Tévhitek a transzferárazás területén

1. A cégcsoport külföldi központjában elkészített transzferár nyilvántartás változatlan formában felhasználható Magyarországon

Számos multinacionális cégcsoportban valamennyi leányvállalat vonatkozásában központilag készülnek a helyi transzferár nyilvántartások. Ezek a nyilvántartások azonban a legtöbb esetben nem veszik figyelembe a vonatkozó nemzeti (magyar) részletszabályokat és adóhatósági gyakorlatot, amelyek így jó eséllyel hiányosak lesznek. A hiányosság megvalósulhat adott esetben a nemzeti szabályozásokban előírt küszöbértékek (pl. kapcsolt vállalkozási viszony létrejöttéhez kapcsolódó befolyási hányad, ügyletérték, stb.) eltéréséből adódóan is.

Ez fokozottan igaz az új NGM rendelet szerint elkészített dokumentációkra is, amelyek esetében a követelményrendszer bár sok országban nagyon hasonló lehet (a BEPS 13. akcióterv előírásainak nemzeti szabályozásba történő beépítése miatt), a transzferár elemzési és benchmark logika akár lényegesen is eltérhet az egyes országok között.

2. A magyar társaság évek óta jól kialakított transzferár nyilvántartási struktúrával rendelkezik, a kapcsolt tranzakciók körében és feltételeiben évek óta nincs változás, így az a 2018. évben is alkalmazható lehet változatlan formában

Az új NGM rendelet a 2018. évtől kötelezően előírja kétszintű transzferár nyilvántartás (fődokumentum és helyi dokumentum) elkészítését, így, ha a társaság korábban önálló helyi nyilvántartás(oka)t készített, azok az új szabályozásnak várhatóan már nem fognak megfelelni. Továbbá, a korábbi önálló és közös nyilvántartásra vonatkozó követelmények jelentősen kibővültek az új NGM rendeletben, így a többlet információkat is megfelelően be kell építeni a helyik dokumentumba a mulasztási bírság elkerülése érdekében.

3. A cégcsoport magyarországi tagja csak belföldi kapcsolt vállalkozásaival bonyolít tranzakciókat, ezért transzferár kockázat az ő esetében nem merül fel

Magyarországon a jelenleg érvényben lévő releváns jogszabályok nem tesznek különbséget a kapcsolt vállalkozásokkal folytatott tranzakciók között abban a tekintetben, hogy azok belföldi felek között vagy külföldi vállalkozás bevonásával, határon átnyúlva kerülnek lebonyolításra. Ugyanakkor számos országban a helyi transzferár szabályozás kizárólag a határon átnyúló kapcsolt tranzakciókra terjed ki (a cél a nemzeti adóalap védelme), ezért gyakran találkozunk azzal, hogy félreértés van e tekintetben a külföldi menedzsment és a magyar társaság menedzsmentje között, amelynek eredményeként a külföldön készített transzferár nyilvántartás a magyarországi belföldi tranzakciókat gyakran nem fedi le.

Ezt a problémát ugyanakkor bizonyos esetekben feloldhatja a már 2019-től alkalmazható csoportos társasági adóalanyiság intézménye.

4. A cégcsoport valamennyi csoporton belül nyújtott szolgáltatás esetében költség+5% árképzést alkalmaz, amelynek mértékét az OECD Irányelvek és a magyar jogszabályok is elfogadják, így azt nem szükséges benchmark tanulmánnyal alátámasztani a transzferár nyilvántartásban

Az OECD Irányelvek és az érintett magyar jogszabályok (az új NGM rendelet és a korábbi PM rendelet) is tartalmaznak egyszerűsítéseket az ún. alacsony hozzáadott értékű csoporton belüli szolgáltatások (low value-adding intra-group services) transzferár nyilvántartásához kapcsolódóan. Ennek lényege, hogy nem szükséges összehasonlító elemzéssel (adatbázis-kutatással) alátámasztani az alkalmazott haszonkulcs mértékét a dokumentációban, ha az 3% és 7% közé esik (új NGM rendelet), illetve 5%-kal egyezik meg (2017. évi OECD Irányelvek).

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az érintett magyar jogszabályok pontos definíciót tartalmaznak az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatásokra vonatkozóan (beleértve a szolgáltatások volumenére, típusára vonatkozó előírásokat), ezért, ha valamely csoporton belüli szolgáltatás ebbe a definícióba nem esik bele, a kapcsolódó egyszerűsítések sem alkalmazhatók. Előfordulhat olyan eset is, hogy egy adott szolgáltatásra vonatkozóan az egyik évben még alkalmazható az egyszerűsítés, míg a következő évben a volumenek megváltozása miatt a szolgáltatás kikerül az alacsony hozzáadott értékű szolgáltatások köréből.

5. A magyar társaság csak 50 millió forint volument el nem érő kapcsolt tranzakciókat bonyolít, így esetében nem áll fenn transzferár nyilvántartási kötelezettség

Az 50 millió forintos küszöbértékkel kapcsolatban jellemzően két félreértés szokott előfordulni. Az egyik, hogy a volument kizárólag a felek között megvalósult elszámolás alapján veszik figyelembe, holott a szabályozás a szokásos piaci árat tekinti e tekintetben irányadónak. Amennyiben tehát az adott tranzakcióban a felek a szokásos piaci árnál alacsonyabb árat alkalmaztak, amely az 50 millió forintot nem haladta meg, előfordulhat, hogy szokásos piaci ár alkalmazása mellett a küszöbértéket is elérte volna, amelyre vonatkozóan transzferár nyilvántartást kellett volna készíteni.

A másik eset, amikor a társaság a kapcsolt tranzakciók volumenét egyedileg veszi figyelembe, figyelmen kívül hagyva a hasonló tranzakciókat. Ebben az esetben ugyanis az adóhatóság a hasonló témában és feltételekkel bonyolított kapcsolt tranzakciók volumenét összevont módon veszi figyelembe, amely összességében a küszöbértéket meghaladó volumenhez vezethet, ami transzferár nyilvántartási kötelezettséget eredményez valamennyi érintett tranzakció vonatkozásában.  

6. A társaság jövedelmezőségi szintje teljes társasági szinten megfelelő, ezért a transzferárak megfelelően kerültek beállításra

A kapcsolt tranzakciók jövedelmezőségét – az alkalmazott transzferár módszertől függően – ügyletenként, illetve ügylettípusonként szükséges meghatározni. Az új NGM rendeletben az eredménykimutatás megfelelő megorsztása még hangsúlyosabb szerepet kapott, eszerint az adott tranzakció jövedelmezőségét, vagyis azt, hogy a felek a szokásos piaci ár elvével összhangban határozták meg a transzferárakat már a transzferár nyilvántartás részeként kell bemutatni (a korábbi szabályok ezt a követelményt konkrétan nem fogalmazták meg, a transzferár nyilvántartásban kizárólag a szokásos piaci árat volt kötelező bemutatni).

Ennek megfelelően előfordulhat, hogy bizonyos esetekben a társaság szintű, vagy egyéb módon összevont jövedelmezőségi adat nem lesz elég annak igazolására, hogy az adott tranzakció árképzése összhangban van a szokásos piaci ár elvével. Gyakran felmerül továbbá az az eset is, hogy egy adott szolgáltatást bizonyos kapcsolt felek részére magasabb (akár a szokásos piaci árnál is magasabb) áron, míg másik kapcsolt felek részére alacsonyabb áron végez a társaság. Ebben az esetben bár tűnhet úgy, hogy a szolgáltatások összevont eredményessége a piaci tartományon belül helyezkedik el, az adóhatóság a kapcsolódó analitikák ellenőrzés során történő bekérésével gyorsan azonosíthatja az ellentmondást, és kezdeményezheti az alkalmazott ár/árak kiigazítását.

7. A társaság által a legrelevánsabbnak vélt versenytársai elérhető adataiból képzett jövedelmezőségi/ár tartomány felhasználható a transzferár nyilvántartásban mint összehasonlító elemzés

A transzferár nyilvántartás tartalmáról szóló rendelet az összehasonlító elemzések vonatkozásában független összehasonlító vállalkozások releváns pénzügyi adatainak bemutatását, illetve az összehasonlító elemzés módszertanának bemutatását is elvárja. Az összehasonlító vállalkozások azonosítására irányuló keresési folyamatot oly módon szükséges a transzferár nyilvántartásban bemutatni, hogy az egy független fél (pl. az adóhatóság) számára egyértelműen visszakövethető legyen.

A társaság által szubjektív módon, az általa ismert versenytársak adataiból összeállított összehasonlító elemzés jellemzően a visszakövethetőségi kritériumnak nem fog megfelelni, hiszen tipikusan nem állítható fel olyan objektív szempont, amely alapján az adatok forrásához felhasznált adatbázisban lefolytatott keresés ugyanezen társaságok azonosítását eredményezné. Továbbá, mivel a multinacionális vállalatok versenytársait tipikusan szintén multinacionális háttérrel rendelkező vállalkozások képezik, várhatóan a függetlenségi kritérium sem fog ezek esetében teljesülni.

8. A társaság a kapcsolt vállalkozásai részére kizárólag független féltől származó költségeket terhel tovább, így ezen tranzakciók mentesülnek a transzferár nyilvántartási kötelezettség alól

Bár a transzferár nyilvántartás tartalmáról szóló rendelet valóban mentesíti azokat a tranzakciókat a nyilvántartási kötelezettség alól, amelyek független felektől beszerzett termékek/szolgáltatások ellenértékének változatlan összegű továbbterheléséről szólnak, gyakori félreértés azonban, hogy ez kizárólag a változatlan összegű továbbterhelésre vonatkozik.

Amennyiben tehát például egy független féltől érkező számla felosztásra kerül több érintett kapcsolt vállalkozás között, a felosztáshoz használt allokációs mechanizmus piaci jellegét szükséges megfelelően bemutatni. Ehhez erősíti meg az adóhatóság 2018. május 7-én kiadott tájékoztatója is, amely a felosztás piaci jellegének bemutatása mellett azt is kiemeli, hogy változatlan összegű továbbterhelés esetén szintén az adózónak kell alátámasztania, hogy a független féltől beszerzett szolgáltatás/termék változatlan áron történő továbbadására került sor.