Új adóhatósági tájékoztató a személygépkocsik bérleti díját terhelő áfa levonása kapcsán

2019. január 1-jétől főszabály szerint – amennyiben a magánhasználatért nem szednek ellenértéket - a személygépkocsik bérbevételét terhelő áfa összegének 50%-a helyezhető levonásba, az üzleti és magáncélú használat tételes nyilvántartása nélkül. 2018. év végén már megjelent egy részletes adóhatósági tájékoztató az új szabályozással kapcsolatban, mely most arra az esetre vonatkozóan került pontosításra, amikor a társaság a magánhasználatért térítést szed a magánszemélyektől (munkavállalóktól, tulajdonosoktól).

Amennyiben a társaság magánhasználati térítést szed, akkor két lehetőség közül választhat ahhoz, hogy a teljes bérleti díj áfa tartalmát le tudja vonni.

Az egyik lehetőség, hogy a diktált levonási tiltást (főszabályt) alkalmazzák. Ilyen esetben a Tájékoztatóból úgy tűnik, hogy a bérleti díjnak legalább az 50%-át be is kell szedniük a magánszemélyektől térítésként, azaz a kifizetett bérleti díjnak legalább a felét ténylegesen ki is kell számlázniuk ahhoz, hogy az áfa teljes összege levonható legyen.

A másik lehetőség, hogy a társaság a 2019. január 1. előtti szabályokhoz hasonlóan az általános szabályok szerint gyakorolja adólevonási jogát. Ezt a választást saját nyilvántartásában kell rögzítenie. Ez a módszer azoknak a társaságoknak előnyös, akik a bérleti díjnak legalább az 50 %-át nem kívánják beszedni a magánszemélyektől használati ellenértékként, hanem annál alacsonyabb összegű térítést szeretnének kérni. Ha ugyanis egy társaság élt ezzel a választási joggal, és térítést is kíván szedni a munkavállalóktól, akkor - az első opciótól eltérően – megteheti ezt anélkül, hogy ki kellene számláznia a bérleti díj 50%-át, azaz bármekkora – de nem jelképes – összegű térítést szedhet a munkavállalóktól. Ezzel a térítéssel megalapozza – természetesen adóköteles gazdasági tevékenység esetén – a teljes bérleti díjra eső áfára vonatkozó levonási jogot. Fontos azonban megjegyezni, hogy mivel a munkáltató és munkavállaló nem független felek, ezért a bevallásban a szokásos piaci árat kell a magánhasználat ellenértékének tekinteni, tehát minden esetben fel kell korrigálnia az adóalapot a szokásos piaci árra. Lényeges továbbá, hogy az új tájékoztató már ennél a módszernél sem tartalmaz útnyilvántartás vezetésére irányuló kötelezettséget ahhoz, hogy térítés szedése esetén az áfa teljes összege levonható legyen.

Továbbra is érdemes tehát alaposan körbejárni a társaságok által alkalmazott vagy a jövőben alkalmazni kívánt megoldásokat a bérelt, lízingelt személygépkocsik kapcsán, különösen akkor, ha térítést kívánnak szedni a munkavállalóktól, hiszen ebben az esetben úgy tűnik, hogy a társaságok többségénél a főszabálytól való eltérés és a szokásos piaci ár meghatározása válik szükségessé. A megfelelő konstrukció kidolgozásában és implementálásában, ezen belül is a szokásos piaci ár meghatározásában a Deloitte szakértői készséggel állnak Ügyfelei szíves rendelkezésére.