Sajtóközlemények
Elkerülhető a többtízmilliós büntetés
Megváltozott a nemzetközi nagyvállalatok jelentési kötelezettségeire vonatkozó szabályozás, és bár az első két adatszolgáltatási periódus határideje 2017. december 31-én lejárt, a tapasztalatok alapján a folyamat során több kérdés is felmerült mind adózói, mind adótanácsadói oldalról az új jogszabály helyes alkalmazását illetően. A magyar leányvállalatoknak érdemes különösen odafigyelniük, a hibás, vagy nem teljes jelentés ugyanis akár 20 millió forintos bírsággal is járhat.
Budapest – 2018. február 6.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 2015. október 5-én tette közzé 15 pontból álló akciótervét, melynek célja a nemzetközi szinten megvalósuló agresszív adótervezés, illetve adóelkerülés visszaszorítása, keretek közé helyezése volt. A projekt kiemelten foglalkozik a transzferárakat érintő kérdésekkel.
Bevezették az úgynevezett háromszintű dokumentációs követelményt; az országonkénti jelentést (Country-by-Country Report, vagy CBCR), a központi dokumentációt (MasterFile), illetve a helyi dokumentációt (LocalFile). Az országonkénti jelentés elkészítésére azon vállalatcsoportok kötelezettek, melyek éves konszolidált bevétele meghaladja a 750 millió eurót, míg főszabály szerint a riport elkészítése és benyújtása a csoport végső anyavállalatának feladata.
Magyarország, összhangban az OECD adóharmonizációs törekvéseivel, illetve az Európai Unió Tanácsa által 2016. május 25-én elfogadott 2016/881/EU irányelvvel, 2017 májusában implementálta nemzeti jogrendszerébe az országonkénti jelentésre vonatkozó rendelkezéseket. A szabályozásnak megfelelően a naptári éves adózók (vállalatcsoportok) 2017. december 31-ig kötelesek voltak eleget tenni a kapcsolódó kötelezettségeiknek, azaz elkészíteni és benyújtani az országonkénti jelentést az állami adóhatósághoz (adatszolgáltatási kötelezettség) vagy értesíteni az adóhatóságot arról, hogy a csoporton belül mely tagvállalat készíti el a jelentést és nyújtja be azt a helyi adóhatósághoz (bejelentési kötelezettség).
Tapasztalataink szerint a vállalatcsoportok túlnyomó többségénél a végső anyavállalat teljesíti az adatszolgáltatási kötelezettséget. Tekintettel arra, hogy a nemzetközi cégcsoportok anyavállalatának adóügyi illetősége jellemzően nem Magyarországon található, a magyar érdekeltségek helyi szinten elsősorban a bejelentési kötelezettség megtételéért felelősek.
– mondta el Tóth Hedvig, a Deloitte Magyarország adó- és jogi osztályának igazgatója.
A Deloitte tapasztalatai szerint a legtöbb nemzetközi cégcsoport esetében az anyavállalat központilag koordinálta a CBCR folyamatot, sok esetben igénybe véve tanácsadók segítségét. Ebben a folyamatban a leányvállalatok jellemzően a riport összeállításához szükséges információk anyavállalat felé történő szolgáltatásával, valamint a bejelentési kötelezettség helyi szinten történő teljesítésével vettek részt.
Az országonkénti jelentéssel kapcsolatos kötelezettségeket elektronikusan, a megfelelő nyomtatvány kitöltésével és benyújtásával kell teljesíteni az adóhatóság felé. Bár a nyomtatvány kitöltése egyszerű folyamatnak tűnik, számos buktatót hordozhat magában. Az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján látható, hogy bizonyos esetekben nehézséget okozhat annak meghatározása, hogy mely vállalatcsoportok esnek a CBCR kötelezettség hatálya alá, tekintettel például arra, hogy az egyes államok konszolidációra vonatkozó szabályai alapvetően eltérőek lehetnek, vagy szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy nincs erre vonatkozó szabály az adott országban. Ezáltal összetett kérdés annak meghatározása, hogy a CBCR kötelezettség szempontjából milyen szinten szükséges vizsgálni a konszolidációt és a 750 millió eurós értékhatárt.
További bizonytalanságot okozhat az adatszolgáltatás során jelentendő pénzügyi információk körének, például árbevétel, illetve fizetett adók meghatározása. Habár ezek egyértelműnek tűnhetnek, az egyes országok számviteli standardjai és a konszolidációs szabályok közötti eltérések miatt többféle értelmezés is lehetséges a tételek pontos meghatározását illetően.
– mutatott rá Tóth Hedvig.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal legutóbb 2017. december 15-én tette nyilvánossá a honlapján azon országok listáját, melyekkel Magyarországnak jelenleg hatályos, elismert információcsere egyezménye van, tehát megvalósul az országonkénti jelentések automatikus megosztása az adott országok adóhatóságai között. A listán szereplő országok köre várhatóan tovább fog bővülni a 2018-as év során. Ezáltal módosulhat a magyar tagvállalatok CBCR jelentési kötelezettsége 2017-re is, így a már beadott bejelentő nyomtatvány is módosításra szorulhat a jogszabályban jelzett határidőn belül.
Tekintettel arra, hogy Magyarországnak jelenleg számos nagy gazdasági jelentőséggel bíró országgal, mint például Kínával, vagy az Egyesült Államokkal nincs hatályos aktivált információ-csere egyezménye, a gyakorlatban a magyar társaságok könnyen kötelezetté válhatnak a CBCR Magyarországon történő benyújtására, így szükséges mihamarabb tájékoztatni az anyavállalatot a Magyarországon jelenleg érvényben lévő előírásokkal és bírságolási környezettel kapcsolatban. Ez azért is fontos, mert az adatszolgáltatás és bejelentés elmulasztása, késedelmes, hiányos, vagy hibás teljesítése esetén az adóhatóság 20 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki az adózókra. Azoknak a magyarországi leányvállalatoknak, amelyek nem teljesítették határidőben a bejelentési, illetve adatszolgáltatási kötelezettségüket javasoljuk, hogy igyekezzenek mihamarabb pótolni azt, megjelölve a késedelem okát, így adott esetben csökkenthető az esetleges mulasztási bírság összege.
– tette hozzá Veszprémi István, a Deloitte Magyarország adó- és jogi osztályának partnere.