deloitte

Hírek

Bizonytalanságok övezik a virtuális energiakereskedelmi megállapodások adókezelését

Az energiapiac szereplői körében egyre gyakoribb a villamosenergia-kereskedelmi megállapodások (angolul: Power Purchase Agreement, a továbbiakban: „PPA”) alkalmazása. Ezek hosszú távra – akár 15 – 20 évre – kötött villamosenergia vásárlási szerződések az energiatermelő és az ipari fogyasztó között, amelyek lényege, hogy előre meghatározott áron biztosítják az áram beszerzését a fogyasztó számára. Másik előnyük, hogy a kiszámítható bevétel termelő részére történő biztosításával hozzájárulnak a megújuló energiatermelésre irányuló projektek finanszírozásához.

A PPA-k két fő típusa a fizikai, illetve a virtuális energiakereskedelmi megállapodás. Tekintve, hogy a virtuális energiakereskedelmi megállapodások (angolul: Virtual Power Purchase Agreement, a továbbiakban: „VPPA”) viszonylag újdonságnak számítanak a magyar piacon, számos kérdés merül fel többek között az ezen szerződések alapján teljesített kifizetések adókezelését illetően. 

A hagyományos (fizikai) villamosenergia-kereskedelmi megállapodások alapján a szerződés időtartama alatt az energiatermelő villamosenergiát értékesít az ipari fogyasztó részére, a szerződésben meghatározott fix áron. Ezzel szemben a VPPA keretében tényleges villamosenergia-értékesítésre nem kerül sor, ezen szerződések csupán elszámolásra irányuló kötelmet keletkeztetnek az energiatermelő és a vele szerződő fogyasztó között.

Ezen elszámolásra irányuló kötelem lényege, hogy a szerződés fennállása alatt, valamint a kikötött villamosenergia mennyiség (pl. 50 gigawattóra/hónap) mértékéig a termelő azt vállalja, hogy a fogyasztó előre lefektetett fix áron jut hozzá az általa megvásárolni kívánt energiamennyiséghez, mellyel szemben a fogyasztó pedig azt vállalja, hogy a termelő ugyanezen a fix áron tudja értékesíteni az általa megtermelt villamosenergiát.

A szerződéses struktúrából kitűnik tehát, hogy a felek között – szemben a fizikai energiakereskedelmi megállapodásokkal – nem kerül sor villamosenergia-átadásra. A termelő ugyanis a piacon értékesíti a megtermelt villamosenergiát különböző energiakereskedők részére. A fogyasztó pedig szintén a piacról (energiakereskedőktől) szerzi be a számára szükséges energiamennyiséget. A fizikai villamosenergia értékesítés, illetve beszerzés tehát nem feltétlenül a VPPA-ban részt vevő felek között megy végbe. Ebből kifolyólag a felek kötelezettségvállalása arra irányul, hogy a VPPA-ban kikötött fix ár és a piacon kialakult aktuális ár közötti különbözet vonatkozásában elszámolnak egymással az alábbiak szerint:

  • Amennyiben a szerződésben kikötött ár magasabb, mint a piaci átlagár, a fogyasztó köteles megtéríteni a különbözetet a termelő részére, mivel utóbbi alacsonyabb áron tudja csak értékesíteni a villamosenergiát.
  • Abban az esetben pedig, ha a szerződésben kikötött ár alacsonyabb, mint a piaci átlagár, a termelő köteles a különbözetet megtéríteni a fogyasztó részére, mivel az utóbbi fél csak magasabb áron tudja beszerezni a számára szükséges villamosenergiát.

A PPA keretében történő áramértékesítés – mely értelmében a termelő és az ipari fogyasztó között (tehát nem közszolgáltatás keretében) fizikailag is megvalósul az áramértékesítés – a magyar áfaszabályozás értelmében adóköteles termékértékesítésnek minősül, hisz ténylegesen végbemegy a termékátadás, valamint a tulajdonjog átszállás a felek között.

Azonban a VPPA egyik legfontosabb megkülönböztető tulajdonsága a hagyományos szerződésekhez képest, hogy a felek között tényleges áramértékesítésre nem kerül sor, azaz gazdasági értelemben nem megy végbe tulajdonátruházás. Ebből kifolyólag a felek közötti tranzakció nem tekinthető termékértékesítésnek. Ezt a megközelítést támasztja alá többek között az is, hogy a kifizető személye az elszámolás irányától függően változik, így az ügylet tartalma lényegében az ezen felek között végbemenő elszámolások kezelése.

Szintén felhozható azon megközelítés is, mely szerint a VPPA tartalmilag nem más, mint különbözetre irányuló szerződés (contract for difference), mely a magyar szabályozási környezetben tisztán pénzügyi konstrukciónak tekintendő.

Mindezekből kifolyólag felmerülhet azon értelmezés, hogy a VPPA keretében végzett kifizetések pénzügyi szolgáltatásokból származó bevételek, melyek az áfa törvény értelmében olyan áfamentes bevételek, amik nem jogosítanak adólevonási jog gyakorlására. Ennek következtében a VPPA szerződést alkalmazó felek áfalevonási joga sérülhet.

Alternatív értelmezésként felvethető az a megközelítés is, miszerint a VPPA keretében lefolytatott elszámolások csupán eszközcselekménynek tekinthetőek, mely nem értelmezhető ügyletként és ekképpen nem is tartozik az áfa hatálya alá.

Ezen felül egyéb adózási szempontból – mint például számvitel vagy helyi iparűzési adó – is felmerülhetnek kérdések a VPPA-k vonatkozásában, melyek további vizsgálatot igényelnek.

Tekintettel ugyanis a VPPA konstrukció speciális jellegére, érdemes megvizsgálni ezen konstrukciók számviteli kezelését is mindkét szerződéses fél oldalán. Eltérőek lehetnek a számviteli következmények a szerződéses feltételek és az alkalmazott számviteli standardok függvényében, melyek kihathatnak az adókövetkeményekre is, például az eredményhatás időzítése következtében, vagy a bevételek és ráfordítások besorolásán keresztül a helyi iparűzési adóalapra.

Mindezek alapján látható, hogy a VPPA-k adókezelését jelenleg számos bizonytalanság övezi, amely további elemzést, valamint hatósági megerősítést tehet szükségessé.

Amennyiben Önök számára is érdekes lehet a virtuális energiakereskedelmi megállapodások adó szempontú elemzése, szakértő kollégáink szívesen állnak rendelkezésre.

Hasznosnak találta?