Tények és tévhitek az szja és a tb területén

Szja és tb tények és tévhitek

Először érdemes megnéznünk miért rögzülhetett a “183 napos szabály” a köztudatban

A több országban történő munkavégzések adózásával napi szinten nem foglalkozók számára számos kérdés merülhet fel a gyakorlatban, amelyek közül az egyik az adóügyi illetőség fogalma. Az illetőség az egyik legfontosabb adóztatást befolyásoló tényező, amely számos körülmény vizsgálatát igényli. Az adóegyezmények tipikusan az illetőség államához telepítik a magánszemély jövedelmeinek adóztatását. Az illetőség megállapítása összetett feladat, befolyásoló tényező például az állandó lakóhely - amely nem azonos a bejelentett lakcímmel - vagy a létérdekek központjának fekvése, amely a magánszemély kötődéseit vizsgálja az érintett országok viszonylatában. Mivel ezek önmagukban is érdekes kérdések, cikksorozatunkban külön fejezetet szentelünk majd az illetőség kérdésnek.

A 183 napos tartózkodás a fentiekhez úgy kapcsolódik, hogy a magyar Szja törvény, az adóügyi illetőség megállapítása kapcsán két rendelkezésében is hivatkozik a 183 napra. Például a Magyarországon, az adóévben 183 napot meghaladóan tartózkodó EU-s állampolgárok az Szja törvény értelmében magyar adóügyi illetőségűnek minősülnek. Másrészt az egyéb feltételek nem teljesülése esetén az adóügyi illetőséget a magánszemélyek szokásos tartózkodási helye is meghatározhatja, amelyet szintén 183 napos magyarországi tartózkodásban határoz meg az Szja törvény.

A határon átnyúló munkavégzések esetében továbbá, a felmerülő adókötelezettségek meghatározásához, az Szja törvény mellett, az érintett országokkal fennálló kettős adóztatást kizáró egyezmények rendelkezéseit is szükséges lehet megvizsgálni. Az egyezmények munkaviszonyból származó jövedelmeket tárgyaló rendelkezései között pedig szintén találunk egy, a 183-napos tartózkodást tárgyaló pontot olyan esetekre vonatkozóan, amikor a magánszemély nem bír adóügyi illetőséggel abban az államban, ahol a munkát végzi.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a 183 napos tartózkodás több helyen is felbukkanhat olyan esetekben, amikor határon átnyúló munkavégzések személyi jövedelemadózása a kérdés. A kérdés már csak az, hogy valóban a 183 napos tartózkodás a döntő, a személyi jövedelemadó fizetést meghatározó tényező?

A kérdés megválaszolásához a kettős adóztatást kizáró egyezmények rendelkezéseit szükséges megvizsgálnunk.

Ugyan a fennálló egyezmények vonatkozó rendelkezései eltérhetnek egymástól, de alapvetően követik az OECD Modellegyezményét. A Modellegyezménynek azon pontja, amely az adóztatás jogának meghatározását tárgyalja a munkaviszonyból származó jövedelmek tekintetében amellett, hogy kimondja, hogy 183 napot meg nem haladó tartózkodás esetén a magánszemély jövedelme, az adóügyi illetőségének államában maradhat adóköteles egyéb feltételeket is támaszt, amelyek közül az egyik legkevésbé közismert, ugyanakkor kiemelten fontos, a gazdasági munkáltatás kérdése.

A gazdasági munkáltató kérdéskör magyar viszonylatban azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni azt is, hogy a magyar fogadó társaság tekintendő-e gazdasági értelemben a külföldi magánszemély munkáltatójának, függetlenül attól, hogy a jogi értelemben vett munkáltatója a külföldi, küldő társaság. Amennyiben erre a kérdésre igen a válasz, úgy a magánszemély magyarországi tevekénységére jutó munkaviszonyból származó jövedelem 183 napot meg nem haladó tartózkodás esetén is Magyarországon válik adóztathatóvá tekintettel arra, hogy a fenti két feltételnek együttesen fent kell állnia ahhoz, hogy a magyarországi adóztatás elkerülhessük. Ezzel kapcsolatban az Adóhatóság 2012-ben kiadott tájékoztatója nyújthat további segítséget (2012. október 31-i NAV tájékoztató).

Hogy a kérdést szemléltethessük, vegyünk például egy Magyarországon működő gyárat, amelyhez Németországból érkezik egy német állampolgárságú üzemvezető, aki a német társ- vagy anyavállalatban szintén hasonló pozíciót tölt be és ezért megosztva végzi a munkáját a két országban. Példánkban a munkavállaló családja Németországban marad és Magyarországon, az érintett naptári és adóévben nem tölt el 183 napot. Feltételezzük, hogy munkavállalónk mind a belső jogszabályok mind a két ország között fennálló egyezmény alapján Németországban marad adóügyi illetőségű.

Ebben az esetben, a 183 napot meg nem haladó tartózkodás ugyan fontos tényező, azonban még nem jelenti automatikusan azt, hogy a munkavállalónak nem kell Magyarországon szja-t fizetnie. A fenti körülmények további vizsgálódást tesznek indokolttá.

Elsődlegesen azt szükséges vizsgálni, hogy a munkavállaló tevékenysége szervesen integrálódik-e annak a magyar társaságnak a tevékenységébe, amelynél a munkát végzi (ún. integrációs teszt). A munkavállaló akkor integrálódott a magyar társaság működésébe, ha ez a társaság viseli a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősséget vagy kockázatot.

Ha a fenti teszt alapján nem zárható ki, hogy a munkavállaló integrálódik a magyar társaság működésébe, akkor a már hivatkozott NAV tájékoztatóban is jelzett egyéb körülményeket szükséges megvizsgálni (8 pontból álló szempontrendszer). A szempontrendszer pontjait együttesen szükséges vizsgálni és mérlegelni, fontossági sorrend közöttük nem állítható fel.

Mivel a szempontrendszer pontjai között számos olyat találhatunk, amelyek egy üzemvezető esetében tipikusan a fogadó társaság esetében is megvalósulhat (pl. a magyar társaság lehet jogosult ellenőrizni és köteles viselni a felelősséget a munkavégzés helyéért, vagy bocsátja a munkavégzéshez szükséges eszközöket a munkavállaló rendelkezésére, stb.), nem zárható ki, hogy a fogadó magyar társaság, gazdasági értelemben a munkavállaló munkáltatójának tekinthető és így a magánszemély magyarországi munkanapokra jutó jövedelme adókötelessé válhat Magyarországon.

A fentiek alapján tehát kijelenthetjük, hogy a 183 napot meg- vagy meg nem haladó magyarországi tartózkodás egy fontos, azonban önmagában nem, vagy nem mindig elégséges körülmény annak megállapítására, hogy egy külföldi magánszemélyek szükséges-e személyi jövedelemadót fizetnie Magyarországon a munkavégzése kapcsán vagy sem.