Hírek
Felkészülés a behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos kockázatmentes adóalapcsökkentésre
Ahogyan arról korábbi hírlevelünkben már tájékoztattuk Önöket, a Deloitte egy több részes hírlevélsorozatot indított, amelynek keretében átfogó képet kívánunk adni a behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos legfontosabb fejleményekről és a kockázatmentes adóalapcsökkentés kapcsán kidolgozott megoldási javaslatokról. Jelen hírlevelünk fókuszát a sikeres áfa-visszaigénylés érdekében kialakítandó külső és belső folyamatok és eljárások képezik.
A COVID-19 következtében kialakult gazdasági helyzetben egyre több követelés válik vagy válhat behajthatatlanná, illetve számos vállalkozásnak kell likviditási problémákkal szembenéznie. Ebben a helyzetben segítséget jelenthet, ha egy vállalkozás legalább a behajthatatlanná vált követelések áfáját vissza tudja szerezni. Erre 2020. január 1-jétől önellenőrzés keretében már lehetősége van a vállalkozásoknak azon adóalanyokkal folytatott ügyleteik tekintetében, amelyek teljesítési időpontja 2015. december 31. napját követő időpontra esik.
Ráadásul, ezt a lehetőséget tovább bővítené a közelmúltban benyújtott adótörvény javaslat, amely 2021. január 1-jétől már magánszemélyekkel szemben behajthatatlanná vált követelések esetén is lehetőséget adna az adóalapcsökkentésre.
A behajthatatlan követelések áfa-visszatérítésével kapcsolatos adómegtakarítási lehetőség gyakorlati és rendszerszintű alkalmazása ugyanakkor rendkívül szigorú feltételrendszerhez kötött, amely kapcsán minden esetben javasolt és célszerű annak felülvizsgálata, hogy a társaság eljárása – különösen az üzleti partnerek kiválasztása, a szerződések teljesítése, valamint a követelések behajtása során alkalmazott eljárása – megfelel-e az Áfa törvény és az adóhatóság által támasztott szigorú ún. objektív és szubjektív szempontokra épülő feltételrendszernek. Ugyanis, amennyiben az adóhatóság úgy ítéli meg, hogy a társaság által alkalmazott eljárás nem felel meg ezeknek, úgy adóellenőrzés keretében az adóalap-csökkentést jogosulatlan áfa visszaigénylésnek minősítheti, és ezzel összefüggésben szankciókat (pl. adóbírságot) állapíthat meg.
A korábbi behajthatatlan követelésekkel kapcsolatos adóhatósági eljárások alapján egyértelműen kezd körvonalazódni, hogy az adóhatóság az adóalapcsökkentés feltételeinek vizsgálata során egyre nagyobb hangsúlyt fektet az Áfa törvényben kifejezetten meg nem jelenő, kizárólag a gyakorlat által kimunkált szubjektív feltételeknek való megfelelősség vizsgálatára. Ennek keretében például az adóhatóság többek között vizsgálja, hogy a számlakibocsátó az üzleti partnerének kiválasztása során megtett-e minden tőle elvárható olyan intézkedést, amellyel előre láthatólag elkerülhető lett volna a követelés behajthatatlanná válása (pl. ellenőrizte-e a számlabefogadó beszámolóját, az arra feljogosított személlyel tárgyalt és kötött szerződést, stb.). Ezen kívül az adóhatóság kiemelt figyelmet fordít a szerződéses jogviszony fennállása alatt tanúsított magatartások vizsgálatára (pl. folyamatosan ellenőrizte, hogy megfelelő pénzügyi hátérrel rendelkezik-e a számlabefogadó), illetve vizsgálja azt is, hogy nemfizetés esetén milyen lépéseket tett meg a számlakibocsátó társaság (pl. mérlegelte-e a szerződés felmondását, új üzleti partner keresését, küldött-e fizetési felszólítás, azt milyen tartalommal küldte, stb.).
Az adóhatósági gyakorlatból megismerhető feltételrendszerre, valamint a folyamatosan változó jogszabályi környezetre tekintettel tehát a vállalkozásoknak érdemes a meglévő folyamataikat áttekinteni, ezzel megteremtve annak a lehetőségét, hogy a behajthatatlanná váló követelések áfa összegét később kockázatmentesen vissza tudják igényelni. Javasolt már az üzleti partnerek kiválasztásától kezdve olyan – az adóhatóság számára visszakövethető – üzleti ellenőrzési eljárásokat bevezetni (amelyek utólagosan nem pótólhatók), mellyel szükség esetén bizonyítható a társaság jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlása. Ezen folyamatok kialakítása során nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy megfelelő eljárás rendet alkalmazzon a társaság arra az esetre is, ha üzleti partnere fizetési késedelembe esik, netán fennáll a végleges nemfizetés kockázata. Ennek keretében elengedhetetlen a pénzügyi, jogi és követeléskezelési területek feladatainak összehangolása, illetve az egyes területeket érintő felelősségi körök tisztázása. Például, amennyiben a társaság üzleti partnere fizetési határidőn belül nem egyenlítette ki a számlát, úgy a pénzügyi osztálynak célszerű egyeztetnie egyrészt a jogi vagy beszerzési osztállyal a szerződéses kapcsolat esetleges átalakításáról vagy megszüntetéséről, másrészt pedig a követelésbehajtási részleggel a ki nem egyenlített követelés mihamarabbi behajtásáról és az ezzel összefüggésben szükséges lépések megtételéről.
Végezetül, arról is mindenképpen gondoskodni kell, hogy a társaság minden szükséges eljárási cselekményben részt vegyen vagy adott esetben azt saját maga kezdeményezze, amely arra irányul, hogy a nemfizető partnerekkel szembeni követelése megtérüljön (pl. felszámolási eljárás kezdeményezése vagy abba való becsatlakozás). Ezen lépések és kapcsolódó folyamatok átgondolt és jól kimunkált alkalmazásával jelentősen növelhető az esély arra, hogy egy esetleges behajthatatlan követeléshez kapcsolódó áfa-visszatérítési eljárást bírság nélkül és eredményesen zárja a társaság.
A sikeres visszaigényléshez szükséges folyamatok felülvizsgálatával és kialakításával kapcsolatban a Deloitte szakértői készséggel állnak szíves rendelkezésükre.
