felek számára azon fejlemény, hogy a közelmúltban, egyedi ügyben kiadott hatósági állásfoglalás értelmében bizonyos esetekben, feltételekkel felmerülhet a VPPA megállapodás keretein belül teljesített kifizetéseknek, elszámolásoknak az áfa hatályán kívül történő kezelése. Ez a megállapítás további kérdéseket vethet fel a kapcsolódó beszerzéseken felmerült áfa levonhatósága kapcsán is.

Mindezek mellett pedig, a származási garanciák – melyek célja a beszerzett energia fenntartható forrásból való származásának alátámasztása – értékesítése vagyoni értékű jog átruházásának minősülhet, ezzel megalapozva az értékesítésük áfaköteles szolgáltatásnyújtásként történő minősítését.

Szükséges kiemelni, hogy az állásfoglalásban szereplő álláspont csak meghatározott feltételek fennállása esetén tekinthető irányadónak. Egyedi esetekben az alkalmazandó áfakövetkezmények meghatározása érdekében javasolt vizsgálni az ügylet valamennyi körülményét, az átruházás tárgyát képező eszköz jellemzőit, kétség esetén pedig hatósági megerősítést kérni a megállapított áfakezelés helyessége tekintetében.

Amennyiben Önök számára is érdekes lehet a virtuális energiakereskedelmi megállapodások, vagy ahhoz hasonlatos instrumentumok áfa szempontú elemzése, forduljon szakértő kollégáinkhoz, akik örömmel nyújtanak támogatást ezen kérdésekben.