Legfrissebb transzferár ellenőrzési irányvonalak a gyártó cégek esetében

Az elmúlt időszak ellenőrzési tapasztalatai alapján az adóhatóság kiemelt fókuszt helyez az adózók funkcionális és kockázati profiljának, illetve az ezek alapján meghatározott „karakterizációjának” vizsgálatára. Az adóhatóság több esetben az adózó által meghatározott karakterizációt ellenőrzi abból a szempontból, hogy az a ténylegesen végzett funkciók és vállalt kockázatok alapján teljes kockázatú gyártói vagy limitált kockázatú, szerződéses gyártói profilnak feleltethető-e meg. Az adóhatóság több esetben komoly adókülönbözettel járó megállapítást tett az ellátott funkciók, viselt kockázatok vagy az eszközállomány felülvizsgálata és ez alapján tett „rekarakterizáció” alapján.

Annak megállapításához, hogy az üzleti tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat ténylegesen melyik érintett fél viseli, az adóhatóság a felek közötti szerződés vizsgálatán túl jellemzően azt vizsgálja, hogy melyik fél rendelkezik valós döntési kompetenciával vagy adott esetben vétójoggal. Ehhez kapcsolódóan szükséges az érintett tevékenységben résztvevő összes fél szempontjából részletes funkcionális és kockázati elemzést végezni, illetve azokhoz kapcsolódóan megfelelő bizonyítékokat azonosítani. Éppen ezért az adózóknak célszerű lehet ezeket az alátámasztó dokumentumokat már előre összegyűjteni az adott évi transzferár nyilvántartás elkészítéséhez kapcsolódóan annak érdekében, hogy egy esetleges későbbi ellenőrzés során hatékonyabban tudják védeni az alkalmazott transzferár politikájukat, illetve a kapcsolódó árképzésüket.

A gyártási tevékenység mellett az adóhatóság fokozottan vizsgálja az ahhoz közvetlenül vagy közvetett módon kapcsolódó igénybe vett szolgáltatásokat is. Ezek közül is a legnépszerűbb az úgynevezett menedzsment szolgáltatások vizsgálata, amelyet jellemzően egy központi entitás (például az anyavállalat) nyújt a csoport tagvállalatai részére. Ennek kapcsán az ellenőrzési gyakorlat, a Deloitte tapasztalatai alapján, egyre inkább kiterjed az árképzés vizsgálatán túl annak részletes vizsgálatára is, hogy az adott szolgáltatás milyen hozzáadott értéket teremt az igénybevevő társaság szempontjából. Vagyis azon túl, hogy az adózóknak részletesen be kell mutatniuk az adott szolgáltatás árképzésének szokásos piaci ár jellegét (jellemzően a szolgáltatások költségalapjának elemeit, a költségalap, illetve az igénybevevők esetében alkalmazott allokációs elveket, megfelelő benchmark elemzéseket, stb.), megfelelően igazolniuk kell jellemzően azt is, hogy a szolgáltatásnyújtás ténylegesen megvalósult, illetve, hogy az adózónak az adott körülmények között ez volt az elérhető legjobb lehetősége a szolgáltatással érintett feladatok megvalósítására.

Ez az ellenőrzési trend nem meglepő, hiszen az állami adóhatóság nyilvánosságra hozott 2022-es ellenőrzési tervében kiemelt helyet kap a transzferárazás különböző szempontú vizsgálata. A terv alapján az adóhatóság folyamatos feladatának tekinti a szokásos piaci ármegállapító (APA) határozatban foglalt feltételek teljesítésének ellenőrzését és az általános transzferár ellenőrzést is. Az adóhatóság egy szektort, az autóipari ágazatot emelte ki fókuszpontként, ám ez nem jelenti azt, hogy a többi érintett ágazatban ne lenne várható fokozott ellenőrzési kitettség. Ezt az is nyomatékosítja, hogy az adóhatóság kiemelt területként jelölte meg a nemzetközi információcsere keretében érkező adatok transzferár szempontú hasznosítását is.

Kiemelendő továbbá, hogy jogszabályi szinten kötelező ellenőrzést folytatni annál az adózónál, amelynek két egymást követő üzleti évben elért nettó árbevétele mindkét üzleti évben külön-külön eléri a 60 milliárd forintot, de az adózott eredménye mindkét üzleti évben nulla vagy negatív volt. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a veszteséges működés mérettől függetlenül felkelti az adóhatóság figyelmét. Mindez a „rekarakterizációs” fókuszú ellenőrzéseket még inkább hangsúlyossá teszi.