screw

Hírek

Negyedéves hírlevél

A termelői szektort érintő legfontosabb témák

Megkérdőjeleződött a csomagoló anyagok helyi iparűzési adóban történő elszámolhatósága

A Deloitte értesülései szerint ismét gyakorivá váltak a helyi iparűzési adóellenőrzések. A közvetített szolgáltatások és a telephelyek vizsgálata mellett az önkormányzatok egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a csomagoló anyagok és egyéb nyomdai termékek elszámolásának vizsgálatára. Az ellenőrzések során több esetben is úgy ítélték meg az illetékes önkormányzatok, hogy a társaságok az egyes beszerzett csomagolóanyagokat, egyéb nyomdaipari termékeket tévesen kezelték és számolták el anyagköltségként vagy ELÁBÉ-ként, igénybe vett szolgáltatás helyett.

A megállapítások eredményeként az önkormányzatok megtagadták a helyi iparűzési adó (HIPA) alapjának ezen költségekkel való csökkentését és egyúttal a helytelen adókezelést 50 százalékos adóbírsággal, valamint késedelmi pótlékkal is szankcionálták. Emellett születtek már olyan bírósági döntések, amelyek megerősítették az önkormányzatok álláspontját.

Azonban nem minden csomagolóanyag vagy nyomdai termék minősül igénybevett szolgáltatásnak. Vizsgálandó, hogy a megrendelő társaság milyen mértékben érvényesíti saját igényeit a csomagolóanyag vagy nyomdai termékek legyártása során.

Az ellenőrzések több ágazatot érintően zajlanak, jelentős összegű adómegállapítások azonban a gyártókat sújtják leginkább. Ezért az ágazat szereplőinek mindenképpen érdemes felülvizsgálniuk a beszerzett csomagolóanyagok, nyomdai termékek legyártása kapcsán gyakorolt közrehatásuk mértékét és ebből adódóan a helyi iparűzési adókezelésüket. Amennyiben a társaság gyakorlata a bírósági döntések függvényében kockázatosnak minősül, úgy javasolt a múltat érintő kockázatok csökkentése érdekében a Pénzügyminisztérium állásfoglalását kérni. Egy esetleges kedvezőtlen állásfoglalás esetén pedig indokolt lehet az adókezelést megváltoztatni. Ez esetben sincs azonban minden veszve, hiszen szakértőink a lehetőségekkel állnak rendelkezésére.

2019 februárjában hatályba lép az EU–Japán kereskedelmi megállapodás

Az EU és Japán közötti gazdasági partnerségi megállapodás (“Megállapodás”) egy 635 millió embert magában foglaló és a világ teljes GDP-jének majdnem egyharmadát termelő szabadkereskedelmi övezetet hoz létre. A megállapodás az EU és Japán között született eddigi első kétoldalú gazdasági partnerségi keretmegállapodás.

A megállapodás eredményeképpen törlésre kerül a Japánba exportáló uniós vállalatok számára a vámok túlnyomó többsége, és számos régóta fennálló szabályozási akadály például a személygépkocsikra vonatkozóan. A megállapodás emellett megnyitja a 127 millió fogyasztót számláló japán piacot a legfőbb uniós mezőgazdasági termékek exportja előtt, valamint számos más ágazat esetében növelni fogja az uniós exportlehetőségeket. Azon gazdálkodók, amelyek meghatározott értéket meghaladó, Japánba irányuló exportjuk kapcsán a kivitt termékek származó helyzetét kívánják japán partnerük felé igazolni, a megállapodás hatályba lépését követően regisztrált exportőrként (REX regisztráció) való nyilvántartásba vétel iránti kérelmet kell benyújtani az illetékes vámhatósághoz.

A megállapodás fő elemei:

Az uniós mezőgazdasági exportot illetően a megállapodás:

  • eltörli a japán vámokat számos sajtféle tekintetében (amelyekre jelenleg 29,8%-os vámot alkalmaznak), valamint az exportált bor tekintetében is (ezek vámja jelenleg átlagosan 15%);
  • lehetővé teszi az EU számára, hogy jelentősen növelje a Japánba irányuló marhahús exportját, a sertéshús tekintetében pedig a feldolgozott hús vámmentesen, a friss hús pedig majdnem vámmentesen lesz exportálható;
  • biztosítja több mint 200 minőségi európai mezőgazdasági termék földrajzi árujelzők általi oltalmát Japánban, valamint bizonyos japán földrajzi árujelzők védelmét az EU-ban.

A megállapodás megnyitja a szolgáltatások piacát is, különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatásokra, az elektronikus kereskedelemre, a távközlésre és a közlekedésre valamint:

  • 48 japán nagyváros vonatkozásában garantálja az uniós vállalkozások számára a nagy közbeszerzési piacra jutást, valamint lebontja az akadályokat a gazdasági szempontból fontos vasúti ágazat nemzeti szintű közbeszerzései elől;
  • a vámok eltörlését megelőző hétéves átmeneti időszakok bevezetésével kezeli az EU számára érzékeny kérdéseket, például az autóiparban.

Az értékesítés és az üzemi tevékenység tervezése Anaplan rendszerben

Korábbi cikkünkben nagyvonalakban bemutattuk az értékesítés és az üzemi tevékenység tervezésének fontosságát.

Éppen ezért folytatva a témában való elmélyülést, számos tervezési modell és ezt támogató lehetséges informatikai rendszert vizsgáltunk meg. A kutatás eredményeképp találtunk egy olyan terveztést támogató szoftvert, mely ár és rendszerképességek tekintetében is megfelel azon követelményeknek, melyek egy közép- vagy nagyvállalat számára elengedhetetlenek.

Egy konferencia keretében a Deloitte, az Anaplan csapattal közösen, bemutatta az Anaplan felhőalapú szoftver megoldását magyarországi vállalatok vezetőinek, valamint néhány lehetséges Bottom up és Top Down tervezési technikát úgy melyek könnyen implementálhatók az Anaplan rendszerében.

Ezen túlmenően a résztvevők maguk alakíthatták ki tervezési modelljüket egy két órás workshop keretében, mely bizonyította, hogy programozói tudás nélkül is elsajátítható a rendszer kezelése és fejlesztése.

Az, hogy maguk a vezetők alakíthatták saját tervezési modelljüket, a visszajelzések alapján kifejezetten növelte a résztvevők komfortérzetét ezen informatikai megoldással kapcsolatban.

A nagy sikernek köszönhetően már elkezdődött az újabb Deloitte – Anaplan konferencia szervezése, melyen újabb vezetői információs rendszer megoldások kerülnek majd bemutatásra.

Csoportos adóalanyiság

Január 1-től került bevezetésre a csoportos adóalanyiság a társasági adóban is. A csoportos adóalanyiság az adóhatóság engedélyével jön létre valamennyi leendő csoporttag erre irányuló írásbeli kérelmére. A kérelem az adóév utolsó előtti hónapjának első napjától az utolsó hónap 20. napjáig nyújtható be, amely esetben a csoportos adóalanyiság a kérelem elfogadása esetén a következő adóév első napján jön létre.

Csoportos társaságiadó-alanyiság olyan adózók között jöhet létre,

  • amelyek között közvetett vagy közvetlen többségi befolyás áll fenn, amelynek keretében legalább 75%-os arányú szavazati joggal rendelkeznek egymásban, vagy harmadik személy az adózókban;
  • amely csoporttagok mérlegfordulónapja azonos;
  • amelyek beszámoló-készítése egységesen vagy a számvitelről szóló törvény II. Fejezete, vagy az IFRS-ek szerint történik, és
  • a tagok könyvvezetésének pénzneme azonos.

A csoportos adóalany adókötelezettségét a csoporttagok közül kijelölt csoportképviselőn keresztül, külön meghatározott csoportazonosító szám alapján teljesíti majd, amelyhez a csoportképviselő nyilatkozat útján szerzi be az adatokat a csoporttagoktól.

A módosító törvény részletes szabályokat tartalmaz a csoportos adóalanyisághoz történő későbbi csatlakozás és a csoportos adóalanyiság megszűnéséhez, valamint a csoporttagok jogutódlásához kapcsolódóan. Az adózás rendjéről szóló törvény módosításával rendelkezik a csoporttagok egymás adókötelezettségéért fennálló egyetemleges felelősségének részletszabályairól is.

A csoportos adóalanyiság tagjai az egyedi adóalapjaik megállapítása során néhány kivételtől eltekintve úgy járnak el, mintha önálló adóalanyok lennének. A K+F tevékenységhez kapcsolódó adóalap- kedvezményeket nem oszthatják meg egymás között, illetve nem érvényesíthetnek a piaci ár figyelembevételével meghatározott összegnél nagyobb kedvezményt.

A csoportos adóalany adóévi adóalapja a csoporttagok által egyedileg megállapított, nem negatív adóalapok összege, amelyet csökkent az adóévben negatív egyedi adóalappal rendelkező csoporttagok adóalapjainak összege, együttesen a csoportos adóalanyiság adóévi elhatárolt vesztesége bizonyos korlátok figyelembe vételével.

A csoportos adóalany az elhatárolt veszteséget a keletkezés adóévében, illetve az azt követő (de legkésőbb az ötödik) adóévekben használhatja fel a csoportos adóalany pozitív adóalapjának csökkentésére.

A csoportos adóalany a fizetendő adóját a csoporttagok között az egyedi nem negatív adóalapok arányában köteles megosztani.

A törvény egyszerűsíti a csoportos adóalanyiság tagjainak a transzferár-szabályokkal kapcsolatos kötelezettségeit, ugyanis főszabály szerint a tagok egymás közötti ügyleteire nem kötelező alkalmazni a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályokat.

Kedvező változások a szociális hozzájárulási adóból a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény szabályaiban

A Magyarországon működő gyártócégek jelentős része nem azonosítja, hogy kutatás-fejlesztési tevékenységet folytatnak (ide tartozhat akár a termék, akár a gyártási folyamat fejlesztése, sorozatgyárthatóság kapcsán végzett tevékenységek, prediktív karbantartás), illetve, hogy az általa vagy másokkal közösen végzett kutatás-fejlesztési tevékenység költsége különböző adóelőnyökkel járhat: a kutatás-fejlesztési tevékenységhez közvetlen kapcsolódó költségek csökkenthetik a társasági adó, a helyi iparűzési adó és az innovációs járulék adóalapját, illetve a szociális hozzájárulási adóból adókedvezmény érvényesíthető.

2019. január 1-én hatályba lépett a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény, amely kedvező változásokat hozott a szociális hozzájárulási adó szabályozásában, többek között a kutatás-fejlesztési tevékenység után érvényesíthető adókedvezmény kapcsán. Több olyan korlátozó jogosultsági feltétel is megszűnt (összes bevétel 40%-nak kutatás-fejlesztési tevékenységből kellett származni, külső gyakorlóhelyként 3-5 gyakornok fogadása, kutató-fejlesztői létszám fenntartása), amelyek értelmezése és teljesítése számos esetben problémát okozott az adókedvezmény igénybevételekor.

Az új szabályozás értelmében a kutató-fejlesztők bérköltsége (mint a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység közvetlen költsége) után számított szociális hozzájárulási adó 50%-a adókedvezményként csökkentheti a fizetendő szociális hozzájárulási adót. Az adókockázatok csökkentése érdekében a saját tevékenységi körben végzett kutatás-fejlesztési tevékenység azonosítása kulcsfontosságú. A kutatás-fejlesztési tevékenységek azonosítására a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának több eljárása (projektminősítés, projektcsoport-minősítés, szakértői vélemény-kérés) is elérhető, amelyek segítségével az adóhatóságra nézve jogerősen vagy kvázi jogerősen határozható meg, hogy egy adott tevékenység kutatás-fejlesztésnek minősül-e.

Az adókedvezmény alkalmazása a korábbi szabályokhoz képest egyszerűsödött, a vállalatok havonta igénybe tudják venni az adókedvezményt, azonban az igénybevétel kapcsán több tipikus kérdéskör is felmerülhet, mint például, hogy hogyan kell eljárni azon munkavállalók esetén, akik nem teljes munkaidejükben folytatnak kutatás-fejlesztési tevékenységet.

Távol-keleti nyitás a GDPR-ban

Az Európai Bizottság elfogadta a Japánra vonatkozó megfelelőségi határozatot, ezzel megteremtve a világ legnagyobb biztonságos adatáramlási térségét. A döntés jelentős előnyökkel jár a japán üzleti kapcsolatokkal bíró uniós cégek számára.

Az Európai Bizottság döntésének eredményeként azoknak a társaságoknak, melyeknek anyavállalata Japánban van, vagy kereskedelmi kapcsolatokkal bírnak a távol-keleti országban, nem kell többé aggódniuk a munkavállalóik, ügyfeleik, esetlegesen beszállítóik személyes adatainak az Európai Gazdasági Térségen (EGT) (EU, Izland, Liechtenstein és Norvégia) kívüli országokba történő továbbításának jogszerűsége miatt.

Az adatvédelmi szabályok értelmében a személyes adatokat kezelő társaságoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a GDPR szabályainak betartására, ha EGT-n kívülre, azaz ún. harmadik országba továbbítanak adatot. Ilyen harmadik országba történő adattovábbítás ugyanis csak abban az esetben lesz jogszerű, ha az Európai Bizottság megfelelőségi határozatban megállapította, hogy a szóban forgó ország megfelelő védelmi szintet biztosít, vagy garanciákat alkalmaz, így például terjedelmes kötelező erejű vállalati szabályokat (BCR), vagy ún. modell klauzulákat fogad el, vagy az előzőek hiányában különös helyzetekben megengedett eltéréseket biztosít a jogszabály.

Azokban az esetekben, ahol az Európai Bizottság úgy határoz, hogy az EGT-n kívüli ország megfelelő védelmi szintet biztosít, az adattovábbításhoz nincs szükség külön engedélyre, vagy további garancia meglétére. A megfelelőségi határozat önmagában elégséges alappal szolgál mindaddig, amíg hatályban van. Az Európai Bizottság eddig néhány ország vonatkozásában fogadott el megfelelőségi határozatot, ezek közt említhető például az Egyesült Államok, Izrael, Svájc, vagy Kanada. A kör 2019. január 23-tól Japánnal bővült, miután az EB és a távol-keleti ország kormánya úgy döntött, hogy egymás adatvédelmi rendszereit egyenértékűnek tekintik és a megfelelőségi határozat szigorú adatvédelmi garanciák alapján lehetővé teszi a személyes adatok szabad áramlását a két gazdaság között, további engedély, vagy garanciák igénylése nélkül.

A most elfogadott megfelelőségi határozattal a világ legnagyobb biztonságos adatáramlási térségét alakítjuk ki. Az európaiak személyes adatai a Japánba történő továbbítás esetén is erős védelmet élveznek majd. Vállalkozásaink számára szintén előnyös lesz a 127 milliós fogyasztói piachoz való kiváltságos hozzáférés. Az adatvédelembe való beruházás kifizetődő: ez a szabályozás példaként szolgál majd a jövőbeli partnerségek számára e kulcsfontosságú területen, és hozzájárul a globális szabványok meghatározásához.

– mondta el a megállapodás kapcsán Věra Jourová, igazságügyért felelős európai uniós biztos.

Az Európai Bizottság további harmadik országokkal is folytat megfelelőségi tárgyalásokat, így a jövőben még várhatunk hasonló bejelentéseket, amelyek szintén pozitívan érintik majd a vállalkozásokat. Addig is azonban, amíg ezek a megállapodások megszületnek célszerű felülvizsgálniuk a cégeknek az EGT-n kívüli országokban meglévő kereskedelmi kapcsolataikat és az azokban megvalósuló személyes adattovábbítási gyakorlatot. Ezáltal ugyanis képesek lesznek gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni az új szabályokhoz, illetve egy GDPR által elvárt megfelelési szintet tudnak biztosítani a mindennapi működés során.

– mutatott rá dr. Bánczi Lea, a Deloitte Legal ügyvédje.

Kedvező változások a képzési támogatásának szabályaiban

2018. december 23-án hatályba lépett a 3/2015. (II. 13.) NGM rendelet módosítása, amely többek között a Nemzeti Foglalkoztatási Alap képzési alaprészéből nyújtható képzési támogatás részletes szabályai tartalmazza.

A módosítás értelmében:

  • A képzési támogatás mértéke résztvevőnként 3 ezer euróról 4 ezer eurónak megfelelő forint összegre emelkedett, azzal, hogy a támogatás mértéke nem haladhatja meg kedvezményezettenként és képzési projektenként a 2 millió eurónak megfelelő forint összeget.
  • A képzési időszak - az első, támogatásban részesülő képzés megkezdése és az utolsó, támogatásban részesülő képzés befejezése közötti időszak - lehetséges időtartama 18 hónapról 24 hónapra növekedett, amelyet minden a képzésekben résztvevő esetében külön kell számolni. 
  • • Definiálásra került a projekt zárásának napja, amely a képzési támogatás vonatkozásában az utolsó, támogatással érintett képzés befejezésének napja.
  • Szabályozásra került a külföldön zajló külső képzések elszámolási gyakorlata, amely alapján a kedvezményezett vállalatnak a képzésre vonatkozóan megállapodást kell kötnie a képzésben részt vevő munkavállalóval és az alátámasztó dokumentációt a belső képzéshez hasonlóan a kedvezményezett vállalatnak kell biztosítania.
  • Egyszerűsítést jelent, hogy a támogatott projekt megkezdésére, zárására, valamint a kapott támogatás elszámolására vonatkozóan meghatározott határidő esetén csak a hat hónapot meghaladó időtartamú meghosszabbításról dönt a miniszter, három és hat hónap közötti időtartamú meghosszabbításról elegendő a támogató (Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal) jóváhagyása.
  • Növeli a képzési program rugalmasságát, hogy képzési időszak végén a beszámolók összesített adatai alapján az egyes költségek teljes költséghez viszonyított aránya 20% helyett legfeljebb 25%-os eltérést mutathat a támogatás iránti kérelemben megjelölt arányokhoz képest.

A Nemzeti Foglalkoztatási Alapból finanszírozott képzési támogatás egy olyan vissza nem térítendő támogatás, amely 50 új munkahely létrehozása esetén igényelhető, a vállalatnál zajló külső és belső képzések finanszírozására. A támogatás mértéke az elszámolható költségek (pl. oktatók és a képzéseken résztvevő új és meglévő munkavállalók személyi jellegű ráfordításai, adminisztrációs költségek, útiköltség) 50%-a lehet, résztvevőnként max. 4 ezer eurónak megfelelő forint összeg. A kedvezményezett vállalatnak vállalnia kell, hogy a képzésben résztvevők 70%-át a képzés befejezését követő min. 18 hónapon keresztüli továbbra is foglalkoztatja.

Kiknek kell tartania idén a munkaügyi ellenőrzésektől?

A munkaügyi hatóság 2019. év során – a 2017. és 2018. évekhez hasonlóan – továbbra is kiemelt figyelmet fordít a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságának növelésére, ezért elsősorban a nagy létszámú munkavállalót foglalkoztató munkáltatók ellenőrzésére fog fókuszálni, ezen belül is kiemelt figyelemmel fogja vizsgálni a fokozott védelemre szoruló munkavállalók (fiatalkorúak, terhes, nemrégen szült, anyatejet adó nők és szoptató anyák, idősödők, megváltozott munkaképességűek, mozgáskorlátozott vagy egyéb testi fogyatékos munkavállalók) foglalkoztatási körülményeit, valamint a pihenőidő és az éves fizetett szabadság munkavállalók részére történő jogszabályoknak megfelelő biztosítását.

Míg a korábbi évek során a mezőgazdasági, építőipari kivitelezési és kereskedelmi tevékenységek, valamint a kölcsönzött munkavállalók munkakörülményeinek vizsgálata állt fókuszban, addig 2019-ben a munkaügyi hatóság elsősorban a sütő- és cukrászipari tevékenységet folytató vállalkozások körében fog célvizsgálatot tartani, illetve a vizsgált munkáltatók legalább 10%-a a személy- és vagyonvédelem területéről fog kikerülni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi évek fókuszterületei lekerülnének az ellenőrzési térképről, ugyanis a korábban bejelentés nélkül foglalkoztató munkáltatók 80%-a számíthat utóellenőrzésre.

Az eddig felsorolt munkáltatókon kívül fokozott ellenőrzésre számíthatnak továbbá a veszélyes munkaeszközt, anyagot és technológiát alkalmazó, zajjal, kéz-karrezgéssel, veszélyes anyagokkal/keverékekkel, rákkeltő vagy mutagén anyagok expozíciójával, biológiai kóroki tényezők jelenlétével járó tevékenységet folytató munkáltatók, amelyek jellemzően az építőiparban, a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban és az egészségügyben működnek. Ilyen munkáltatóknál történő ellenőrzés során a munkaügyi hatóság kiemelten fogja vizsgálni a munkabiztonsági és munkaegészségügyi előírások betartását is.

Tapasztalataink szerint a munkaügyi hatóság leginkább olyan munkáltatókat von ellenőrzés alá, amelyek az általános munkarendtől eltérő munkarendben, így például többműszakos vagy megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztat munkvalállalókat, illetve munkaidőkeretet alkalmaz vagy többes foglalkoztatás történik, azaz több munkáltató által létesített munkaviszonyban foglalkoztat munkavállalókat. A hatóság által kezdeményezett munkaügyi ellenőrzések mellett azonban számos olyan esettel is találkozunk, amikor az ellenőrzés munkavállalói vagy munkavállalói érdekképviseleti szerv bejelentésének kivizsgálása céljából indul. Az ilyen jellegű bejelentések leggyakoribb kiváltó oka a munkavállaló és a munkáltató között a távolléti díj és/vagy a bérpótlékok számításával és kifizetésével kapcsolatos elszámolási vita.

A negyedik ipari forradalom lehetőségei

A Deloitte több mint 350, a gyártás, bányászat, energia-, olaj- és gáziparban dolgozó vezetővel készített felmérése azt vizsgálta, hogyan és hová fektetnek be a vállalatok ezekben az ágazatokban, milyen főbb kihívásokkal szembesülnek a befektetések során és hogyan alakítják át a technológiai és szervezeti stratégiáikat az Ipar 4.0 követelményeinek megfelelően.

A Deloitte tanulmánya négy paradoxont állapít meg a digitális átalakulás kapcsán:

  • A stratégia paradoxona: Csaknem valamennyi válaszadó (94%) úgy véli, hogy a digitális átalakulás elengedhetetlen, mégis sokkal kevesebben – az összes válaszadó 68%-a és a vezérigazgatók 50%-a – látják úgy, hogy ez a jövedelmezőséghez vezető út. Ez azt jelzi, hogy ugyan a válaszadók összekapcsolják a működési fejlesztéseket a stratégiai növekedéssel, a digitális átalakulást azonban nem feltétlenül kötik össze a K+F által létrehozott új termékekből vagy üzleti modellekből eredő bevételnövekedéssel. A digitális átalakulást sokan defenzív befektetésnek tekintik, amely inkább véd, mint az üzleti növekedést szolgálja. Ha a vállalat kicsiben kezdi és túllép a defenzív befektetések szintjén, az kaput nyithat új szervezeti lehetőségek előtt, és előreviszi a vállalkozást az innováció útján.
  • Az innováció paradoxona: A digitális átalakulással kapcsolatos kezdeményezéseket elsősorban a termelékenység növelése és a működési célok motiválják – vagyis az, hogy a technológia segítségével a vállalatok hatékonyabban hajtsák végre a jelenlegi feladatokat. A vállalkozásoknak azonban szélesíteniük kellene a befektetést ösztönző tényezők körét, ugyanis ez ugyanolyan valószínűséggel térül meg, mint a megnövekedett innovációs hajlandóság. Ez egyre fontosabb, ugyanis sok vállalat lemarad azok mellett a versenytársak mellett, akik számára az innováció a befektetések fő ösztönzője.
  • Az ellátási lánc paradoxona: Az ellátási láncot a vállalatok a jövőbeli befektetéseik legfontosabb területének tekintik, de a válaszadók csupán 34%-a szerint számít az ellátási lánc innovációt ösztönző tényezőnek, és meglepő módon az ellátási láncért felelős vezetők (CSCO-k) csupán 22%-a játszik főszerepet a digitális átalakulással kapcsolatos döntéshozatalban. A vállalkozásoknak bővíteniük kellene a CSCO-k hatáskörét és összehangolni az ellátási láncban betöltött feladatukat a szélesebb stratégiai célokkal.
  • A munkaerő paradoxona: A felmérésben résztvevők úgy gondolják, hogy rendelkezésükre áll a digitális átalakuláshoz szükséges megfelelő munkaerő – csupán a válaszadók 15%-a mondta azt, hogy drasztikusan meg kell változtatnia az összetételt és a szakterületeket. A megfelelő munkaerő megtalálását, betanítását és megtartását, mint szervezeti és kulturális kihívást ennek ellenére számos alkalommal említették. Érdekes módon minél több ilyen, az átalakulást segítő technológiát használnak a válaszadók, annál elégedettebbek a szervezetük pillanatnyi munkaerő-helyzetével. A legnagyobb eltérés abban látható, hogy akik napi szinten kerülnek interakcióba ezekkel a technológiákkal, azoknál az esetek 92%-ában rendelkezésre áll a megfelelő munkaerő, míg azok látják a legnagyobbnak az eltérést a munkaerő és a fejlődés között, akik alig, vagy egyáltalán nincsenek kapcsolatban digitális technológiákkal, csupán 42%-uk érzi úgy, hogy jelenleg megfelelő munkaerővel rendelkezik. Mivel a digitális átalakulás mélyen érinti a munkaerőt, a vállalatoknak a dolgozóik igényei előtt kell járniuk, be kell fektetniük a munkaerő-fejlesztésbe, valamint be kell vonniuk a munkavállalókat a digitális integrációs folyamatba.

A Deloitte kutatása azt mutatja, hogy a gyártás, energia-, olaj és gáziparban, valamint a bányászatban működő vállalatok megértik az Ipar 4.0 által kínált lehetőségeket. Összekapcsolt, rugalmas és intelligens működés segítségével képesek lesznek leküzdeni az akadályokat és megtalálják azt az utat, amely valóban megtestesíti az Ipar 4.0-ban rejlő ígéretet.

’Az Ipar 4.0 paradoxon: eltérések áthidalása a digitális átalakulás útján’ felmérésről

A Deloitte globális felmérést végzett 361 vezető tisztségviselő részvételével 11 amerikai, ázsiai és európai országból 2018 tavaszán. A válaszadók az alábbi ágazatokból kerültek ki: űrrepülési és hadiipar, autógyártás, vegyszerek és speciális vegyianyagok gyártása, ipari gyártás, fém- és bányászati ipar, olaj- és gázipar, valamint energia- és közművek. Valamennyi válaszadó igazgatói vagy annál magasabb pozícióban volt, köztük CEO-k (4%), CFO-k (13%), COO-k (9%), CDO-k (5%), CIO-k (7%), CTO-k (5%), CSCO-k (4%), szervezeti egységek igazgatói (5%), EVP-k/SVP-k (7%), alelnökök (11%), vezérigazgatók/szenior igazgatók (9%), és igazgatók (21%). Valamennyi vezető tisztségviselő legalább 500 millió dollár bevétellel rendelkező szervezeteket képviselt, több mint felük (57%) több mint 1 milliárd dolláros bevétellel rendelkező szervezeteknél dolgozik.

Hasznosnak találta?