Online számlaadat-jelentési kockázat külföldre irányuló termékértékesítéseknél

2021. január 1-jétől a jelentéstételi kötelezettség kiegészül a más EU-s országba adóalanyoknak teljesített közösségi termékértékesítésekkel is. Ez azt jelenti, hogy jelentéskötelesek lesznek áfamentességük ellenére azok az értékesítések is, amelyeket egy magyar beszállító egy külföldi (másik EU-s tagállami) gyártónak teljesít úgy, hogy a termékeket ebbe a másik EU-s országba szállítják.

Annak érdekében, hogy a jövő évtől a külföldi vevők részére önszámlázással értékesítő belföldi vállalkozásokat ne érintse emiatt jelentős bírságkockázat, a Deloitte szeretné felmérni az érintettség mértékét. Az alábbi linkre kattintva töltse ki kérdőívünket és a visszajelzések alapján a Deloitte kidolgozná a vállalkozások számára ésszerű kereteken belül teljesíthető adatszolgáltatás módszerét.

A kockázat háttere

A vállalkozásoknak jelenleg a belföldi adóalanyok részére teljesített, belföldi ügyleteikről kell valós időben, a számlázó szoftverhez kötötten automatikusan számlaadatokat szolgáltatni az adóhatóság számára. Az adatszolgáltatás kötelezettje minden esetben az eredetileg a számlakibocsátásért felelős fél, akkor is, ha a számlázásról meghatalmazott (például a vevő, önszámlázás keretében) gondoskodik. Így az elmulasztott jelentésért is az eredetileg számlakibocsátásra kötelezett fél (jelen helyzetben az értékesítő) viseli a bírságkockázatot, amelynek mértéke számlánként maximum 500 ezer forint). Önszámlázás esetén a gyakorlatban a felek együttműködése szükséges ahhoz, hogy az adatszolgáltatás megtörténjen, hiszen az önszámlázó vevőnél áll rendelkezésre valamennyi számlaadat a számla kiállításának pillanatában, illetve a számla kiállításához használt vevői számlázó rendszernek kell magát a számlaadatot beküldenie (azonban az értékesítő azonosítójával, gyakorlatilag úgy, mintha a vevő szoftvere az értékesítő egy kihelyezett számlázóprogramja lenne).

Mivel a nagy beszállítói hálózattal rendelkező gyártók, pl. a külföldi OEM-ek gyakran írják elő beszállítóiknak az önszámlázást (vagyis csak olyan számlákat fogadnak be, amelyek a saját rendszerükben keletkeztek, függetlenül attól, hogy a kiállításról saját hatáskörben, vagy a beszállítónak a számlázó szoftverükhöz hozzáférést adva gondoskodnak), a szabályváltozással kialakul egy olyan helyzet, amelyben a külföldi gyártóknak a magyar szabályozásra tekintettel kellene folyamatokat kialakítani és adatszolgáltatási funkcionalitást biztosítania. Belföldi önszámlázás esetén a gyakorlatban eddig nem merült fel széleskörű probléma, hiszen ott a vevőnek ugyanúgy tekintettel kell lennie a magyar szabályozásra, mint az értékesítőnek. Azonban egy külföldi gyártóktól nem elvárható, hogy a beszállítója érdekkörében felmerült kötelezettség miatt költséges fejlesztés árán biztosítson annak teljesítéséhez adatszolgáltatási funkcionalitást. Természetesen ha a belföldi vállalkozás több kinti gyártónak értékesít, minden vevő vonatkozásában felmerülhet a fenti kockázat. A nehézség még abban az esetben is adott, ha érdemben a beszállító jár el a számlakibocsátás során, a vevő rendszerét használva – vagyis, amikor az eladó a vevő rendszerében működő beszállítói platformra lép be és ott adja meg a számlaadatokat, hiszen ebben az esetben sem garantálható vagy akár kikényszeríthető, hogy a külföldi vevő rendszere rendelkezzen a magyar kötelezettségnek megfelelő adatszolgáltatási funkcióval.

Amennyiben kérdése lenne az adatszolgáltatási kötelezettségről keresse szakértőinket bizalommal az alábbi elérhetőségeken.