Egységes transzferár szabályozás az Unióban

Az egységesítés egyik alapvető eleme a javaslat szerint az OECD Transzferár Irányelvek beemelése a tagállamok nemzeti jogrendjébe, további előírásokkal azok egységes értelmezését és alkalmazását illetően. Jelenleg ugyanis bár az uniós tagállamokban jellemzően része a gyakorlatnak a Transzferár Irányelvek figyelembe vétele és alkalmazása a transzferárazást érintő eljárások során, az egyes fogalmak eltérő értelmezéséből adódó, illetve a Transzferár Irányelvek nemzeti jogban elfoglalt státuszát illető eltérések vitás helyzeteket, végső soron akár kettős adóztatást is eredményezhetnek a határon átnyúló tranzakciók esetében. Ilyen eltérések adódhatnak például a kapcsolt vállalkozási viszony meghatározása, a transzferár kiigazítások elvégzése, vagy akár az alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások kezelése kapcsán is.

Az irányelv tervezete több területet érintően is fogalmaz meg egységesítésre irányuló előírásokat, melyek közül a legfontosabbak az alábbiak:

• Kapcsolt vállalkozás fogalma
• Transzferár-kiigazítások
• Szokásos piaci ártartomány

Kapcsolt vállalkozás fogalma

Az irányelv javaslat szerint a kapcsolt vállalkozás fogalmának egységesítése elengedhetetlen a szokásos piaci ár elvének egységes alkalmazásához. A javaslat által kidolgozott definíció szerint kapcsolt vállalkozási viszony akkor áll fenn két személy között, ha az egyik:

a) részt vesz egy másik személy irányításában azáltal, hogy jelentős befolyást képes gyakorolni a másik személyre,

b) a szavazati jogok 25%-át meghaladó részesedéssel részt vesz egy másik személy irányításában,

c) más személy tőkéjében 25%-ot meghaladó mértékű tulajdonjoggal van jelen, közvetlenül vagy közvetve,

d) jogosult egy másik személy nyereségének legalább 25%-ára.

A fentiek mellett az állandó telephelyeket is azon társaság kapcsolt vállalkozásának kell tekinteni, amelynek a részét képezik. A javasolt megközelítés jóval szigorúbb a jelenlegi magyar jogszabályok által főszabályként megfogalmazott kapcsoltsági definíciót illetően, amely 50%-os mértéket meghaladó többségi befolyást határoz meg. Ugyanakkor a javasolt definíció is vet fel további kérdéseket a gyakorlati alkalmazását illetően. Ilyen lehet például, hogy mi minősülhet jelentős befolyásgyakorlásnak másik személy irányításában való részvétel kapcsán. Érdekes továbbá az összevetés a magyar jogszabályban két személy ügyvezetőségének egyezősége révén kialakuló döntő befolyásgyakorlás vonatkozásában előírtakkal, ami a magyar szabályozás alapján szintén kapcsoltsági viszonyt eredményezhet, függetlenül a szavazati arányoktól vagy tulajdoni részesedés mértékétől, erre vonatkozó konkrét utalást ugyanakkor a javaslat nem tartalmaz.

Transzferár-kiigazítások

Az irányelvtervezet átfogóan szabályozná a transzferár-kiigazítások körét is. Ennek részeként alapvetően tisztázza a határon átnyúló kiigazítások típusait az alábbiak szerint, összhangban az OECD Transzferár Irányelvekben is szereplő fogalmakkal:

1. Elsődleges kiigazítás (primary adjustment), amely az egyik tagállam adóhatósága által kezdeményezett transzferár-kiigazítás;

2. Kapcsolódó kiigazítás (corresponding adjustment), amely az elsődleges kiigazítás ellenoldali párja a másik tagállamban;

3. Kompenzációs kiigazítás (compensating adjustment), amely az adózó által kezdeményezett év végi kiigazítás annak érdekében, hogy társasági adó bevallásában az általa szokásos piaci mértékűnek tartott árképzés tükröződjön vissza akkor is, ha a felek közötti tényleges elszámolás ettől adott esetben eltér.

Az irányelv célja ezzel összefüggésben annak biztosítása, hogy az egyik tagállamban elvégzett elsődleges kiigazítást kísérje megfelelő kapcsolódó kiigazítás a másik tagállamban a kettős adóztatás elkerülése érdekében. Az Európai Bizottság a javaslatában szorgalmazza a kapcsolódó kiigazításokra vonatkozó eljárások megkönnyítését, nevezetesen egy „gyorsított eljárás” bevezetésével, amelynek keretében 180 napon belül el kellene végezni a kapcsolódó kiigazítást, feltéve, ha az elsődleges kiigazítás megalapozott. A javaslat további lehetséges megoldásként említi a közös adóellenőrzések vagy egyéb nemzetközi együttműködések (például többoldalú kockázatértékelési programok, stb.) keretein belül történő kiigazításokat.

A kompenzációs kiigazítás alkalmazásával összefüggésben az irányelvtervezet az alábbi feltételrendszert fogalmazza meg:

a) az adózó észszerű erőfeszítéseket tett a szokásos piaci eredmény elérése érdekében;

b) a kiigazítást szimmetrikusan végzi el az összes érintett tagállamban;

c) ugyanazt a megközelítést alkalmazza az egyes időszakok során;

d) a kiigazítást az adóbevallás benyújtása előtt elvégzi;

e) alátámasztja, hogy az elért eredmény miért nincs összhangban az előzetes várakozásokkal, illetőleg a szokásos piaci árral.

Ugyanakkor a transzferár-kiigazításokat érintő javaslat szövegezése is vet fel további kérdéseket. A kompenzációs kiigazítás vonatkozásában többek között például azt, hogy a tagállamonként eltérő üzleti évek esetében milyen lehetőségei vannak az adózóknak a kiigazításra, és ezáltal az esetleges kettős adóztatás elkerülésére, különösen, ha az érintett tagállamban már lezárásra és benyújtásra került az adóbevallás.

Szokásos piaci ártartomány

A szokásos piaci ártartomány meghatározása tekintetében a javaslat az OECD Transzferár irányelvekhez képest szigorúbb, ugyanakkor a jelenlegi magyar szabályozással egybecsengő megközelítést fogalmaz meg, miszerint az interkvartilis tartományra történő szűkítés alkalmazandó, amennyiben az alkalmazott transzferár módszer eredményeként összehasonlító adatok egy sávja állna elő. Ezen felül az irányelv megköveteli a medián értékre történő kiigazítást, amennyiben a kapcsolt ügyletben alkalmazott ellenérték a szokásos piaci ártartományon kívül esik, ugyancsak összhangban a jelenlegi magyar szabályozással.

Egyéb rendelkezések

A javaslat egyebek mellett viszonylag részletes előírásokat tartalmaz még az alkalmazandó transzferár módszereket, azok kiválasztásának elveit, valamint az összehasonlíthatósági szempontokat illetően, ezek azonban jellemzően összhangban vannak mind az OECD Transzferár Irányelvekkel, mind pedig a jelenlegi magyar szabályozással és gyakorlattal. Ezeken felül ugyanakkor várhatóak még javaslatok az Európai Bizottság részéről több kapcsolódó részterületen is, beleértve például a transzferár nyilvántartás formai és tartalmi elemeit, valamint a transzferár nyilvántartást készítők körét érintő szabályokat is.

Időzítés

Az irányelvet a tervezet jelenlegi szövegezésének elfogadása esetén a tagállamoknak 2025. december 31-ig kellene átültetnie a nemzeti jogba és legkésőbb 2026. január 1-jétől kötelezően alkalmazni.

Ne maradjon le online előadásunkról sem, ahol szakértőink a transzferárazással kapcsolatos aktualitásokról beszélgetnek vendégünkkel, Maqsoudi Alival, a NAV Ellenőrzési Kapcsolattartó és Információhasznosítási Főosztály vezetőjével.
Regisztráció: https://hu.register-deloittece.com/forms/registration.html?evid=170