Tények és tévhitek az SZJA és a TB területén

SZJA és TB tények és tévhitek

Az adóügyi illetőség kapcsán a leggyakrabban felmerülő félreértés, hogy az illetőség helye egyenlő azzal az országgal, ahol a munkavállaló bejelentett lakcímmel rendelkezik. Igaz ugyan, hogy a munkavállaló lakóhelye egy fontos tényező, azonban az illetőség megállapítása során számos egyéb körülményt is vizsgálni szükséges, mint például a létérdekek központjának fekvését, amely a magánszemély kötődéseit vizsgálja az érintett országok viszonylatában. Az illetőség szempontjából vizsgálandó lakóhely pedig nem szükségszerűen egy bejelentett lakcímet jelent. A fentiekből is láthatjuk, hogy a kérdés összetett és külön vizsgálatot igényelhet.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is fontos az adóügyi illetőség megállapítása. A kérdést az teszi kiemelten fontossá, hogy az adóegyezmények tipikusan az illetőség államához telepítik a magánszemély úgynevezett világjövedelmének adóztatását. Ez magában foglalja mind a munkavégzés kapcsán megszerzett jövedelmeket, mind a külön adózó jövedelmek jelentős részét is (pl: kamat, osztalék vagy árfolyamnyereség). Ez alól kivételt tipikusan az ingatlan vagyonból szerzett jövedelmek képezhetnek (pl: ingatlan bérbeadás vagy értékesítés). Leegyszerűsítve tehát: főszabály szerint egy magánszemély minden jövedelme az illetőség államában adózik, feltéve, hogy ezt valamilyen speciális rendelkezés nem írja felül.

Az illetőség megállapítása során az első lépés, hogy megnézzük az érintett országok belső jogszabályait. A magyar szja törvény például részletes szabályokat tartalmaz az illetőség megállapítása tekintetében.

Az első kérdés, amit vizsgálnunk szükséges az állampolgárság. Az Szja törvény ugyanis egy második állampolgársággal nem rendelkező magyar állampolgárt automatikusan magyar illetőségűnek tekint – akkor is, ha külföldön él.

Az Szja törvény másik különleges szabálya, hogy a Magyarországon, a naptári (és adóévben) 183 napot meghaladóan tartózkodó EU-s állampolgárok az Szja törvény értelmében magyar adóügyi illetőségűnek minősülnek.

Amennyiben a fenti feltételek nem teljesülnek, azt szükséges vizsgálnunk, hogy a munkavállaló állandó lakóhelye, vagy létérdekeinek központja vagy szokásos tartózkodási helye Magyarországon található-e. A sorrend ebben az esetben fontos, ugyanis, ha valamelyik feltétel alapján megállapítható az illetőség, akkor a további feltételeket már nem szükséges vizsgálni.

Ahogy fent is jeleztük, az állandó lakóhely a közvélekedés szerint egyszerűen megállapítható, mivel sokan a bejelentett lakóhellyel azonosítják azt. Az illetőség megállapításánál azonban nem feltétlenül a hatósági nyilvántartásba vett lakcím a meghatározó, hanem az hogy rendelkezik-e olyan lakóhellyel a magánszemély, ahol tartós ottlakásra rendezkedett be, amely folyamatosan a rendelkezésére áll. Hiába rendelkezik például egy német magánszemély Németországban bejelentett lakcímmel, amennyiben a magyarországi munkavégzése alatt folyamatosan elérhető számára egy Magyarországon fekvő – akár bérelt – ingatlan is, amelyben életvitel szerűen tartózkodik, akkor az adószabályok tekintetében utóbbi is állandó lakóhelynek minősül. Ebből látható az is, hogy egy magánszemélynek egy időben nem csak egyetlen állandó lakóhelye lehet adóügyi értelemben.

Egy másik általános tévhit, hogy ha valakinek ingatlantulajdona van az egyik államban, egy másik államban történő munkavégzés időszaka alatt is automatikusan azt eredményezi, hogy az állandó lakóhelye is megmarad ebben az államban. Ez a megközelítés esetenként téves eredményre vezet, ahhoz ugyanis, hogy egy ingatlant állandó lakóhelynek tekinthessünk, az szükséges, hogy a magánszemély számára folyamatosan elérhető legyen. Ha például valaki bérbeadja a saját tulajdonú ingatlanát, akkor ez már nem vehető figyelembeállandó lakóhelyként.

Amennyiben a fenti szempontok vizsgálata nem vezet eredményre, azt szükséges vizsgálnunk, hogy a munkavállaló létérdekeinek központja melyik államban található. Ez talán a legösszetettebb kérdés, ugyanis vizsgálni szükséges a magánszemély minden személyes, családi és gazdasági kapcsolatát, amely az érintett államokhoz kötheti.

A személyes kapcsolatok esetében általában a család tekinthető a legfontosabb tényezőnek, azaz azt szükséges vizsgálnunk, hogy a munkavállalóval együtt a családja is átköltözik-e a másik államba. Itt azonban felmerülhet a kérdés, hogy ki is minősül a magánszemély családjának adóügyi szempontból?

Általában a szűkebb családtagokat – házastárs, párkapcsolat, gyermekek – értjük ez alatt. A kérdés eldöntésében a magánszemély nyilatkozata irányadó lehet. Fennáll azonban a lehetősége annak is, hogy nyilvánosan elérhető információkat is figyelembe vegyünk, azaz elméletileg akár egy közösségi oldalon beállított párkapcsolati státusz is befolyásoló tényező lehet.

A gyermekek is fontos szempontot jelentenek, azonban itt is figyelembe kell venni az egyéb körülményeket: mennyi idősek a gyermekek (pl. felnőtt, saját keresettel rendelkező gyermekről van szó vagy egy kiskorú gyermekről), milyen viszonyban állnak a magánszeméllyel (pl. az elvált házastársnál maradó gyermek), stb.

A fentiek alapján tehát az illetőséget megalapozó tényező lehet például fennálló házasság mellett egy nem formalizált párkapcsolat is egy másik országban, ideértve az ebből a kapcsolatból született gyermekeket is.

A személyes kapcsolatok természetesen nem merülnek ki pusztán a fent bemutatott esetekben, ugyanis távolabbi családtagok vagy akár nem rokoni kapcsolatban álló másik személyek is lehetnek befolyásoló tényezők, amennyiben a vizsgált magánszemély miattuk utazik gyakran a másik államba.

A fentieken túlmenően vizsgálandó az is, hogy a magánszemélynek van-e például valamilyen alapítványi szerepe, klubtagsága, stb. azaz bármilyen azonosítható kötődése valamelyik államhoz.

A gazdasági kapcsolatok esetében azt szükséges vizsgálnunk, hogy a magánszemély gazdaságilag melyik államhoz kötődik nagyobb mértékben. Ebben a körben vizsgálandó minden tulajdon (pl. ingatlan, gépjármű, gazdasági társaságban tulajdonrész stb.), befektetés, megtakarítás, felvett hitel (pl. jelzáloghitel) magánnyugdíjpénztári tagság, biztosítás stb., amely a magánszemélyt valamelyik országhoz köti.

Amennyiben a létérdekek központjának vizsgálata sem hoz egyértelmű eredményt az illetőség megállapításához, akkor a következő lépcsőfok a szokásos tartózkodási hely vizsgálata, amelyet 183 napos tartózkodásban határoz meg az Szja törvény.

Abban az esetben, ha a fentiekben ismertetett körülmények alapján egy Magyarországon dolgozó külföldi esetében az Szja törvény illetőséget állapít meg, szükséges kiderítenünk, hogy a másik ország is illetőséggel bírónak tekinti-e a magánszemélyt a saját szabályai alapján. Amennyiben igen, úgy a kettős adóztatást kizáró egyezmények segíthetnek a kérdés eldöntésében. Alapvető félreértéseknek ad okot a nemzetközi egyezmények és a belső (nemzeti) jogszabályok kapcsolata. A valóság az, hogy az egyezmény pusztán azt mondja meg, hogy két állam közül melyik adóztathat, de ennek csak akkor van jelentősége, ha az adott ország akar is adóztatni! Az egyezmény tehát adókötelezettséget önmagában sosem keletkeztet! Az adókötelezettség megállapításához minden érintett ország saját jogszabályainak vizsgálata is elengedhetetlen.

A fennálló egyezmények eltérhetnek egymástól, de alapvetően követik az OECD Modellegyezményét. A Modellegyezmény alapján pedig elsődlegesen azt szükséges vizsgálni (hasonlóan az Szja törvényhez), hogy melyik országban található a magánszemély

• állandó lakóhelye;
• vagy létérdekeinek központja;
• vagy szokásos tartózkodási helye.

Ahogy az SZJA törvény esetében is jeleztük, a sorrend ebben az esetben fontos (ha valamelyik feltétel alapján megállapítható az illetőség, akkor a további feltételeket már nem szükséges vizsgálni).

Előfordulhatnak azonban olyan esetek is, amikor a fenti szempontok vizsgálatával sem jutunk egyértelmű eredményre, azaz vagy mindkettő, vagy egyik vizsgált állam esetében sem megállapítható az illetőség. Erre a helyzetre az adóegyezmények tipikusan az érintett magánszemély állampolgárságához nyúlnak vissza, és ide telepítik az illetőséget. Ha azonban az érintett magánszemély több ország állampolgárságával rendelkezik, elképzelhető, hogy ez a megközelítés sem vezet eredményre. Ilyen esetekre az adóegyezmények az érintett államok illetékes hatóságaira bízzák a magánszemély illetőségének megállapítását.

A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy az adóügyi illetőség megállapításához igen sokféle szempont vizsgálata szükséges, másrészt könnyen helytelen következtetésre juthatunk, ha az egyes szempontokat nem teljes körűen vizsgáljuk meg. Tekintve, hogy az illetőség megállapítása kiemelten fontos a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség szempontjából, javasolt lehet az illetőség előzetes vizsgálata egy külföldi munkavégzésre vonatkozó ajánlat elfogadásakor.