Tulajdonosi identitás a pénzmosás árnyékában

A transzparenciát jellemzően nélkülöző strukturális megoldások, mint a bizalmi vagyonkezelés („trust”) és más társulás („partnership”) jellegű konstrukciók indokolttá tették a szabályozás felülvizsgálatát – legalábbis a módosítás indokolása szerint.

A direktíva módosítás leginkább vitatott eleme a tényleges tulajdonosi nyilvántartás létrehozatalának előírása a tagállamok részére. A leendő nyilvántartás célja az lenne, hogy szilárdabbá váljon a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos szabályozás. Ennek elérése érdekében a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk átláthatóvá és nyilvánosan is elérhetővé válnak mind a gazdasági társaságok, mind pedig a bizalmi vagyonkezelési és hasonló jellegű társulási konstrukciók kapcsán. A korábbi szabályozással ellentétben a tavaly elfogadott jogszabály már rendelkezik a tagállami központi nyilvántartások összekapcsolásáról, amely az elvárások szerint képes lehet jelentősen növelni a pénzügyi transzparenciát a teljes Unióra kiterjedő, a tagállami hatóságok és az állampolgárok számára is elérhető, átjárható és összekapcsolt nyilvántartások által.

A gazdasági társaságok tényleges tulajdonosai, valamint a bizalmi vagyonkezelési és hasonló struktúrák haszonélvezői számára az új szabályozás nem csak azt jelenti, hogy a hatóságok az Európai Unió egész területén egységes képet kapnak az összetett struktúrák fölött befolyással bírók személyazonosságáról. A jogszabály preambuluma nyíltan állást foglal az Unió lakossága és médiumai számára is kívánatos teljes transzparencia mellett és egy viszonylag szűk esetkör kivételével kötelezi a tagállamokat a nyilvános hozzáférhetőség biztosítására. Ez utóbbi elvárás azonban széleskörű és heves vitákat vált ki. Felmerül ugyanis az alapvető személyiségi jogok, különösen a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog indokolatlan mértékű korlátozásának lehetősége

– mondta el dr. Kóka Gábor, a Deloitte Private közép-európai vezető partnere.

A direktíva értelmében ugyanis a bizalmi vagyonkezelési konstrukciók és hasonló, társulás jellegű jogi megállapodások esetében a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz való hozzáférést minden olyan személy számára biztosítani kell, aki igazolni tudja jogos érdekét – a jogos érdek definiálását, és az esetleges, szűk körű kivételek és megtagadási esetkörök meghatározását azonban az irányelv a tagállami jogalkotókra bízza. A központi nyilvántartásokban a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk a nyilvántartásba vétel okainak megszűnését követően még legalább 5 évig hozzáférhetők maradnak.

Az ilyen mértékű nyilvánosság, átláthatóság különösen aggályos lehet olyan jogi formációk esetében, amelyek valamiféle magánjellegű, családi vagyoni viszonyokat hivatottak rendezni. Családi vagyont kezelő bizalmi vagyonkezelés („family trust”) esetén az adatbázissal gyakorlatilag a házassági, öröklési és más, személyes vagyoni viszonyok kerülhetnek nyilvánosságra. Kérdéses, hogy a magánszféra alapjogi védelme nem írhatja-e felül a direktíva elvárásait.

A hazai befektetési és vagyonkezelési struktúrák kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az Országgyűlés éppen a közelmúltban szavazta meg a német nyelvterületen népszerű Privatstifung-ok mintájára létrehozható vagyonkezelő alapítványokról szóló jogszabályt, amely kibővíti a magyar magánjog által ismert vagyonkezelési formákat. Jellemzően a vagyonkezelés elsődleges célja (a „trust” és a „partnership” jellegű konstrukciókhoz némiképp hasonlóan) itt is a rendelkezésre bocsátott vagyon megőrzése és gyarapítása egy meghatározott kedvezményezetti kör javára, úgy, hogy a vagyon eredeti felhalmozóinak, és kedvezményezettjeinek tulajdonjogától elválasztásra kerülnek az érintett vagyonelemek.

Számos jogértelmezési kérdést vet fel, hogy a vagyonkezelő alapítványok a bizalmi vagyonkezelési konstrukciókhoz hasonló, társulásos jellegű vonásokat mutatnak-e. Az új irányelv egyértelmű célja annak megakadályozása, hogy a széles skálán mozgó vagyonkezelési konstrukciókat a változatos formában megjelenhető jövedelmek és vagyonok elrejtésére, bújtatására használják fel. Azt azonban az eddig napvilágot látott jogszabály szövegek alapján még nem lehet megállapítani, hogy például a vagyonkezelő alapítványok esetében kik lesznek azok az akár családtagok, hozzátartozók, akiket a nyilvánosan hozzáférhető adatbázisokban fel kell majd tüntetni

– tette hozzá dr. Erdei Márton, a Deloitte Private szenior tanácsadója.

Ugyan a fundamentális kereteket a jogalkotó már kialakította, a vagyonkezelő alapítványok esetében a részletszabályok (legfőképp a pénzügyi és adózási rendelkezések) még váratnak magukra. Az új jogintézmény transzparenciáját (akár a trustok teljes átláthatóságához hasonlóan), alkalmazhatóságát, jövőjét alapvetően határozhatják meg a kapcsolódó rendelkezések. A tagállamoknak 2020. január 10-ig kell implementálniuk a belső jogrendszerükbe a módosító irányelvet, és gazdasági társaságok esetében 2020. január 10-ig míg bizalmi vagyonkezelés konstrukciók és hasonló, társulásos jellegű jogi megállapodások esetén 2020. március 10-ig kell létrehozniuk a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartását.