Öt fontos kérdés a Bázel III kapcsán

Azok után, hogy több mint egy évig stagnáltak a tárgyalások, a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) bejelentette, hogy megállapodás született a Bázel III bankokat érintő tőkekövetelményekkel kapcsolatos keretrendszerének hiányzó elemeiről is. A reformokról szóló megállapodás jelentős mérföldkő a válság utáni időszak szabályozói tevékenységében, és komoly eredmény a BCBS számára.

A kihirdetett keretrendszer áthidal egy nézetkülönbséget (főleg az amerikai és az európai szabályozó hatóságok között) abban a tekintetben, hogy a bankok milyen mértékben alkalmazhatnak belső modelleket a tőkekövetelményük meghatározására.

Az egyeztetések kritikus pontja az úgynevezett minimum tőkekorlát volt, amely a bankok saját belső modelljei által képezhető tőke minimális szintjét határozza meg. A BCBS végül ezt a küszöböt a standard modellek szerint számított szint 72,5%-ában határozta meg.  

Miért nem lett teljes ezzel a bankok tőkekövetelményeire vonatkozó szabályozás?

Ez a megállapodás a bankszektor számára egyértelműbbé teszi a BCBS tőkekövetelményekre vonatkozó szabályainak hatásait. Ez azonban még messze nem a folyamat vége.

Sok mindennek kell még történnie ahhoz, hogy ezek a standardok véglegesítésre és bevezetésre kerülhessenek, ez pedig még nagyobb bizonytalanságot és több nehézséget jelenthet a bankok számára, mint amire számítottak.

Öt szempont különösen nagy jelentőséggel bír a Bázel III keretrendszert érintő megállapodás kapcsán:

1. A végleges megállapodás alapjául szolgáló tényezők: a legnagyobb figyelem a minimum tőkekorlátra irányult, mivel ez volt a BCBS utolsó körös egyeztetéseinek legvitatottabb eleme. A tőkekorlát alkalmazásának tényleges hatása azonban két olyan tényezőtől is függ, amelyről eddig sokkal kevesebb szó esett: attól, hogy a BCBS végül mire jutott a hitelkockázat számítására szolgáló átdolgozott standard módszer kapcsán (különös tekintettel a kockázatérzékenységre), valamint attól, hogy a BCBS mennyire konzervatív a belső modellek alkalmazását érintő korlátozások terén. Úgy tűnik, hogy a tőkeküszöb (floor) 72,5%-ban történő meghatározását az is segítette, hogy ezzel egyidejűleg az új standard modellben a jelzáloghitelek és egyéb hitelezési formák esetében jelentősen csökkentették a kockázati súlyokat. Ez számos európai bank számára minden bizonnyal jóval előnyösebb lesz, mint a BCBS eredeti javaslata lett volna. Ahhoz, hogy pontosan fel lehessen mérni a minimum tőkeküszöb általános hatásait, az elkövetkezendő hetekben részletesen is ki kell majd elemezni a BCBS végleges standardjait. Emellett a globálisan rendszerszinten jelentős pénzintézetek számára releváns, hogy a meglévő g-SiFi kockázati tőkepuffer 50%-ában meghatározták meg a tőkeáttételi minimumra (leverage ratio) rakódó, csak rájuk vonatkozó extra puffert, ami sok ilyen bank számára várhatóan további szűk keresztmetszetet jelent majd a tőkekövetelmény szempontjából.
2. Meghosszabbított átmeneti időszak: bár az új standardok nagy része 2022. január 1-jén lép hatályba, a BCBS úgy döntött, hogy fokozatosan vezeti be a belső modelleket érintő minimum tőkeküszöböket egy ötéves átmeneti időszak alatt (a 2022-ben bevezetendő 50%-os szintről 2027-re majdnem lineárisan fog 72,5%-ra emelkedni). Ezáltal a bankoknak több idejük lesz alkalmazkodni az új megközelítés szerinti tőkekövetelmények emelkedéséhez. Ez az átmeneti időszak azonban jelentőségét veszti, ha a piac arra kényszeríti a bankokat (különösen azokat, amelyeknek szabályozási hiányosságai vannak), hogy jóval hamarabb megfeleljenek a végleges követelményeknek, mint az előírások szerint kellene.
3. Következetesség az alkalmazásban: az utóbbi években egyre gyakran előfordult, hogy az államok, a jogalkotók és a szabályozó hatóságok sokkal nyitottabbnak mutatkoztak arra, hogy módosítsák a nemzetközi szabályozási standardokat azok saját jogrendszerbe való átültetése előtt, mint közvetlenül a gazdasági válságot követően voltak. A BCBS vezetői idén többször is határozottan megerősítették, hogy mennyire fontosnak tartják az új standardok összehangolt és következetes bevezetését. Aggályok azonban továbbra is vannak, és könnyen lehet, hogy harmonizáció helyett csak tovább fognak nőni a szabályozásbeli különbségek. Ha valóban így lesz, akkor ez működési, technológiai és akár stratégiai szempontból is súlyosan érintheti a bankokat. A szabályozás fragmentálódásának hatásait részletesen is elemezzük a Divergencia - az egyre bonyolultabb globális banki szabályozások stratégiai szemmel című tanulmányunkban.
4. Az EU törvényhozóinak szándékai: A keretrendszer európai uniós bevezetéséhez szinte biztosan új törvényekre lesz szükség. Fontos megjegyeznünk, hogy a jelenleg Brüsszelben tárgyalt banki szabályozásokra vonatkozó csomag – az 5. tőkekövetelmény-irányelv és a 2. tőkekövetelményekről szóló rendelet (CRD V/CRR II) – nem foglalkozik még a BCBS legutóbbi intézkedéseivel. A bevezetés mindenképpen hosszadalmas és komplex politikai folyamat lesz, amelyet még tovább késleltethetnek a 2019. júniusi európai parlamenti választások, és utána az új Európai Bizottság alakulása. Ezalatt rengeteg lehetőség adódik, hogy a törvényhozók olyan módosítási javaslatokat tegyenek, amelyek tükrözik az EU-ra jellemző banki üzleti modelleket és gyakorlatot. Úgy gondoljuk, hogy az európai kormányok és képviselők a következő hetekben nyilatkoznak majd arról is, hogy hogyan kívánják az új standardokat beemelni az EU-s jogszabályokba.
5. Befejezetlen dolgok: annak ellenére, hogy a bázeli keretrendszer végső szakaszába értünk, még mindig rengeteg változás történik nemzetközi szinten. Már az a döntés is, hogy a piaci kereskedési könyv definíciójának megreformálását (FRTB) 2019-ről 2022-re halasztják a legtöbb országban, komoly késéseket tükröz, de a BCBS-ben jövőre is folytatódó, nehéznek bizonyuló munka, különösen a PLA tesztek terén, jelentős hatással lehet a kiterjedt kereskedési tevékenységet folytató bankokra. Ráadásul a BCBS által nem érintett politikai kockázat kezelése a banki mérlegekben szintén függőben maradó reformkezdeményezés, jóllehet az egyes országok szabályozói a BCBS-től vagy az EU-tól várnák a megoldást.

Kilátások

A BCBS most átadta a stafétát tagjainak, hogy az új standardokból törvények szülessenek. Az pedig a szabályozókra vár, hogy meghatározzák, hogy szándékozzák ezt a gyakorlatban megvalósítani.

A bankoknak komolyan meg kell vizsgálniuk az új standardokat, különösen, ha fel akarják mérni, hogy milyen hatással lesz a tőkemegfelelésre és a termékek illetve üzletágak fenntarthatóságára. Főleg arra kell figyelniük, hogy működésük főbb területein a hatóságok vajon a jelen keretrendszer bevezetésével tartani fogják-e a BCBS által célként kitűzött 2022. január 1-jei dátumot. Különösen a nemzetközi téren aktív bankok számára az a bizonytalanság és káosz, ami abból származik, hogy a szabályozóknak még sok munkájuk van a Bázel III bevezetésével, az elkövetkező időszak legjelentősebb szabályozói kihívása lesz majd. És még nincsen vége...