Megjelent az Európai Bizottság vámértékeléssel kapcsolatos frissített iránymutatása

2020. szeptember 17-én az Európai Bizottság (“Bizottság”) közzétette a vámérték megállapítására vonatkozó iránymutatás frissített verzióját (“Iránymutatás”). Az Iránymutatás egyik legfontosabb újításaként a továbbiakban az Európai Unióban letelepedett gazdasági szereplők között teljesített ügyletek is szolgálhatnak a vámérték megállapításának alapjául.

A Vámkódex alapján az importált áruk után fizetendő vámot elsődlegesen az ügyleti érték alapján kell meghatározni, amely érték az áruk Európai Unióba történő export célú értékesítése kapcsán ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár. Az Európai Unió vámjogszabályai alapján, amennyiben az árukat az Európai Unió vámterületére történő behozataluk előtt többször értékesítik (például láncértékesítés keretében), az áruk vámértékének alapját az áruknak az Unió vámterületére történő belépését közvetlenül megelőző értékesítése képezi.

A Bizottság az említett szabályt mostanáig úgy értelmezte, hogy amennyiben az Európai Unió területére történő belépést közvetlenül megelőző értékesítés az Unió területén letelepedett gazdálkodók között történik, úgy ezen értékesítés nem minősül exportra történő eladásnak és így akkor sem képezheti az ügyleti érték meghatározásának alapját, ha közvetlenül az érintett áruknak az Unió területére történő behozatalát megelőzően teljesült. A Bizottság legfrissebb értelmezése ugyanakkor – gyakorlati szempontokat és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát is figyelembe véve – felülvizsgálta ezt a vámértékelési megközelítést, és a továbbiakban nem tulajdonít jelentőséget a felek letelepedettségének a vámérték megállapítása szempontjából releváns ügylet meghatározása tekintetében.

Ezen túlmenően a Bizottság iránymutatást adott a vámérték meghatározására azon esetek kapcsán is, amikor az értékesítések sorozata vámraktáron belül történik. Gyakori eset, hogy az Unió területére történő behozatalkor nem kerül sor azonnal az áruk szabad forgalomba bocsátására, hanem az árukat vámraktározási, vagy egyéb speciális vámeljárás alá helyezik. Ezekben az esetekben elképzelhető, hogy az áruk Unió területére történő behozatalával összefüggésben nem is kerül sor az áruk értékesítésére, hanem például a gazdasági szereplő a saját tulajdonában álló árut vámraktározás majd későbbi eladás céljából szállítja az Unió vámterületére. Az Iránymutatás alapján ilyenkor a vámérték alapját a speciális vámeljárás alatt történő értékesítés képezi, amennyiben erre sor került. A Bizottság értelmezése szerint amennyiben az árukat egy speciális vámeljárás során több ízben értékesítik, a vámérték szempontjából releváns tranzakció az az értékesítés, amely legközelebb áll az áruknak az Unió vámterületére történő behozatalának pillanatához.

A vámérték megállapításának az ügyleti értéken alapuló módszere kapcsán az Iránymutatás megerősíti, hogy a módszer csak akkor alkalmazható, ha a felek közötti tranzakció jogi és kereskedelmi értelemben is eladásnak minősül. Ennek következtében például egy egyszerű megrendelés – a vevő által történő elfogadás és visszaigazolás hiányában - nem szolgálhat a vámérték meghatározásának alapjául tekintve, hogy egy megrendelés önmagában nem minősül kötelező érvényű szerződéses megállapodásnak és így nem alkalmas az eladás megtörténtének alátámasztására. A Bizottság kiemeli továbbá, hogy az ügyleti értéken alapuló módszer alkalmazásához elengedhetetlen, hogy rendelkezésre álljon a bejelentett ügyleti értékhez kapcsolódó számla.

Bár az Iránymutatásban foglaltak nem bírnak kötelező erővel a tagállami hatóságokra nézve, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal gyakorlata rendszerint követi a Bizottság hivatalos értelmezését. Az említett változásokra tekintettel érdemes a globális kereskedelmet folytató vállalatoknak felülvizsgálniuk a vámértékeléssel kapcsolatban alkalmazott gyakorlatukat és különös körültekintéssel eljárniuk a releváns tranzakciók meghatározása során. Javasolt továbbá kiemelt figyelmet fordítani az ügyleti értéken alapuló módszer alkalmazhatóságára, tekintve, hogy meghatározott tartalmi és formai feltételek hiánya esetén a vámérték meghatározása csak a Vámkódexben szereplő másodlagos módszerek alkalmazásával történhet.