Elemzések
Elektronikai cikkek: tervezett elavulás VS gazdaságos javíthatóság
Legfontosabb tudnivalók az életciklus-felmérésről
A Párizsi Egyezmény óta több mint 700 milliárd tonna nyers alapanyagot használtunk fel a globális gazdaságban, ami bőven meghaladja a Föld által pótolható mennyiséget. Éves szinten ez 100 milliárd tonna nyersanyag-felhasználást jelent, amelynek jelentős része – a jelenlegi üzleti modellekben és ellátási láncokban – hulladékként végzi.
A szigorodó szabályozások, a befektetők nyomása és a változó vásárlói preferenciák hatására a vállalatok arra törekszenek, hogy csökkentsék tevékenységük bolygónkra gyakorolt negatív hatását. Ez a törekvés számos fronton intézkedéseket igényel: többek között az ellátási hálózatok, a gyártási folyamatok és az üzleti modellek átalakítását is érinti. A vállalatok azt is újragondolják, hogy miként tervezik, gyártják és használják termékeiket, és keresik a módját annak, hogyan tudnak megfelelni a teljesítmény- és minőségi követelményeknek, miközben kevesebb erőforrást használnak fel minden általuk gyártott termék teljes életciklusa során.
Az elektronikai cikkek jelentős része bonyolult konstrukció; egy új telefon vagy számítógép tervezéséhez például évekig tartó mérnöki munka szükséges. Más elektronikai cikkek, például a hajszárítók technológiai fejlesztése kevésbé bonyolult. Ami viszont komplexitásuktól függetlenül közös ezekben a termékekben, az az, hogy rendszerint pár éven belül elromlanak.
A fenntarthatóság szempontjából az lenne az ideális, ha a meglévő eszközeinket addig használnánk, ameddig alkalmasak rá vagy gazdaságosan javíthatók. Ezt viszont csak a termékek életciklusának növelésével és a javíthatóság fejlesztésével lehet elérni.
A tervezett elavulás környezeti szempontból jelentős károkat okoz. A fogalom alatt azt értjük, amikor a gyártók előre megfontoltan csökkentik a termékek élettartamát, hogy rövidebb időn belül a fogyasztók újra beruházzanak egyes termékekből. Ez a mesterségesen generált fogyasztás a menetrendszerűen tönkremenő, javíthatatlan vagy divatjamúlt termékek folyamatos lecserélésével jár. A tervezett elavulás ráadásul jelentősen hozzájárul az elektronikai hulladékok egyre növekvő problémájához.
Az Európai Unió már több éve felismerte a problémát, amely nagyrészt a fogyasztói felmérések alapján kimutatott elvárásokból indult. Az Eurobarométer felmérése szerint tíz válaszadóból csaknem nyolc arra kötelezné a gyártókat, hogy könnyítsék meg a digitális eszközök javítását. Kevesebb termék gyártásával nemcsak a természeti erőforrásaink pazarlását mérsékelhetnénk, hanem a károsanyagok kibocsátását és az energiafogyasztásunkat is csökkentenénk.
Az EU Bizottság 2022 harmadik negyedévére tervezett javaslata előtt a Parlament április 7-én elfogadta a javításhoz való jogról szóló prioritásait. Ebben egy sor új intézkedést javasolnak, amelyek a termék javítását ösztönöznék az eldobásuk helyett, ezzel is támogatva a fenntartható fogyasztást. A javításhoz való jog mindemellett jól illeszkedik az EU körforgásos gazdaság megvalósítását célzó terveibe.
Egyes új EU-s szabályok részét képezik az Unióban forgalmazott termékek és a kereskedelem fenntarthatóbbá tételére, az elektronikai hulladék csökkentésére és a fogyasztók életének megkönnyítésére irányuló erőfeszítéseknek.
Ezzel összhangban a 2014/53/EU irányelv módosításáról szóló rendelet alapján 2024 végétől a hordozható eszközök széles körét, így például minden EU-ban forgalmazott mobiltelefont, tabletet, e-olvasót, videojáték-konzolt, fejhallgatót, vezeték nélküli egeret, billentyűzetet és 2026 tavaszától minden laptopot kötelező lesz USB-C töltő csatlakozóval ellátni. Az egységesítő szabályozás egyik deklarált célja, hogy a fogyasztók gyakrabban használják a már meglévő töltőiket. Ezzel a változtatással a fogyasztók évente akár 250 millió eurót is megtakaríthatnak a szükségtelen töltővásárlások miatt, és az elektronikai eszközök kereskedelme is fenntarthatóbbá válhat. A fel nem használt töltők ugyanis körülbelül 11 000 tonna e-hulladékot tesznek ki évente.
A termékek életciklus-növelésének alapfeltétele a termék jelenlegi életciklusának felmérése. Az életciklus-elemzés (Life-cycle assessment) vagy más néven „a bölcsőtől a sírig” elemzés célja, hogy felmérje a termék teljes élettartama során annak környezetre gyakorolt hatását.
- A környezeti terhelések azonosítása és számszerűsítése; pl. a felhasznált energia és nyersanyagok, a kibocsátások és a keletkező hulladékok (PCF);
- e terhelések lehetséges környezeti hatásainak értékelése;
- a környezeti hatások csökkentésére rendelkezésre álló lehetőségek értékelése.
Az elemzés lehetővé teszi azon lehetséges irányok felmérését, melyek elősegíthetik a fenntarthatóbb termékek fejlesztését. Az LCA segít a teljes életciklus és annak problémáinak felmérésében, melyek kezelésével növelhető a termékek élettartama, javíthatósága, és vele együtt csökkenthető a termelt hulladék mennyisége is.
Ismerje meg szakértőinket!
