Adótervezési struktúrák az EU fókuszában

Az Európai Bizottság várhatóan 2017. június 21-én fogja nyilvánosságra hozni tervezetét, amely szerint az adótanácsadók kötelesek lesznek tájékoztatni az illetékes adóhatóságokat az általuk létrehozott adótervezési tartalmú struktúrákról.

A tervezet mögött az az elgondolás áll, hogy ha az adóhatóságok még a megvalósításuk előtt tudomást szereznek az agresszív adótervezési struktúrákról, hatékonyabban lesznek képesek nyomon követni azokat, illetve szüksége esetén a megfelelő intézkedéseket megtenni.

A tervezet megpróbál minél több olyan struktúrát a szabályozása alá vonni, amelyben legalább két tagállam vagy egy tagállam és egy harmadik ország érintett. Ennek érdekében az alábbi definíciókat alkotta meg a Bizottság:

Adófizető: Bármilyen személy (természetes vagy jogi) amely határokon átnyúló struktúrát alkalmaz adópozíciója optimalizálására.

Közvetítő: Bármilyen személy, amely a határon átnyúló struktúrára vonatkozóan tervezési, marketing, szervezési vagy a megvalósítást irányító adótanácsadási szolgáltatást nyújt az adófizetőnek.

A közvetítőknek minden adótervezési célú struktúrát be kell jelenteniük az illetékes adóhatóság számára (a struktúra adófizető részére történő átadását követő 5 munkanapon belül). Abban az esetben, ha az adótanácsadó székhelye harmadik országban található, az adótervezési struktúra bejelentésének kötelezettsége az adófizetőre hárul (a megvalósítás megkezdését követő 5 napon belül kell bejelenteni).

Az egyes tagállamok is kötelesek „hatékony, arányos és visszatartó erejű” szankciók bevezetésére azokkal a közvetítőkkel és adófizetőkkel szemben, amelyek megszegik az előírásokat. A tagállamok kötelezettsége kiterjed továbbá az automatikus információ-cserére, melyre negyedéves gyakorisággal kerülne sor.
A Bizottság a tervezet mellékletében öt ismertetőjegyet és példát határozott meg, amelyek alapján azonosíthatóak az agresszív adótervezési struktúrák:

1. A közvetítő olyan díjra jogosult, amely összefüggésben van például az adótervezési struktúrával elért adóelőny összegével.
2. "Elsődleges előny teszt” – olyan struktúrákra vonatkozik:
   − amelyekben az adófizető olyan veszteségekkel csökkenti adófizetési kötelezettségét, melyeket más országokból transzferált, vagy
   − amelyek hatásárára az adóköteles bevétel átalakul tőkévé, ajándékká vagy más olyan bevétel kategóriává, amelyet alacsonyabb mértékű adó terhel.
3. Olyan struktúrák, ahol határokon átnyúló pénzmozgások mennek végbe kettő vagy több kapcsolt fél között és ahol a kifizetés címzettje:
   − nem rendelkezik adóügyi illetőséggel egyik országban sem, vagy
   − olyan országban rendelkezik adóügyi illetőséggel, ahol a társasági adó mértéke nem éri el az EU-s átlag felét vagy egyáltalán nincs társasági adó.
   
   Az olyan tranzakciókra is vonatkozik a tervezet, amelyek során például ugyanazt az eszközt egynél több országban is értékcsökkentik,
4. Minden olyan struktúra, amely az EU-s jog vagy az automatikus információ cserére vonatkozó szabályok megkerülését célozza meg.
5. Minden olyan struktúra, amely nem felel meg a szokásos piaci ár elvének vagy az OECD transzferárazásra vonatkozó szabályainak.

Jelenleg csak három ország támasztott átláthatósági követelményeket a közvetítőkkel szemben: Írország, Portugália és Nagy-Britannia.

A Bizottság reményei szerint az új szabályok eredményes és hatékony tárgyalások után, már 2019-ben jogerőre emelkedhetnek.