blue radar

Elemzések

Uniós banki tőkekövetelmény tárgyalások

Tájékoztatás a legújabb CRD5/CRR2 fejleményekről

Az Európai Bizottság „CRD5/CRR2” javaslata (és egyben a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozását célzó (BRRD) irányelv módosítása is) a tárgyalások fontos szakaszába ért. Ugyan még nem sikerült megállapodásra jutni sem a Tanácsban, sem a Parlamentben, az egyezség várható körvonalai, és azoknak a piaci szereplőkre gyakorolt hatásai egyre tisztábbá válnak.

2018. március

A javasolt jogszabály a Bázel III megállapodás elemeit vezeti be az EU-ban, érvényt adva a teljes veszteségelnyelő kapacitás (TLAC) mutató, a nettó stabil forrásellátottsági mutató (NSFR), a tőkeáttételi mutató és esetlegesen az FRTB (kereskedési könyv felülvizsgálata) alkalmazásának. Nem tér azonban ki a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) által 2017. december 7-én elfogadott, gyakran csak „Bázel IV” néven hivatkozott, a hitelezési kockázat sztenderd módszerének, a belső minősítésen alapuló módszernek (IRB), a működési kockázat tőkekövetelmény számításának, továbbá a sztenderd output floor-ok felülvizsgálatára vonatkozó reformcsomagra.

Az alábbiakban az EU CRD5/CRR2 tárgyalásai során, az elmúlt három hónap folyamán kialakult vitákon elhangzott elképzelésekről, továbbá a jogszabályalkotás várható jövőbeni fejleményeiről nyújtunk tájékoztatást.

Az elmúlt időszak főbb fejleményei

Az Európai Tanács Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa (ECOFIN) 2018. márciusi csúcstalálkozóján nem tudott megállapodásra jutni tervezett jogszabályi változások tekintetében. Ez azt jelenti, hogy a tárgyalások munkafolyamati szinten folytatódnak, és a következő megállapodásra májusban vagy júniusban lesz lehetőség.

  • Sikerült azonban a tárgyalások során fontos előrelépést elérni a Tanácsnak az FRTB-re, NSFR-re, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozóan, továbbá a veszteségtűrő képesség alárendelésének (MREL), valamint az EU Közbenső Anyavállalat (IPU) kérdésében.
  • Az Európai Parlament párhuzamos (ám kevésbé előrehaladott) tárgyalásokat folytat politikai csoportjai közt, és várhatóan 2018 második negyedévére alakítja ki saját álláspontját a jogszabályt illetően.
  • Ez azt jelenti, hogy a Tanács és a Parlament valószínűleg júniusig nem kezdi meg az egymás közti tárgyalást (a Bizottságot is érintő háromoldalú megbeszélési folyamatot) közös álláspontjukra vonatkozóan, amely további 8-10 hónapot igényel majd, mielőtt végső megállapodásra sikerül jutni.
  • A fentiekből adódóan fenntartjuk azt az előrejelzést, hogy a CRD5/CRR2-t illető megállapodás 2019 második negyedévében várható, és ekkor kerül elfogadásra az EU törvény.

A jelenleg tárgyalás alatt álló fő kérdések:

A kereskedési könyv felülvizsgálata (FRTB)

Tudomásunk szerint az FRTB a CRR2 tárgyalások leginkább vitatott és összetett területe. A tárgyaló felek nehezen jutnak döntésre annak kérdésében, miként reagáljanak a közelmúltban meghozott BCBS döntésre az FRTB egyes elemeinek – köztük az Eredmény Attribúciós Teszt és a kisebb kereskedési könyvvel rendelkező bankokra vonatkozó egyszerűsített sztenderd módszer – újragondolását illetően. Mivel az új szabályokat a BCBS várhatóan nem véglegesíti 2018 végéig, és az így a CRR2-be már nem lesz beépíthető, tudomásunk szerint a legtöbb EU Tagállam most már afelé hajlik, hogy kivegyék az FRTB által megfogalmazott elvárásokat a CCR2 rendeletből. Ebben az esetben az FRTB egy egészen új törvényjavaslat keretei közé kerülhet, amely véleményünk szerint 2020-ig nem valósul meg.

A várakozások szerint az FRTB csupán jelentési követelményként marad a CRR2 rendelet része, így a piaci kockázatra vonatkozó jelenlegi tőkekövetelmény - előírásokat a CRR2 rendelet nem módosítaná. Az FRTB európai jogharmonizációja érdekében a Bizottság új rendeleti javalatot terjesztene be várhatóan 2020 végéig („CRR3”), amely már vélhetően magában foglalja a hitelkockázatra, működési kockázatra és a standard ouput floorra vonatkozó új bázeli elvárások implementációját is.

Egyes vélekedések szerint, amennyiben az FRTB mégis a CRR2 rendelet keretében kerülne elfogadásra, az lényegesen több bizonytalanságot támasztana az FRTB EU-ban történő bevezetésével kapcsolatban. Egy 2020-as javalat tárgyalása nagyjából két évet vesz igénybe politikai szinten, amelyet aztán további két-három éves implementációs időszak követ. Ezen változtatás következtében az EU szinte biztosan nem fér bele a BCBS módosított 2022-es FRTB implementációs időkeretébe, sőt évekkel marad el attól.

Vissza a tetejére

Nettó stabil forrásellátottsági mutató (NSFR)

Az FRTB-vel ellentétben a NSFR úgy tűnik, része marad a CRR2 rendelet szövegének, habár továbbra is valószínűleg kétéves implementációs időszak vonatkozik majd rá, így 2021-ig nem lép életbe az Unióban.

Tudomásunk szerint az NSFR bevezetése körüli vita legjelentősebb kérdése a bruttó származtatott kötelezettségre alkalmazandó Szükséges Stabil Forrás (RSF) azóta, hogy a BCBS 2017. októberi döntése lehetővé tette az RSF tényező nemzeti szinten történő, 5% és 20% közti meghatározását. Annak ellenére, hogy egyes Tagállamok jelezték, hogy konzervatívabb megközelítést preferálnának, a Tanács úgy tűnik az 5%-os mérték mellett döntött azzal, hogy az Európai Bankhatóság (EBH) három évvel a bevezetést követően jelentést készít az RSF tényező mértékének esetleges emelésének szükségességéről. Az Európai Parlament ezzel szemben 15 százalékos mértékű RSF előírását javasolta, azzal indokolva a döntést, hogy az 5 százalék nem elegendő a pénzügyi stabilitás fenntartásához. Ez a kérdés így várhatóan lényeges különbséget jelent majd a Tanács és a Parlament nézőpontja közt az év folyamán kezdődő háromoldalú egyeztetések során.

Az említettekhez hasonlóan a Tanács továbbra is fenntartja eddigi álláspontját, miszerint el kell térni a BCBS szabályoktól a repo- és fordított repoügyletek stabil forrásellátottságának szabályozása terén, az induló RSF tényezőt 5, illetve 10 százalékon rögzítve. Ezen érték megfelelőségét az EBH a jövőben szintén értékeli.

Vissza a tetejére

Tőkeáttételi mutató

Amint az várható volt, a Tanács lépéseket tett a BCBS decemberi, globálisan rendszerszinten jelentős bankokra (G-SIBs) vonatkozó tőkeáttétel alapú puffert előíró döntésének átvételére. E puffer mértékét a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó, kockázattal súlyozott eszközérték alapú tartalék 50 százalékban határozták meg, amely a 3 százalékos standard tőkeáttételi követelmény felett értendő. Tudomásunk szerint számos Tagállam törekszik arra, hogy ezt a tartalékot a globálisan rendszerszinten nem jelentős nagybankokra is kiterjesszék, azonban e kérdésben a Tanács még nem jutott egyezségre.

A Tanács a szöveget annak tisztázása érdekében is módosította, hogy a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó új keretszabályok 2022. január 1-től lépnek érvénybe a BCBS által decemberben meghatározott határidőnek megfelelően.

Az Európai Parlament 4 százalékos tőkeáttételi mutató előírását javasolja minden globálisan rendszerszinten jelentős bank számára. Amennyiben ezt a javaslatot elfogadják, ez több nehézséget jelenthet azon globálisan rendszerszinten jelentős bankok számára, amelyek vonatkozó tőkeáttétel alapú puffere 2 százaléknál alacsonyabb mértékű (ez jelenleg 10 uniós bankot jelent).  

Vissza a tetejére

Szavatolótőkére és a leírható illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó minimumkövetelmények (MREL követelmények) (kimenthető adósság)

A CRR2 rendelet módosítja az EU MREL követelményekre vonatkozó jelenlegi keretszabályait a globálisan rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozóan a Pénzügyi Stabilitási Tanács által előírt Teljes Veszteségelnyelő Kapacitás (TLAC) követelményének 1. pilléres követelmények közé történő beemelésével, és a MREL követelmények átdolgozásával, amely a mostani formájában egy minden bank esetében alkalmazható, különálló 2. pilléres eszközként kerülne alkalmazásra.

A Tanács tárgyalásai során felmerült két vitatott kérdés: (1) a szanálási hatóságok azon döntési jogköre, amely szerint a MREL követelmények szintjét a bank szavatolótőke követelményének kétszerese fölötti mértékben határozhatják meg, és (2) a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében előírják-e a MREL követelmény szempontjából történő alárendelést annak elkerülése érdekében, hogy a szanálás során egyik hitelező se járjon rosszabbul (ez előírás a TLAC értékpapírok esetében, azonban nem követelmény az EU eredeti, a BRRD irányelvben előírt MREL szabályai szerint).

Tudomásunk szerint a Tanács Elnöksége által jelenleg javasolt kompromisszum célja az, hogy megőrizze a nemzeti szanálási hatóságok arra vonatkozó döntési jogkörét, hogy magasabb szintű MREL követelményeket írjanak elő a „Piaci Bizalom Puffer”, mint kötelező MREL követelmény alkalmazásával. A Tanács szintén javasolja az EBH által meghatározott szintű kötelező alárendelési követelmény kiterjesztését a top-tier cégekre (a 75 milliárd eurót meghaladó összegű konszolidált szanálási csoportmérleggel rendelkező cégekre), és bizonyos mértékű rugalmasság biztosítását a szanálási hatóságok számára annak kérdésében, hogy más bankok esetében alárendelést írhassanak elő különböző tényezők, köztük a szanálhatósági értékelés alapján. Ez a kérdés azonban továbbra is erősen vitatott a Tagállamok közt, és várhatóan még változni fog mielőtt a jogszabályt a Tanács jóváhagyná.

Szintén nincs még megállapodás annak kérdésében, hogy az új MREL keretszabályok mikor lépjenek életbe. A TLAC követelmény 2019. január 1-től alkalmazandó a Pénzügyi Stabilitási Tanács előírásainak megfelelően (annak ellenőre, hogy a jogszabály addig még aligha lesz végleges), azonban a MREL keretszabályok módosításai (ideértve az alárendelési követelményeket is) egészen 2024-ig nem lépnek érvénybe. Egyes Tagállamok azonban korábbi bevezetést szorgalmaznak vagy az új szabályok alá már nem tartozó hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó jogi záradékot.

Vissza a tetejére

Közbenső Anyavállalat (IPU)

A közbenső anyavállalatok kérdése a közelmúltban kevésbé vitatottá vált a tárgyalások során, mivel a Tanács úgy döntött, hogy több módosítást is tesz az arányosság elősegítése érdekében. E módosítások közt lehetővé tették a kettős közbenső anyavállalati struktúrák alkalmazását olyan harmadik országbeli bankok esetében, amelyekre vonatkozóan a szabályozó hatóságok a tevékenységek elkülönítését írják elő a küszöbértéket 30 milliárd euróról 40 milliárd euróra emelve a konszolidált uniós eszközérték alapján (a fiókeszközöket is ideértve), és törölve a vonatkozó szabályokból a globális rendszerszinten jelentős bankokra vonatkozó kritériumokat (mentesítve azokat a globális rendszerszinten jelentős bankokat, amelyek uniós tevékenysége más szempontból nem éri el a közbenső anyavállalatokra vonatkozó küszöbértéket).

Az Egységes Felügyeleti Mechanizmus (SSM) és az Egységes Szanálási Bizottság (SRB) által korábban szorgalmazott azon törekvés, hogy a harmadik országbeli fiókokat is vegyék figyelembe a közbenső anyavállalati struktúrában, szintén kompromisszumos megoldásban rendeződött azáltal, hogy a nemzeti hatóságoknak joguk lesz szorosabban felügyelni a harmadik országbeli fiókokat. Emellett négyéves implementációs időszakot is meghatároztak (amely a közbenső anyavállalati követelmények alkalmazását várhatóan 2023-ra tolja ki).

A Parlament nézőpontja a Tanácséhoz hasonló abban a tekintetben, hogy a szabályozási elkülönítés miatt megengedi a kettős közbenső anyavállalati struktúrák alkalmazását, azonban a rendelkezés hatályát továbbra is minden 30 millió EUR összegű konszolidált uniós eszközértékkel (banki eszközöket is figyelembe véve) rendelkező bankra kiterjesztené, illetve kiterjesztené minden globálisan rendszerszinten jelentős bankra, függetlenül azok uniós tevékenységétől. Ha ez a pont a Parlament végső álláspontjában nem változik, ez lényeges különbséget jelenthet az év folyamán kezdődő háromoldalú megbeszélések során a Parlament és a Tanács közt.

Vissza a tetejére

Hasznosnak találta?