Precedens értékű döntés az Európai Unió Bíróságán a magyar adóellenőrzéseket illetően

A közelmúltban az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) kiemelkedő jelentőségű döntést hozott a Glencore Agriculture Hungary Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága ügyben, amely alapjaiban írhatja át a hazai gyakorlatot a kapcsolódó vizsgálatokból származó bizonyítékok és megállapítások felhasználása kapcsán.

Az alapügyben az adóhatóság ellenőrzést folytatott le, amely során megállapította, hogy a perben érintett tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a beszállítóival folytatott ügyletek révén adócsalásban vesz részt, melyre tekintettel megtagadta a kérdéses beszállítók ügyletei vonatkozásában felmerülő adólevonási jogát. Az adóhatóság a megállapításait a beszállítóknál lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok megállapításaira és bizonyítékaira alapozta, anélkül, hogy az adócsalással érintett ügyleteket az adózó vonatkozásában is megvizsgálta volna. Az adóhatóság arra hivatkozott, hogy a beszállítóknál lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok során tett, már jogerős megállapítások miatt az ügyleteket a számlabefogadó vonatkozásában sem minősítheti másképpen a magyar adójogi szabályok értelmében.

A Bíróság az ügyben ugyanakkor elvi éllel mondta ki, hogy a tisztességes eljárás elvét és az adózó jogorvoslathoz való jogát súlyosan sérti ez az adóhatósági gyakorlat. Az adóhatóság ugyanis az ügy felperesénél tett megállapításait olyan, más adózók vonatkozásában lefolytatott kapcsolódó vizsgálatok megállapításaira alapozta, amelynek iratanyagát a megállapítással terhelt félnek nem volt lehetősége teljeskörűen megismerni. A Bíróság álláspontja szerint a kapcsolódó vizsgálatok eredményeinek ilyen felhasználása abban az esetben lehet jogszerű, ha biztosított, hogy a vonatkozó iratanyagot az adózók még az adóhatósági eljárás során teljes terjedelmében megismerhessék és az abban foglaltakat érdemben vitathassák. A Bíróság rámutatott arra is, hogy a bizonyítékok bemutatásának garanciális jellege is van az adóhatóság részéről, igazolandó, hogy azok beszerzésére és felhasználására jogszerűen került sor.

Az adóhatóságok a jelenleg uralkodó gyakorlat szerint a kapcsolódó ellenőrzések során beszerzett és felhasznált bizonyítékokat teljeskörűen csak a bírósági eljárás során, külön felhívásra mutatják be, az alapügyekben csak azok eredményére hivatkoznak röviden. Így egyrészt az adóhatósági eljárásokban korlátozott a jogorvoslati jog terjedelme, másrészt nem nyomon követhető, hogy a kapcsolódó vizsgálatokban esetleg azonosítottak-e az alapellenőrzésekben érintett adózókat potenciálisan kimentő további bizonyítékokat.

A fenti döntés ugyanakkor tudatosságot is megkövetel az adózóktól, ha a fenti eljárási garanciákat biztosítani szeretnék – aktívan részt kell venniük a bizonyítékok megismerésében, élve az iratbetekintési joggal, valamint az iratok megismerésének függvényében kell a szükséges észrevételt, kifogást szintén megtenniük.

Az esetleges jogsértések megfelelő orvoslásában, valamint a jövőbeni adóellenőrzések kapcsán a Deloitte szakértői örömmel állnak rendelkezésre.