Megoldások

IFRS 17

Hogyan érinti Önt?

2017. május 8-án az IASB közzétett egy új standardot IFRS 17 „Biztosítási szerződések” címmel. A legfontosabb rövid távú feladat a biztosítók számára a standard alkalmazásával kapcsolatos döntések meghozatala.

Közel 20 évig tartó egyeztetések után a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) május 18-án közzétette az IFRS 17 standardot. Az új standard – amely azzal a céllal készült, hogy következetes, elvi megalapozottságú számviteli szabályokat határozzon meg a biztosítási szerződésekre vonatkozóan – előírja, hogy a biztosítási kötelezettségek értékelése az ún. current fulfilment value értékén történjen, emellett pedig egy egységesebb értékelési és bemutatási eljárás alkalmazását írja elő minden biztosítási szerződés esetében.

Az IFRS 17 standard az IFRS 4 „Biztosítási szerződések” standard és annak kapcsolódó értelmezései helyébe lép, és a 2021. január 1-jén vagy azt követően kezdődő időszakokra alkalmazandó. Korábbi alkalmazás akkor megengedett, ha a gazdálkodó az IFRS 15 „Vevőkkel kötött szerződésekből származó bevételek” standardot és az IFRS 9 „Pénzügyi instrumentumok” standardot már alkalmazza.

Háttér

Az IFRS 17 az IASB projektjeként indult, amelynek célja a biztosítási szerződések számvitelére vonatkozó szabályok átfogó felülvizsgálata volt. A projektet, amely gyakorlatilag az IASB jogelődje által 1997 áprilisában megkezdett projekt folytatásának tekinthető, az IASB 2001 novemberében vette fel a napirendjére. Az elmúlt 16 évben a projekt az „IFRS 4 standard II. szakasza” néven is ismertté vált.

Az IASB célja egy olyan, biztosítási szerződésekre vonatkozó átfogó standard kidolgozása volt, amely az elszámolási, értékelési, bemutatási és közzétételi előírásokra egyaránt kiterjed. 2014 februárjában az FASB úgy döntött, hogy megszakítja az IASB és az FASB közötti, a biztosítási szerződések terén 2008 októberében megkezdett konvergenciafolyamatot. Az FASB ehelyett a jövőben a meglévő US GAAP szerinti, a biztosítások elszámolására vonatkozó szabályozásokat érintő célzott fejlesztésekre kívánt összpontosítani.

Az IASB először 2007-ben összeállított egy vitaanyagot, majd 2010 júliusában „ED/2010/8 Biztosítási szerződések” címmel egy nyilvános tervezetet is közzétett. 2013. június 20-án megjelent a második, átdolgozott nyilvános tervezet is „ED/2013/7 Biztosítási szerződések” címmel. Az IASB 2016 februárjában fejezte be a projekt megvitatását, majd a 2016 nyarán elvégzett terepmunka tapasztalatai alapján 2017 februárjában véglegesítette az utolsó módosításokat.

Terjedelem

A gazdálkodónak az alábbi szerződések esetében kell alkalmaznia az IFRS 17 „Biztosítási szerződések” standardot:

  • Az általa nyújtott biztosításokra és viszontbiztosításokra vonatkozó szerződések;
  • Az általa igénybe vett (passzív) viszontbiztosításokra vonatkozó szerződések;
  • Az általa nyújtott, DPF (discretionary participation features) elemmel rendelkező befektetési szolgáltatásokra vonatkozó szerződések, feltéve, hogy azokkal egyidejűleg biztosítási szerződéseket is kötött.

A terjedelem megváltozása az IFRS 4 standardhoz képest

  • Új előírás, hogy ahhoz, hogy a DPF elemmel rendelkező befektetési szerződések esetében is alkalmazható legyen a biztosításokra vonatkozó standard, a gazdálkodónak biztosítási szerződéseket is kell kötnie.
  • Új lehetőség, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén az IFRS 15 „Vevőkkel kötött szerződésekből származó bevételek” standard a fix díjas szerződések esetében is alkalmazható.
     

Összevonás szintje

Az IFRS 17 értelmében a gazdálkodóknak szerződésállományokba kell sorolniuk a biztosítási szerződéseiket; ezekbe az állományokba hasonló kockázati jellemzőkkel bíró és összevontan kezelt szerződések tartoznak. Az egyes szerződésállományokba tartozó biztosítási szerződéseket legalább három csoportba kell besorolni:

  • Bekerüléskor visszterhesnek minősülő szerződések;
  • Azok a szerződések, amelyek esetében bekerüléskor nincs számottevő esélye annak, hogy a későbbiekben visszterhessé válnának;
  • Minden egyéb, az adott állományhoz tartozó szerződés.

A gazdálkodó nem sorolhat be ugyanabba a csoportba olyan biztosítási szerződéseket, amelyek több mint egy év különbséggel jöttek létre. Ezenfelül, amennyiben a gazdálkodónak egy szerződésállomány elemeit pusztán azért kellene külön csoportokba sorolnia, mert valamely jogszabály korlátozza a gazdálkodó azon képességét, hogy az eltérő jellemzőkkel rendelkező biztosítottak esetében más-más árakat, illetve juttatásokat határozzon meg, úgy a gazdálkodó ezeket a szerződéseket ugyanabba a csoportba sorolhatja.

Az új számviteli modell áttekintése

A standard értelmében a biztosítási szerződéseket vagy az általános modell, vagy annak egy egyszerűsített változata, az úgynevezett PAA (Premium Allocation Approach) módszer segítségével kell értékelni. Az általános modell szerint a biztosítási szerződések egy csoportjának értekelésekor alkalmazott érték az alábbiakból tevődik össze: (a) az FCF-ek (fulfilment cash flow-k) értéke, amely magában foglalja a jövőbeni cash flow-k valószínűséggel súlyozott becsléseinek értékét, a pénz időértékét (TVM) tükröző korrekciót, valamint a jövőbeni cash flow-kkal összefüggő pénzügyi kockázatokat és a nem pénzügyi kockázatokhoz kapcsolódó korrekciót, valamint (b) a CSM (contractual service margin) értéke.

A bekerülést követően a biztosítási szerződések egy adott csoportjának könyv szerinti értéke a beszámolási időszak végén a biztosítási jogviszony fennmaradó részére vonatkozó kötelezettség és a felmerült kárigényekkel kapcsolatos kötelezettség összege. A biztosítási jogviszony fennmaradó részére vonatkozó kötelezettség a jövőbeni szolgáltatásokhoz kapcsolódó FCF-et és a szerződéscsoport adott időpontra vonatkozó CSM-jét tartalmazza. A felmerült kárigényekkel kapcsolatos kötelezettség értéke a szerződéscsoporthoz az adott időpontra vonatkozóan hozzárendelt, múltbeli szolgáltatásokhoz kapcsolódó FCF-et tartalmazza.

A gazdálkodók a PAA módszer alkalmazásával egyszerűsíthetik a biztosítási jogviszony fennmaradó részére vonatkozó kötelezettség értékelését egy adott szerződéscsoportra vonatkozóan, feltéve, hogy bekerüléskor a gazdálkodó úgy ítéli meg, hogy a módszer alkalmazásával az általános modellhez hasonló eredmény érhető el, vagy a szerződéscsoportban nyilvántartott összes szerződés esetében a biztosítási jogviszony időtartama legfeljebb egy év.

Megjelenítés az eredménykimutatásban

A gazdálkodóknak szét kell választaniuk az eredménykimutatásban elszámolt összegeket a biztosítási tevékenységből származó eredményre (amely a biztosítási árbevételt és a biztosítási szolgáltatás ráfordításait tartalmazza) és a biztosításokhoz kapcsolódó pénzügyi tevékenység bevételeire, illetve ráfordításaira. Az igénybe vett (passzív) viszontbiztosításokhoz kapcsolódó bevételeket, illetve ráfordításokat a nyújtott biztosításokhoz kapcsolódó bevételektől, illetve ráfordításoktól elkülönülten kell bemutatni.

A gazdálkodóknak az eredményben be kell mutatniuk a nyújtott biztosítások szerződéscsoportjaihoz kapcsolódó árbevételt, valamint a szerződéscsoportokhoz kapcsolódó, a szolgáltatási tevékenység kapcsán felmerült ráfordításokat, amelyek a felmerült kárigényeket és a szolgáltatási tevékenység kapcsán felmerült egyéb ráfordításokat tartalmazzák. Az árbevétel és a biztosítási tevékenységhez kapcsolódó ráfordítások nem tartalmazhatják a befektetési komponenst.

Hatályba lépés napja

Az IFRS 17 standard a 2021. január 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra alkalmazandó. A korábbi alkalmazás akkor megengedett, ha a gazdálkodó az IFRS 15 „Vevőkkel kötött szerződésekből származó bevételek” standardot és az IFRS 9 „Pénzügyi instrumentumok” standardot már alkalmazza.

Áttérés

A gazdálkodóknak a standardot visszamenőleges hatállyal kell alkalmazniuk, kivéve, ha ez a gyakorlatban nem megvalósítható – ebben az esetben lehetőségük van a módosított retrospektív módszer vagy a valós értéken alapuló módszer alkalmazására.

Azok a gazdálkodók, amelyek már alkalmazzák az IFRS 9 standardot, az új standard első alkalmazásakor visszamenőleges hatállyal átsorolhatják a standard hatálya alá tartozó szerződésekhez kapcsolódó tevékenységek által érintett pénzügyi eszközeiket.