Újra bevezetik a kiskereskedelmi különadót

Régi-új adó

A kormány a koronavírus járvány miatt kétféle alapot hoz létre: a járvány elleni védekezést szolgáló alapot és a gazdaság-újraindítási alapot, összesen mintegy 2000 milliárd Ft kiadással. A kereskedők adóját az előbbihez, a járvány elleni védekezéshez fogják használni.

Kiskereskedelmi különadó volt már korábban, 2010 és 2012 között Magyarországon, és ahogy várható volt, lényegében a korábbi szabályokat vezetik be újra, kisebb módosításokkal.

Melyik szektorokat érinti az adó? A webshop-ok is fizetnek?

A szabály gyakorlatilag a hagyományos bolti kiskereskedelmet és az internetes kereskedelmet is teljes egészében lefedi azzal, hogy benne van többek között az élelmiszer, ital, dohányáru, állateledel, elektronikai eszközök, háztartási cikkek, könyv, sportszer, játék, ruha, és bútor kiskereskedelme.

Három kevésbé klasszikusnak tekinthető kiskereskedelmi szektor is fizetni fog: az autókereskedők, a benzinkutak (az üzemanyag és az ottani boltok eladása után is) valamint a gyógyszer kiskereskedők.

Mi alapján és mennyit kell fizetni?

Az adót az éves nettó (áfát nem tartalmazó) árbevétel alapján kell kiszámítani, függetlenül attól, hogy az adott kereskedő nyereséges vagy veszteséges.

Az adómérték sávosan emelkedik:

• 500 millió Ft éves árbevétel alatt nem kell fizetni,
• az 500 millió és 30 milliárd Ft közötti részre az árbevétel 0,1%-a,
  
• a 30 milliárd és 100 milliárd Ft közötti részre az adó az árbevétel 0,4%-a,
  
• a 100 milliárd Ft feletti árbevétel részre pedig 2,5%.

Mennyi kiskereskedő van Magyarországon? Ebből mennyi fog fizetni? Valóban csak a multinacionális láncok?

A KSH adatai szerint mintegy 120 ezer kiskereskedelmi üzlet van hazánkban. Ezek túlnyomó többsége (sok „sarki kisbolt”) nem fog fizetni, mert az éves forgalmuk 500 millió Ft alatt van. Egy-két ezerre becsülhető azok száma, akik árbevétele meghaladja az 500 millió Ft-ot, de 30 milliárd alatt marad. Az ő 0,1%-os adójuk elenyésző az általuk fizetendő többi adóhoz (áfa, járulékok, társasági adó, helyi iparűzési adó, stb.) képest.

Csak néhány tucat olyan társaság van, amelyek éves árbevétele 30 milliárd Ft felett van, de nem éri el a 100 milliárdot. Ilyen például néhány lakberendezési cikket, barkácsárut, elektronikai eszközöket, sportszereket, illatszereket-háztartási cikkeket árusító üzletlánc. Az általuk fizetendő 0,4%-os adó évente társaságonként legfeljebb mintegy 300 millió Ft.

Akkor kitől folyik majd be a tervezett 36 milliárd Ft éves adó érdemi része? Mindössze kb. 10 társaságtól, az ő éves forgalmuk haladja meg számottevően a 100 milliárd Ft-ot, azaz ők fizetnek a bevételük nagy része után 2,5%-os adót. Ide tartozik egyrészt a klasszikus kiskereskedelmi forgalmi toplistákon szereplő tíz legnagyobb piaci részesedésű kereskedő, kivéve a három magyar üzletláncot. Utóbbiak ún. franchise srtuktúrában, jogilag több, egymástól független társaságban működnek, így a 2010-2012-es időszakhoz hasonlóan a jövőben sem viselnek majd érdemi adóterhet. Másrészt pedig az a három társaság fizet majd jelentős összegű adót, amelyek a legnagyobb benzinkúthálózatokkal rendelkeznek, és a fent említettek szerint az üzemanyag-értékesítés után is kell fizetniük.

Összességében elmondható, hogy a szabály egyaránt vonatkozik belföldi és külföldi tulajdonú kereskedőkre, de a gyakorlatban a tíz legnagyobb adófizető között várhatóan csak egy lesz olyan, amelyben belföldi tulajdonos is van.

A karácsonyi forgalom után is kell fizetni, ha akkor már nem lesz veszélyhelyzet?

A rendelet szerint az adót május 1-jétől a veszélyhelyzet megszűnésének napjáig kell fizetni. Csavar azonban a történetben, hogy ugyan arányosítva, de az egész éves árbevételt figyelembe kell venni az adószámításnál akkor is, ha a veszélyhelyzet év vége előtt megszűnik.

Ha például május 1-jétől még fél évig, október végéig tartana a veszélyhelyzet, akkor nem a májustól októberig elért bevételre kellene adót fizetni, hanem a teljes éves bevétel felére. Ilyen értelemben a szabály részben visszamenőleges (a 2020. január-április időszak forgalmára is alkalmazandó), részben pedig a veszélyhelyzet megszűnése utáni, adott évi jövőbeli bevételek is részét képezik a számításnak. Így könnyen előfordulhat ennél a példánál, hogy egy most csak délután 3-ig nyitva tartó (vagy akár a kijárási korlátozás miatt zárva tartó) kereskedő az idei év eleji valamint a veszélyhelzet utáni, karácsonyi időszaki árbevétele alapján a veszélyhelyzetben elért bevételénél lényegesen nagyobb bevételre fizet majd adót.

Nem ellentétes az uniós joggal?

Másfél hónap telt el azóta, hogy az Európai Bíróság meghozta az ítéletét a 2010 és 2012 között hatályos kiskereskedelmi különadó ügyében. A Tesco perelte a Magyar Államot azzal, hogy ezen adók az európai uniós jogba ütközően, indokolatlanul hátrányosan különböztették meg a külföldi tulajdonú vállalkozásokat a belföldi tulajdonú versenytársakkal szemben. Az Európai Bíróság azt mondta ki, hogy nem történt hátrányos megkülönböztetés a külföldiek kárára. Tény, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások fizették az adó mintegy 95%-át, de ez nem egy szándékos jogalkotói megkülönböztetés eredménye, hanem ilyen a piacszerkezet: a külföldi szereplők nagyok, a belföldi szereplők kicsik.

Van azonban még egy elvarratlan szál. Az Európai Bíróság ugyanis a Tesco ügyében eljárási okok miatt nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy uniós jogba ütköző ún. tiltott állami támogatás megvalósult-e az adót nem fizető kereskedők részére. E tekintetben az Európai Bíróság előtt folyamatban levő lengyel kiskereskedelmi adó per lehet majd érdekes, amelyben idén ősszel vagy jövőre várható jogerős döntés.

Az éves adó bevallása és fizetése, előlegek bevallása és fizetése

Az idei éves adót a naptári éves üzleti évvel tevékenykedő adózóknak 2021. január 30-ig kell bevallani.

Addig havonta adóelőlegeket kell fizetni (erről 2020. május 31-ig bevallást is be kell nyújtani), az utolsó pénzügyi beszámolóval lezárt év árbevétele alapján. Ez sok esetben azt jelenti, hogy az előlegeket még a 2018-as bevételek alapján kell fizetni, mert a kereskedők nagy részénél még a 2019-es év pénzügyi beszámolóját csak később véglegesítik.

Több, elsősorban nem élelmiszerrel kereskedőnek fontos könnyítést jelenthet, hogy amennyiben 2020-ban annyira visszaesett a forgalom, hogy a havi bevétel nem éri el 2019 ugyanazon havi bevételének 60%-át, akkor az adóhatóság az adózó kérelmére automatikusan mérsékli az adóelőleget. Ha a forgalom ennél kisebb mértékben esik vissza, akkor az adózó az általános adóelőleg-mérséklési szabályok szerint kérheti az előleg összegének csökkentését, amelyről az adóhatóság mérlegelés után dönt.

Az adómentes bevételi sávba eső kereskedőknek éves bevallást nem kell benyújtaniuk, és értelemszerűen előlegbevallást sem.

Adóelkerülés kizárása

Alapesetben az egy cégcsoportba tartozó ún. kapcsoltak vállalkozások egymástól függetlenül határozzák meg az adójukat.

Ez alól kivételt jelent, ha egy társaság a Kormányrendelet hatályba lépését követően (tipikusan szétválással) hoz létre új társaságokat annak érdekében, hogy azok egyenként az alacsonyabb adókulcsok alá tartozzanak. Ilyen esetben a régi és az új társaságok adóalapját össze kell vonni, azaz együttesen gyakorlatilag ugyanazt a magasabb adót kell fizetniük, mintha a szétválás nem történt volna meg.

Nyitott kérdések, határesetek

Adószakmailag ilyen például, ha valaki terméket előállít és azt magánszemélyek számára értékesíti, akkor az a statisztikailag a rendelet által hivatkozott TEÁOR besorolás szerint adómentes gyártási tevékenység vagy adóköteles kiskereskedelmi tevékenység. Hasonlóképpen felmerül a kérdés, hogy ha egy kiskereskedőnél a vásárlók egy része számlát kér, akkor lehet-e (és ha igen, akkor milyen alátámasztó dokumentációval) ezt a bevételrészt adómentes nagykereskedelmi tevékenység bevételének tekinteni.

Üzletileg fontos kérdésnek látjuk, hogy az adóval jelentősen érintett kereskedők elfogadják-e majd a különadó miatti alacsonyabb nyereséget, akár esetleges veszteséget, vagy megpróbálják áthárítani az adó egy részét vagy egészét áremelés formájában a fogyasztókra. A kereskedelmi piacon kiélezett az árverseny a fogyasztókért, ráadásul áremelés esetén valószínűleg csökkenne a forgalom, ezért erre vélhetően nem, vagy csak korlátozottan kerülhet sor.

Végül megemlítjük, hogy amennyiben a kereskedő a beszállítónak szolgáltatást nyújt (pl. a boltban az áru szokásos elhelyezésén túlmenően külön állványon való kihelyezés), akkor a kereskedő ebből származó bevétele is adóköteles. Hasonlóképpen, ha a beszállító a kereskedőnek árengedményt ad, akkor a kereskedőnél ezen árnegedmény összege is adóköteles lesz. Üzletileg érdekes kérdés, hogy ezek fényében hogyan alakulnak majd ezek a szolgáltatások és árengedmények a jövőben.

Amennyiben kérdése van a kisekereskedelmet és az élelmiszeripart érintő különadókkal kapcsolatban, készséggel állunk rendelkezésére.