Munkaügyi perek: egyre több esetben a munkáltatónak kedvez a bíróság

A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos perek központi kérdése szinte minden esetben az, vajon a felmondási ok, amire a munkáltató a munkaviszony megszüntetését alapozza, világos, valós és okszerű-e. A munkavállalók emellett egyre gyakrabban hivatkoznak arra is, hogy a munkaviszony megszüntetésére visszaélésszerűen került sor. (A munkaügyi bíróságoknak a joggal való visszaélés tilalmába ütköző munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos gyakorlatát bemutató elemzés ITT érhető el.)

Tapasztalataink szerint a legtöbb vállalkozás már kellő munkajogi tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a felmondás indokolása kellően világos legyen (azaz a felmondás ne csak általánoságban jelölje meg a munkaviszony megszüntetésének az okát). A felmondás indokolásában megjelölt ok valódisága körében a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a felmondás alapjául szolgáló ok a valóságnak megfelel (pl. átszervezésre hivatkozásnál ténylegesen megszűnt az a munkakör, amelyben a munkavállalót foglalkoztatták). Az okszerűség bizonyítása körében pedig a munkaügyi bíróságok annak igazolását várják el a munkáltatótól, hogy a munkaviszony fenntartása már nem volt elvárható, tehát a felhozott indok következtében valóban nincs szükség a munkavállaló munkájára.

A következőkben három közelmúltbeli – a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos – jogvita tanulságát tekintjük át.
 

Átszervezés

A tovább-foglalkoztatáshoz fűződő érdek megszűnésének valódisága és okszerűsége viszonylag könnyebben igazolható olyan esetekben, amikor a munkáltató a működésének átszervezésre vagy a munkavállaló által betöltött pozíció megszüntetésére hivatkozik, hiszen ezekben az esetekben a tovább-foglalkoztatáshoz fűződő érdek megszűnése általában értelemszerű. Azonban e körben is akadnak vitára okot adó helyzetek.

A Kúria egy közelmúltban hozott döntésében azt az elvi döntést hozta, hogy egy munkakör munkaszervezetben betöltött funkcióját a munkaköri leírásban foglalt feladatok határozzák meg. Ha tehát a munkáltató döntése alapján egy szervezeti egység kialakítását követően annak irányítását – az eltérő funkcióra tekintettel – megváltoztatja, a korábbi munkakör megszűnése a részben megmaradó feladatok ellátása mellett is megállapítható. A Kúria azt is megállapította, hogy jelen esetben az átszervezés után a szervezeti egység alapvető funkciója megváltozott, amelyhez mellőzhetetlen volt az új munkakört betöltő új munkavállaló speciális szakmai végzettsége és tapasztalata, amellyel a korábbi munkavállaló felperes nem rendelkezett.

Az együttműködés elmulasztása

A fentieknél sokszor lényegesen bonyolultabbak azok az esetek, amikor a munkáltató a munkavállaló személyében, vagy magatartásában rejlő okot jelöl meg a felmondás indokaként. Ilyen esetben mindig az eset összes körülménye alapján állapítható meg, hogy a munkavállaló képessége, vagy cselekménye okán a munkáltatónak a tovább-foglalkoztatáshoz fűződő érdeke megszűnt-e.

A gyakorlat azt mutatja, hogy ezekben az esetekben is sokkal szigorúbbak a munkaügyi bíróságok a munkavállalókkal szemben és következetesebbek a munkáltatók irányában. A közelmúltban például több esetben is a munkavállalók együttműködési kötelezettsége került a munkaügyi perek fókuszába, és mindegyik esetben a munkaügyi bíróság és a Kúria meglehetősen szigorú elvárhatósági mércét fogalmazott meg a munkavállalókkal szemben.

Az egyik közelmúltbeli esetben a betegszabadságát töltő munkavállaló keresőképessé vált és erről orvosi igazolást is kapott, azonban az orvosi igazolást csak kéthetes késedelemmel adta át a munkáltatónak, és ez idő alatt dolgozni sem ment be. A munkáltató a munkaviszonyt azonnali hatállyal megszüntette. A munkavállaló ezt követően, utólag orvosi igazolást szerzett be arról, hogy a kéthetes időtartam alatt is keresőképtelen volt. A Kúria álláspontja szerint az orvosi igazolással való késlekedés indokolatlan volt és ezzel a munkavállaló alapvető kötelességszegést valósított meg, ami a munkaviszony megszüntetését is megalapozta. A Kúria ezzel a döntésével tisztázza azt a gyakorlatban gyakran felmerülő problémát, amely a munkavállalók és a munkáltatók közötti együttműködési kötelezettségszegésből fakad. A munkáltatónak tehát a munkavállaló utólag felmutatott orvosi igazolása ellenére is lehetősége van – a körülményeket is mérlgelve – egy valós és okszerű felmondást közölni.

Bizalomvesztés

Az együttműködési kötelezettség alapelvét erősítve hozott a Kúria döntést egy irodánk által képviselt munkaügyi perben is. A vita alapját a felmondás valós és okszerű volta körében annak a kérdésnek a megválaszolása adta, hogy a munkavállaló veszélyeztette-e a munkáltató jogos gazdasági érdekét és magatartása eredményezhette-e a munkáltató bizalomvesztését a munkavállaló irányába. A munkavállaló munkája során olyan külső-szolgáltatót ajánlott potenciális szerződő partnerként a munkáltatónak, amelyben tulajdoni részesedése volt. A munkáltató bizalomvesztésre és a gazdasági érdekeinek veszélyeztetésére hivatkozással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. A bíróság álláspontja szerint a munkavállaló nem működött együtt, amikor nem jelezte a munkáltató felé, hogy tulajdoni részesedéssel is rendelkezik az általa ajánlott külső-szolgáltató társaságban. A bíróság döntése szerint ez pedig veszélyezteti a munkáltató jogos gazdasági érdekét és bizalomvesztéshez vezet, még akkor is, ha a munkáltatónak nem származott kára a munkavállaló magatartásából.

Összefoglalva a fentieket:

A Kúria és az alsóbb fokú bíróságok által időről időre közzétett eseti döntésekből egyre inkább az a fejlődési vonal látszik kirajzolódni, hogy a munkáltatók tartalmilag megalapozottabb felmondásokat alkalmaznak, és a munkaügyi bíróságok is befogadóbbak a munkáltatói gazdasági érdekek irányában.

Ugyanakkor a munkaügyi perekben továbbra is nagy nehézséget jelent a munkáltatók számára a teljes körű, a felmondásban megjelölt ok minden aspektusára kiterjedő bizonyítás. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkaviszony megszüntetése megfelelően elő legyen készítve, ugyanis a munkáltató egy jogvitában már kizárólag a felmondásban kifejezetten megjelölt okok körében vezethet bizonyítást arra, hogy miért nem volt szüksége a munkavállaló munkájára. A munkaviszony megszüntetése jogkövetkezményei tárgyában a Kúria 2016. június 6-án egy átfogó riportot adott ki, ami ITT érhető el.